Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-256
A Nemzetgyűlés 2ù6. ülése 1921, évi szept. hó 23-án, pénteken. 27 Balla Aladár : Csizmadia ! — Kérem, én személyes megtámadtatás címén beszélek s a végére akartam hagyni a point-t. (Felkiáltások : Somogyi nem tudja, miről van szó, nem volt henn ! Halljuk ! Halljuk!) Mindenesetre egy rendkívüli esettel állunk szemben, t. Nemzetgyűlés ; hogy akkor, amikor az ország ideges hangulatára tekintettel a magas kormány nemcsak jónak lát lapokat cenzúrázni, hanem a képviselőknek a kerületeikben még a gyűlések és népgyűlések megtartását is megtiltja, — legfeljebb egy zártkörű beszámolót engednek meg — ugyanakkor az én kerületemben . . . Elnök (csenget) : Kérem, t. képviselő ur, személyes megtámadtatás címén méltóztatott szót kérni. Balla Aladár : Azt akarom igazolni, hogy ki mondta azt nekem ma, hogy hazudom. (Zaj.) Akkor ugy látom, meg kell fordítani a dolgot. Azért vagyok megtámadva, mert Csizmadia Sándor nevű képviselő, arra a megjegyzésemre, hogy összejátszik Ráday belügyminist érrel, azt mondta, hogy hazudom. (Zaj.) Rassay Károly: Nem tudom, melyik büszkébb a másikra ! (Zaj.) Balla Aladár : Én igazolni fogom, hogy Ráday támogatásával népgyüléseket rendez, nem a saját kerületében, hanem idegen kerületekben. Amidőn végre megmondtam, hogy miért érzem magam személyemben megtámadva, hódolatteljes elismeréssel és hálával tartozom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy bizonyos kérdéssel, nagy kérdéssel néznek felém, hogy : Miért is érzed magad megtámadva, ha Csizmadia Sándor azt mondja neked, hogy hazudsz ? (Derültség. Zaj.) Talán nem szólaltam volna fel, ha nem tudtam volna meg, hogy Csizmadia Sándor már másodszor reggelizett ma és a második reggeli után ilyen handabandázó kedvben volt. (Derültség.) Én természetesen, hogy ki ne tegyem magamat annak, hogy két jól fésült ur hiába járjon el nála, igy intézem el a dolgot. Csak azt akarom megállapítani, hogy az az ember, aki itt a parlamentben elismeri, hogy az Igazság című lap körül fizetése van — amely lapra nézve a mélyen t. ministerelnök ur is lovagiasan beismerte, hogy legalább egymillió szubvenciót kap — és nem tekinti, hogy az a pénz honnan származik, az az ember, bár első pillanatban engem sérteni látszott azzal a kijelentésével, engem nem sérthet meg. Csak azért szólaltam fel, hogy az igazán szimpatikus és igazságosnak mutatkozó elnök urat figyelmeztessem arra, hogy máskor ezt az imparlamentáris kifejezést is méltóztassék meghallani és az illetőt rendreutasítani, mert méltóztatik tudni, hogy én ugy sem tudok másként elégtételt Igapni Csizmadia Sándor úrtól. (Derültség. Zaj.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom, hogy tényleg használta-e Csizmadia képviselő ur azt a kifejezést, (Felkiáltások a középen, a bal- és a, szélsőbaloldalon : Használta !) de a képviselő ur felszólalása tulaj donképen indokolatlan volt, mert a kijelentés közbeszólás formájában történt, meglehetős zajban, ugy hogy őszintén megvallom, nem hallottam. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon : Többször használta !) Amennyiben a képviselő ur ezt a kifejezést használta, utólag rendreutasítom. (Helyeslés.) Weiss Konrád képviselő ur a 215. § à) pontja alapján szót kért. Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém tisztelettel bejelenteni, hogy előbb felolvasott határozati javaslatomat most visszavonom, mert majd a részletes tárgyalás során fogom módositványként benyújtani. Elnök : Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra ? Gerencsér István jegyző : Bodor György ! Bodor György : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn ezen törvényjavaslathoz hozzászólok, már előre ki kell jelentenem, mgy a magam, mint pártom nevében, hegy a leghatározottabban visszautasítjuk azt a ráfegást, mintha mi, a kisgazdapárt, a tisztviselők ellen volnánk. Én ismerem a tisztviselőkar működését és talán senki sincs, aki nálam jobban tisztelné a tisztviselőket. Én ugyan ellene iratkoztam a törvényjavaslatnak, de nem azért, mintha sajnálnám a tisztviselőktől ezt az összeget, hanem azért, mert a törvényjavaslat mostani formájában nem felel meg annak a célnak, hogy valóban az éhező, nyomorgó tisztviselőkön segitsür k, akik csak fizetésükből kénytelenek, de nem tudnak megélni. A törvényjavaslat világosan mordja, hegy a pótlék az eddigi javadalomhoz képest van megállapítva. Ha szociális szempontból nézzük ezt a törvényjavaslatot, meg kell állapitanunk, hogy nem történt gordoskodás a törvényjavaslatban arról, hogy a legjobban rászorultak kapják a segítséget, mert a törvényjavaslat szemit megint csak az kapja a legtöbbet, aki ma is a legmagasabb fizetési osztályban van. A törvényjavaslat egyszerűen azt mondja, hogy a segélyt 100%-kal felemeli. Nekem nincs kifogásom ez ellen, mert tudom, hogy ez a 100%-os emelés sem fogja kielégíteni azokat a kívánalmakat, amelyeket a tisztviselők, akik az országfenntartó elemek közé tartoznak, joggal hangoztatnak, csupán az ellen van kifogásom, hogy nem részesiti a legszegényebb tisztviselők kategóriáját ugyanannyiban, mint a legmagasabb rangban lévő tisztviselőket. Andaházy-Kasnya Béla: Lefelé legyen progresszív ! Bodor György : Ilyenformán ez a törvény sem biztosítja a megélhetést azoknak a tisztviselőknek, akik nem a saját hibájukból vagy fogyatékosságból nem jutottak feljebb a hivatali rarglétrán. Csodálkozom azon, hogy ez a pénzügyi bizottságnak elkerülte a figyelmét. Mi azokon akarunk se4*
