Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hő 10-én, szombaton. 279 hasonlít ahhoz, ahogyan azelőtt kezelték a men­telmi jogot a hatóságok. (Vgy van ! half dől.) T. Nemzetgyűlés ! En hajlandó vagyok azt is koncedálni, hegy abnormális, idők, abnormális intézkedéseket tételeznek föl ; de ez már járványos kezd lenni, epidémia kezd lenni, hogy a mentelmi jogot a hatóságok nagyon sok tekintetben többé­kevésbé megrövidítik és a sors ironiájaképen épen akkor, amikor a Nemzetgyűlés a magyar nemzet egész szuverenitásának kifejezője, a mentelmi jog terén nagyon furcsa helyzetbe kezdünk kerülni, olyan helyzetbe, hogy ez a mentelmi jog kezd meg­szűnni egy védelmi bástya lenni, ez a mentelmi jeg kezd hovatovább megszűnni, az anyagi és erkölcsi felelősség korlátja lenni, hanem folyton-folyvást történnek a mentelmi jog területére kisebb-nagyobb elkalandozások, míg végre a mentelmi jog ugy érteimeztetik, hogy az annak birtokában lévő kép­viselő hat hétig fogva tartható ügyészi határozatra, tehát olyan határozatra, amilyenre minden magyar állampolgár legfeljebb 48 óráig tartható fogva. Ne méltóztassék a t. Nemzetgyűlés egy tag­jának sem azt hinni, hogy én talán részvétet óhajtok kérni e képviselő urak számára. Méltóztassanak elhinni, hogy mindegyik képviselőtársammal szem­ben — bárki lett volna az — feltétlerül erre az álláspontra helyezkedtem volna, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon és a középen.) mert én ezt a mentelmi jogot nem egy elkölthető örökség­félének tartom, hanem olyan értéknek, amelyet épolyan tisztán kell átadnunk az utókor számára, amilyen tisztá,n mi kaptuk. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon és a középen.) Szádeczky- Kardoss Lajos : Mindnyájunkat érhet baleset ! Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Midőn azt látom, hegy a mentelmi jog terén kezd egy olyan gyakorlat kialakulni, amilyet n éhai Szilágyi Mihály, Mátyás király nagybátyja követett, aki azt mon­dotta, hogv : »az igazság szép dolog, nagy dolog — de akinek hatalma van, annak nincs rá szüksége« ; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Meghalt Mátyás király, oda az igazság !) midőn azt látom, hegy az államhatalmak egyikének vagy másikának a plenipotenciájából— amint az igazságügy min ister ur mondotta, nem akarom megállapítani, hogy melyikéből, mert nem is vagyok rá kíváncsi ... Friedrich István : Én kíváncsi vagyok, mert háromszor ültem ! i Rassay Károly : Milyen bájosan mosolyog ezen az igazságügymin ister ur ! (Felkiáltások jobb­felöl : Friedrich is mosolyog ! Együtt mosolyognak !) Somogyi István : ... midőn ezt látom, kell hogy Magyarország törvényhozásának termében »M ű gállj !«-t kiáltsanak ennek a tendenciának. (Helyeslés halfelől.) Nem kegyelmet, nem azt kérik a kisebbségi vélemény és azok, akik emögött állanak, hogy méltóztassék talán a Nemzetgyűlés egész egyete­mének odaállani és palástjával védeni négy kép­viselőtársunkat, mert ők maguk is igazságot akar­nak ebben az ügyben, oda akarnak állani a függet­len magyar bíróság elé, eleget akarnak termi a független magyar bíróság határozatának, de csakis annak, mert ez őket nemcsak mint nemzetgyűlési képviselőket, hanem mint magyar állampolgáro­kat is megilleti. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! önkénytelenül eszembe jut a történelemből a mentelmi jognak egy óriási megsértése. Ez a XVIII-ik század végén történt, amidőn a szuronyokkal és ágyukkal körülvett lengyel országgyűlés mentelmi jogának megsérté­sével kényszeríttetett arra, hogy saját nemzeté­nek a sírásója legyen. Az a nemzetgyűlés, amely­nek pedig egy hajszálon függött az élete, amely­nek minden tagja minden pillanatban el volt arra készülve, hogy egyenkint és összeségükben a halál fiai lesznek, nemzetgyűlés állotta az ágyuk és szuronyok fenyegetését és az orosz tábornokok­nak ellentállott, 24 órai hallgatás után sem akadt senki, aki mentelmi joga ilyen megsértése esetén bármilyen ilyen enunciációt mert és akart volna tenni. T. Nemzetgyűlés ! Ez a nemzet elbukott, de szerzett magának a világ minden részén bará­tokat, azért, mert amidőn haldoklott, amidőn sírba hullott, akkor férfiasan viselkedett, akkor e nemzet törvényhozása megtalálta önmagát és annak a nemzetnek százados hibái kiengeszteltet­tek ezzel az egyetlen gesztussal. (Tetszés balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Állandóan hangoztatott dolog és tudjuk mindnyájan, hogy a mi nemze­tünk is válságban van, tudjuk nagyon jól, hogy mi, e kis Magyarország szuverenitásának a letéte­ményesei, itt nagy örökségek elpazarlói vagyunk, mert kénytelenek vagyunk vele ; de akkor ne pazaroljuk azt a több százesztendős örökséget könnyelműen, ne adjuk fel kicsinyes személyi tekintetekből a Nemzetgyűlésnek azt a nagy jogát, amely még egyedüli garancia e zivataros időkben arra, hogy itt csakugyan az fog történni, amit a nemzet nagy egyeteme kivan ! Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon és a középen. A szóno­kot többen üdvözlik.) Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés ! Van szerencsém beterjeszteni az 1921/22. költségvetési év augusztusának 1-étől december végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1921. évi XXXIV. te. hatályá­nak 1922. évi június hó végéig való kiterjesztésé­ről szóló törvényjavaslatot. (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Júniusig ? Nem kell !) \ i \ Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvény­javaslatot kinyomatni és az osztályok mellőzésé­vel a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Nagy moz­gás a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ugy mint a kolportázsjogot, csak két hónaponként adjuk ! Elnök : A pénzügyminister ur által most beterjesztett törvényjavaslat az osztályok mellő­zésével az illető bizottságoknak ki fog adatni. A pénzügyminister ur kivan szólni.

Next

/
Thumbnails
Contents