Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
258 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. Somogyi István .* Még egy része van ezeknek a nyomozati iratoknak, amely szintén érdemes arra hogy a t. Nemzetgyűlés elé tárjam. Egy másik nyomozó cég . . . (Elénk derültség balfelől:) Friedrich István : ügy van ! Nagyon helyes ! Somogyi István : Egy másik jelentésben a következő dolog van. Azt mondja, hogy őfelsége megérkezett Dénesfára, ahol már várták gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István és Beniczky Ödön. (Elénk derültség half dől.) Méltóztatnak nagyon jól tudni, — és azt hiszem, nincs vita ebben a tekintetben — hogy Beniczky Ödön az egész idő alatt Budapestről egyáltalán ki sem ment. (Zaj.) Bodor György : Jó jövendőmondó volt az illető ! Einök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a párbeszédeket abbanhagyni. Somogyi képviselő urat illeti a szó. Haller István : A lőcsei kalendárium időjósa ! (Folytonos zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. Előadó ur kérem, méltóztassék folytatni. Somogyi István : Bodor György t. képviselőtársam közbeszólt, hogy az illető jó jövendőmondó. Méltóztassék elhinni, én nem azért olvastam fel ezeket, hogy a belügyministerium rendelkezésére álló nyomozó-osztálynak jóslási képességét per longum et latum bebizonyítsam, hanem annak dokumentálására olvastam fel, azt óhajtottam belőle levezetni — mint ahogy nem is lehet belőle mást levezetni — hogy tényleg olyan pongyolán kezelték ezeket a dolgokat, annyira nem törődtek nemcsak azzal, hogy az illetőnek mentelmi joga van, hogy az illető a szuverén nemzetet alkotó törvényhozótestületnek egy tagja és mint ilyent bizonyos jog illeti meg, hanem még azzal az emberi szabadságjoggal sem törődtek, amely pedig Magyarország minden állampolgárának kijár, még akkor is, ha nincs szerencsétlensége mentelmi jogának lenni ! Szijj Bálint : A magyar emberek életével nem törődtek ! (Zaj.) Somogyi István : Azt óhajtom bebizonyítani, belőle, hogy soha nem volt szokásban . . . Bodor György : Ilyen eset sem fordult ám elő ! Somogyi István : ., .nemcsak képviselőkkel, de közönséges állampolgárokkal szemben sem, a a büntető eljárás meginditását ilyen alapon szorgalmazni, a büütető eljárást ilyen tények alapján megindítani és ilyen tények alapján előzetes letartóztatásba helyezni. Ismétlem, ne méltóztassék nemzetgyűlési képviselőkre gondolni, hanem semmi néven nevezendő magyar állampolgárral sem volt szokásban igy eljárni. MeskÓ Zoltán : Szenkovics minket akart letartóztatni ! Rassay Károly : Tudta, hogy nagyon jól alkalmazkodol l Sándor Pál ; Mimikri ! Somogyi István : Ezekben fel akartam hivni a Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a mentelmi évi december hó 10-ém, szombaton. jogot nemcsak megsértették, hanem annál nagyobb jogot sértettek meg, mert beigazoltam azt, hogy ebből megállapitható mindenki előtt kétségtelenül, hogy ilyen pongyola fogalmazás, a tényekkel homlokegyenest ellenkező tények kreálása alapján embereknek letartóztatása legalább is nem volt eddig szokásos és feltétlenül meg kell döbbennie az embernek akkor, mikor ilyen módon, ilyen eszközökkel, ilyen tények alapján ilyen nyomozati cselekmények után — amit a belügyi államtitkár urnák figyelmébe ajánlok — embereket tartóztatnak le. Henzer István : Ilyen emberek megérdemlik. (Nagy zaj balfdől.) Sándor Pál : Ki az az államtitkár ? Vázsonyi Vilmos : Majd kísüsttel koronázunk ! Forgács Miklós : összeszedték már a zsidók régen ! (Derültség jobbfelől.) Csontos Imre (közbeszól). Sándor Pál: Pogány maga, uram, pogány, nem keresztény ! (Zaj.) Somogyi István : A tegnapi ülésen az előadó ur felolvasott vallomásokat, felolvasta Binder ezredes és Lorenz százados vallomásait. Ezek a vallomások bizonyos szinben tüntették fel azt az egész ügyet. (Egy hang jobbfelől: Jó magyar nevek 1) Szilágyi Lajos : Van olyan, mint Ranzenberger ! Somogyi István : Méltóztassék megengedni, hogy a tényállás tisztázása végett, azért, hogy a Nemzetgyűlés minden tagja előtt tisztán álljon ennek a dolognak másik része is, az audiatur et altera pars elvénél fogva én is felolvassak pár vallomást. Amikor ezeket a vallomásokat felolvasom, méltóztassék majd ezekből levonni a következtetést, amelynek eredménye iránt egyáltalában nem vagyok kétségben. Itt van Boroviczény Aladárnak, a király őfelsége titkárának vallomása. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam. Ez nagyon sokra világot fog vetni, nevezetesen nagyon sokban meg fogja világítani azt, honnan került a repülőgép, hogyan és mint jöttek be Magyarországba. (Halljuk ! Halljuk ! ) Boroviczény Aladár vallomása a következőképen szól (olvassa) : »Nem érzem magam bűnösnek. Én őfelségének udvartartásában éltem Hartensteinban, 1921. év nyarán Budapesten járva, itt gróf Bethlen ministerelnökkel beszélgettem és ennek folyamán a ministeremök ur annak a nézetének adott kifejezést, hogy a jogfolytonosság helyreállítása és a viszonyok konszolidálása érdekében a legcélravezetőbb lenne Őfelségének az országba való visszatérése.« (Mozgás és zaj balfelől.) Sándor Pál : Ez nagyon érdekes ! Rassay Károly : Hol van »hallja az ur« ? Szabó István (sokoropátkai) : Pécsen is azt mondta ! De nem puccsal, hanem a Nemzetgyűlés hozzájárulásával. (Zaj balfelől.) Rassay Károly : Ezért volt ott Boroviczény ! (Zaj.)
