Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-266

SOM A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921 '.. évi december hó 12-én, hétfőn. határoznunk anélkül, hogy a kérdés tisztázva legyen. Én tehát bátor vagyok felkérni a mentelmi bizottság mélyen t. elnökét, legyen szives a mentelmi bizottságot még a mai napra ülésre összehívni és adjanak módot arra, hogy Beniczky Ödön a mentelmi bizottságnak ezen az ülésén megjelenhessek, (Élénk helyeslés balfelöl.) hogy ott észrevételeit megtehesse, a mentelmi bizottság pedig a holnapi ülésen tegyen jelentést a Beniczky ödánnel végzett kihallgatásról. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez nem ütközik semmiféle házszabályba, ez a mentelmi bizottságnak intern ügye. Nem tudom, hogy módomban áll-e inditványt tenni arra nézve, hogy a Ház a mentelmi bizottságot ilyen irányban utasítsa, azt is szívesen megteszem. (Felkiáltások : Van módja !) Azt hiszem azonban, hogy e felszólításnak is elég hatása lesz. Azt hiszem, lehetetlen, hogy e felszólításhoz hozzá ne járuljon a Nemzetgyűlésnek minden tagja. Legyen tiszta világosság, lássuk a dolgokat, lássuk ennek minden alkotó elemét. A házszabályok által megengedett, sőt előirt mód az, hogy mikor egy uj körülmény merül fel, amelyet a Ház előtt tisztázni — ugy látszik — nem lehet, vagy a Ház erre a térre lépni nem akar, akkor az tisztáztassék a mentelmi bizottságban, ami technikailag fél nap alatt megtörténhetik s a mentelmi bizottság erről a holnapi ülés során tegyen jelentést. Akkor majd a Ház abban a helyzetben lesz, hogy minden adatnak ismeretében határozhasson, különben — ismétlem -— egy kétes, homályos, egy tagadásba vett adatnak alapján fog határozni. (Ugy van! a baloldalon.) Most áttérek a többi letartóztatott képviselőtársaim letartóztatásának esetére és annak megvizsgálására, hogy forgott-e fenn mentelmi joguknak a sérelme. Ezt a kérdést nem lehet alaposan tisztázni anélkül, hogy annak a másik kérdésnek a vizsgálatába ne menjünk, hogy forog-e fenn egyáltalában tényálladéka a lázadás bűntettének. A kisebbségi vélemény igen t. előadója, Somogyit, képviselőtársam, érthető okokból — melyeknek elvi jelentőségét nem ismerem félre — tartózkodott attól, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalásába belemenjen. A mentelmi bizottság jelentése azonban ilyen tartózkodást nem tanúsított, mert a mentelmi bizottság jelentése a maga egészében fel van építve arra a tételre, hogy azok, amik történtek nevezett képviselőtársaink részéről, objektíve véve kétségtelenül megállapítják a lázadásnak tényálladékát. Ezeknél tehát a tettenérés, még pedig egy büntetendő cselekményben való részvétel tettenérése, a mentelmi jog felfüggesztésének, illetőleg tekintetbe nem vételének és letartóztatásuknak indoka. Vizsgáljuk először, hogy kétségtelenül meg van-e állapítva a tettenérésnek tényálladéka. Én ezt merem kétségbevonni. Mert miben érték őket tetten ? Abban, hogy a király kíséretében voltak. A többi, amit a vizsgálat megállapít, minda későbbi vizsgálatnak eredménye. Amikor őket tét« indok a letartóztatásra — a mentelmi jogtól eltexintve —, akkor nem tudom, hol állunk ebben az országban a személy- és jogbiztonság tekintetében . (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A harmadik pont : bizonyos ténykedések, amelyek valószínüsiteni látszanak, és amely tények a későbbi vizsgálat által beigazoltatoi szintén csak látszanak. Engedelmet kérek, távoleső látszatok ilyen sorozatának alapján valakit, aki nem is képviselő, letartóztatni, szerintem nem egyeznék meg a jogállamban érvényesülni kivánt elvekkel, de hogy ezek a mentelmi jog megtámadásának alapul szolgálhassanak, azt én kereken tagadom. De melyek azok a ténykedések ? At. előadó ur felolvasván a Beniczky ügyével kapcsolatos vallomásokat, plauzibilissé akarta tenni előttünk, hogy Beniczky Ödönnek tevékenysége a lázadásnak minősített csoportosulás tevékenységét itt előmozdította, mondom, felolvasta azokat az okmányokat, amelyek ezt bizonyítani látszanak. Engedelmet kérek, aki azokat elfogulatlanul végighallgatta, annak meg kellett győződnie arról, hegy ennél siralmasabb, gyengébb támpontokat képzelni sem lehet. Csupa pletyka, csupa kávéházi diskurzus. Egyetlenegy momentum merült fel, amely némi támpontot nyújthatott az eljárásra, mindig feltéve, amire később fogok visszatérni, hogy helyes az a minősítés, amely a lázadásnak tényálladékát akarja megállapítani. Az az egyetlen támpont vonatkozik arra, hogy azon bizonyos kávéházi és vendéglői diskurzusok közben némely egyéneknek — nem tudom kiknek — a letartóztatásáról volt sző. Nos hát, tegnapelőtt hallottuk, hogy Beniczky Ödön a felolvasott vallomásoknak épen ezt a részét tagadásba vonja, s minthogy ezt tagadásba vonja, bátor voltam indítványozni, hogy neki alka^m adassék, hogy erre reflexióit itt megtehesse. Mert lehetetlen, hogy ez a Ház képviselőtársaink mentelmi joga felett határozzon anélkül, hogy határozatának összes «alapjai tisztázva legyenek és megtámadhatatlanul álljanak, amennyire embertől függ az igazságot megállapítani a Nemzetgyűlés számára. A mélyen t. Nemzetgyűlés nem látta jónak ezen indítványomhoz hozzájárulni. Lehet, hogy a házszabályok technikájában rejlő indok )k állottak ennek útjában. Bátor vagyok tehát egy másik utat kijelölni, amely ellen házszabályszerüleg semmi kifogás nem emelhető. Mert ezt a kérdést tisztázni kell. Beniczky Ödön mentelmi joga megtámadásának, illetőig annak az eljárásnak, hogy — dacára mentelmi jogának — letartóztatták, egyetlenegy képzelhető alapja merült fel az itt felolvasott okmányok szerint : ez azokra a bizonyos letartóztatásokra vonatkozó vallomás. Ezzel szemben Beniczky Ödön tagadásban van. Ha csak nem jövünk ide, — amit senkiről fel nem tételezek és amitől mindenkit óvok — pártszempontok szerint előre elhatározott szándékkal, hogy X» Y. mentelmi jogát nem sértették meg, X. Y-ét pedig megsértették, lehetetlen