Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

296 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton. Nem igaz és nevetséges tehát vádlottnak az a gyerekes védekezése, bogy interpellációm ártott a külföldön. Becsületes agyú és lelkű emberek szerint csak a gy lkosságok árthatnak ; ártott az, hogy diplomáciai jelentések és különösen a Wedgewood-expedició akkor már az atrocitásokat közölték a világgal. Ekkor már pénzünk értéke ezek miatt a bűntettek miatt régóta szaladt lefelé.. Milliárdokat vesztett miattuk a magyar nép. Hogy végre valaki az ár elébe vetette magát s az ország szine elé hozattak a gonosztettek, csak használhatott, mert helyreigazittattak a tévedések és amennyire lehetett, mentetett az ország gazdasági érdeke és becsülete is. Hire kerekedvén ugyanis, orbi et urbi, hogy a gonosztetteket most már — ime — Magyarországon sem nézik el, azok ellen már a parlamentben is megmozdultak, ez csak bizalmat és megnyugvást kelthetett, és pedig annál inkább, mert az egész parlament helyesléssel kisérte felszólalásomat, kivéve talán csak 2—3 bomlott agyat és szivet. A képviselőnek kötelessége közérdekű tapasztalatait közölni az országgal. — Egyébként az ország érdekében minden képviselő köteles saját tapasztalatait értékesiteni. így tesznek a gazda-, az iparos-, orvos- stb. képviselők is. Mi ügyvédek bizony sokszor hivatkozunk a törvényalkotásoknál egy-egy peres esetünkre, figyelmeztetvén arra, hogy mit és hogyan értelmez a biróság ; tehát miként kell a §-t megszövegezni. Ott van például Gaal Gaszton esete. Senki sem vonhatja kétségbe puritán becsületességét, ö a saját ügyét hozta a Házban szőnyegre, mikor valami gabonaőrlési ügyben jogellenesen 30 napi elzárásra Ítélték s ezen a kalamitáson mutatta be, hogy a termelőket hogyan üldözik s mire vezetnek a különféle hibás, sőt rossz rendeletek. Nagyon jól tette, hogy amit saját esetéről biztosan tudott, azzal illusztrálta közérdekű felszólalását. Akik a nemzeti hadsereg presztií se mögé bújnak. — Most még csak a nemzeti hadseregről pár szót. Ország Pál vádlott is hasonlóan cselekszik, mint azok a gonosztevők, akik katonaruhában követtek el gaztetteket. Ezek is, ha hozzájuk nyúlt az ember, mindjárt a »nemzeti hadsereget« kezdték emlegetni. Nem én és nem még azok a társaim, kik gonoszságukat szóvá tettük s a különitményrendszer ellen küzdöttünk, nem mi azonositottuk őket a nemzeti hadsereggel ; hanem ők maguk, igy hozván magával érdekük. Épp a katonaibecsületért küzdöttünk, ép ezek kitasntását követeltük a hadseregből, hogy a tiszti becsületet s a múlt dicsőségét, mely a mienk, a tartalékosoké is, meg ne gyalázzák. A különítmények ellen küzdve harcoltunk a hadsereg morális érdekeiért, mert semmi sem demoralizálhat hadsereget inkább, mint az, ha kebelében lei vétel es gráciában álló alakulatokat szerveznek minden törvény nélkül. Mondottam is többször, hogy a fehér keztyü tisztaságáért küzdök. Csak az Ország-féle lapok ferdítették el beszédeimet. Ezt az igazi katonák most már látják. A hadsereget már csak azért sem támadtam, mert egész közéleti szereplésemnek az lévén a tenorja, hogy minden magyart el kell keresettel látni, azt mint kereseti alkalmat is jó keretnek tartottam. Legfeljebb az a bűnöm lehet, hogy példányképül a napestig dolgozó polgárt állítottam, ki háború ide]én és béke idején is katona. A Világ. — Abban igaza van a vádlottnak, hegy úgynevezett destruktiv lapokba s különösen a Világba irok. Teszem ezt azért, mert ezek a lapok százszor keresztényebbek és hazafiasabbak, mint volt az úgynevezett keresztény sajtó, mielőtt még Bangha páter el nem kergette berkeiből a rágalmazó és szélsőséges elemeket. Ami különben a Világot illeti, múltja sem destruktívabb, mint a régi keresztény lapoké volt, melyeknek utódai a mostaniak, mert ezek is csak ugy lelkesedtek annak idején a háborút befejező, őszirózsás Októberért, ha jobban nem, mint a — Világ ! Emlékezzünk csak, hogy itt Veszprémben is mennyire versenyt futott még a papság is akkor — a köztársaságért. (ügy van ! a szêlsôbaloldalon.) Egyébként, hogy milyen »destruktiv« volt a Világ, elég bizonyság, hogy ez volt és maradt úgyszólván az egyetlen polgári lap, melyet a kommunisták már az első napokban végleg beszüntettek, még csak címét sem sajátították ki ; annyira gyűlölték. A Világot csak az gyalázhatja, aki nem ismeri ; ahhoz pedig in telliger; cia, a magasabb lelkület és értelem igényei kellenek, hogy valaki igaz valójában megismerje. Nagyon is jó lap, az igazság, a tudomány kritikájában edzett elvek lapja és a béke lapja is, mely már a háború előestéjén, az utolsó órában is, felemelte szavát a háború ellen ; figyelmeztette a vezetőket, hogy a háború Magyarországnak csak árthat, tehát — még az utolsó órában is — minden erővel akadályozzák meg kitörését : ezért üldözik, nyomják el azok, kik a háborús politikusok örökébe ültek. Igazságot hirdet. így van ez a többi »destruktiv« Ipppal is, mint például az Az Újsággal vagy a Pester Lloyddal, melyekbe szintén irtam. E^gem külörben csak az érdekel, hogy magam mit irok. Csak hazafias és keresztény szellemben irok s ugy érzem, hogy a Világ és a többi »destruktiv« lap utján, melyeket a világ is olvas, nem ugy, mint a Hír dy Zoltán-féle Uj Lapot, egy-két sor írásommal is többet használok a haza igazi érdekeinek, mint akármelyik Ország Pál egész életében fog. Liberális vagyok. — Azt is büszkén vallom, hogy liberális vagyok, mert : az igazi liberalizmus a felebaráti szeretetnek s az .emberegyenlőségnek, a gyakorlati kereszténységnek politikája. Kossuth Lajosnak a politikája, szemben a konzervativizmussal, a reakcióval, mely csak a felső osztályoknak kedvez. Egyébként még nem régen, Tisza alatt is, liberálisnak hirdették magukat a püspökök is. Persze csak hirdették ! A liberalizmus különben még a \