Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

A Nemzetgyűlés 2ù6. ülése 1921, évi szept. hó 23-án, pénteken. 27 Balla Aladár : Csizmadia ! — Kérem, én sze­mélyes megtámadtatás címén beszélek s a végére akartam hagyni a point-t. (Felkiáltások : Somogyi nem tudja, miről van szó, nem volt henn ! Halljuk ! Halljuk!) Mindenesetre egy rendkívüli esettel állunk szemben, t. Nemzetgyűlés ; hogy akkor, amikor az ország ideges hangulatára tekintettel a magas kormány nemcsak jónak lát lapokat cenzúrázni, hanem a képviselőknek a kerületeik­ben még a gyűlések és népgyűlések megtartását is megtiltja, — legfeljebb egy zártkörű beszámo­lót engednek meg — ugyanakkor az én kerüle­temben . . . Elnök (csenget) : Kérem, t. képviselő ur, személyes megtámadtatás címén méltóztatott szót kérni. Balla Aladár : Azt akarom igazolni, hogy ki mondta azt nekem ma, hogy hazudom. (Zaj.) Akkor ugy látom, meg kell fordítani a dolgot. Azért vagyok megtámadva, mert Csizmadia Sán­dor nevű képviselő, arra a megjegyzésemre, hogy összejátszik Ráday belügyminist érrel, azt mondta, hogy hazudom. (Zaj.) Rassay Károly: Nem tudom, melyik büsz­kébb a másikra ! (Zaj.) Balla Aladár : Én igazolni fogom, hogy Ráday támogatásával népgyüléseket rendez, nem a saját kerületében, hanem idegen kerületekben. Amidőn végre megmondtam, hogy miért érzem magam személyemben megtámadva, hódo­latteljes elismeréssel és hálával tartozom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy bizonyos kérdéssel, nagy kérdéssel néznek felém, hogy : Miért is érzed ma­gad megtámadva, ha Csizmadia Sándor azt mondja neked, hogy hazudsz ? (Derültség. Zaj.) Talán nem szólaltam volna fel, ha nem tudtam volna meg, hogy Csizmadia Sándor már másodszor reggelizett ma és a második reggeli után ilyen handabandázó kedvben volt. (Derültség.) Én természetesen, hogy ki ne tegyem magamat annak, hogy két jól fésült ur hiába járjon el nála, igy intézem el a dolgot. Csak azt akarom megállapítani, hogy az az ember, aki itt a parlamentben elismeri, hogy az Igazság című lap körül fizetése van — amely lapra nézve a mélyen t. ministerelnök ur is lova­giasan beismerte, hogy legalább egymillió szub­venciót kap — és nem tekinti, hogy az a pénz honnan származik, az az ember, bár első pillanat­ban engem sérteni látszott azzal a kijelentésével, engem nem sérthet meg. Csak azért szólaltam fel, hogy az igazán szimpatikus és igazságosnak mu­tatkozó elnök urat figyelmeztessem arra, hogy máskor ezt az imparlamentáris kifejezést is mél­tóztassék meghallani és az illetőt rendreutasítani, mert méltóztatik tudni, hogy én ugy sem tudok másként elégtételt Igapni Csizmadia Sándor úrtól. (Derültség. Zaj.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom, hogy tényleg használta-e Csizmadia képviselő ur azt a kifejezést, (Felkiáltások a középen, a bal- és a, szélsőbaloldalon : Használta !) de a képviselő ur felszólalása tulaj donképen indokolatlan volt, mert a kijelentés közbeszólás formájában történt, meg­lehetős zajban, ugy hogy őszintén megvallom, nem hallottam. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbal­oldalon : Többször használta !) Amennyiben a kép­viselő ur ezt a kifejezést használta, utólag rendre­utasítom. (Helyeslés.) Weiss Konrád képviselő ur a 215. § à) pontja alapján szót kért. Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! Van sze­rencsém tisztelettel bejelenteni, hogy előbb fel­olvasott határozati javaslatomat most vissza­vonom, mert majd a részletes tárgyalás során fo­gom módositványként benyújtani. Elnök : Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki követ­kezik szólásra ? Gerencsér István jegyző : Bodor György ! Bodor György : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn ezen törvényjavaslathoz hozzászólok, már előre ki kell jelentenem, mgy a magam, mint pártom nevében, hegy a leghatározottabban visszautasít­juk azt a ráfegást, mintha mi, a kisgazdapárt, a tisztviselők ellen volnánk. Én ismerem a tiszt­viselőkar működését és talán senki sincs, aki ná­lam jobban tisztelné a tisztviselőket. Én ugyan ellene iratkoztam a törvényjavaslatnak, de nem azért, mintha sajnálnám a tisztviselőktől ezt az összeget, hanem azért, mert a törvényjavaslat mostani formájában nem felel meg annak a cél­nak, hogy valóban az éhező, nyomorgó tisztviselő­kön segitsür k, akik csak fizetésükből kénytelenek, de nem tudnak megélni. A törvényjavaslat vilá­gosan mordja, hegy a pótlék az eddigi javadalom­hoz képest van megállapítva. Ha szociális szem­pontból nézzük ezt a törvényjavaslatot, meg kell állapitanunk, hogy nem történt gordoskodás a törvényjavaslatban arról, hogy a legjobban rá­szorultak kapják a segítséget, mert a törvény­javaslat szemit megint csak az kapja a legtöbbet, aki ma is a legmagasabb fizetési osztályban van. A törvényjavaslat egyszerűen azt mondja, hogy a segélyt 100%-kal felemeli. Nekem nincs kifogásom ez ellen, mert tudom, hogy ez a 100%-os emelés sem fogja kielégíteni azokat a kívánalmakat, ame­lyeket a tisztviselők, akik az országfenntartó ele­mek közé tartoznak, joggal hangoztatnak, csupán az ellen van kifogásom, hogy nem részesiti a leg­szegényebb tisztviselők kategóriáját ugyanannyi­ban, mint a legmagasabb rangban lévő tisztviselő­ket. Andaházy-Kasnya Béla: Lefelé legyen pro­gresszív ! Bodor György : Ilyenformán ez a törvény sem biztosítja a megélhetést azoknak a tisztviselőknek, akik nem a saját hibájukból vagy fogyatékosság­ból nem jutottak feljebb a hivatali rarglétrán. Csodálkozom azon, hogy ez a pénzügyi bizottság­nak elkerülte a figyelmét. Mi azokon akarunk se­4*

Next

/
Thumbnails
Contents