Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-263

A Nemzetgyűlés 263. ülése 1921 venoiónak semmi eredményét, — amint méltóztatnak emlékezni, — a külügyi bizottság összehivatását kértük ; nemcsak azért, hogy más külpolitikai kérdésekben tájékozódjunk, hanem azért is, hogy a külügyi bizottságban, tehát hivatalos helyen szólalván fel, kellő nyomatékot tudjunk adni annak a követelésünknek, hogy egy idegen államnak a mi Nemzetgyűlésünk egy tagja ellen elkövetett ez erőszakos lépésével szemben elégtételt kérjünk. Sajnos, a kormány nem látta eléggé indokoltnak azt, hogy a külügyi bizottságban meghallgassa a mi felszólalásunkat, •— illetőleg még azt sem, hogy alkalmat adjon nekünk arra, hogy felszólalhassunk ; hanem a ministerelnök ur őnagyméltósága meglehetős magas lóhátról azt mondotta nekünk ... Friedrich István : Most lovasitva van minden ! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lingauer Albin : .. . h,gy »az urak tanácskozhatnak, ameadig akarnak, azonban én innen elmegyek és felvilágosítást nem adhatok«. T. Nemzetgyűlés ! Én figyelmeztetem az urakat egy nagyon sajátságos körülménvre, arra, hó gy a kormánynak a többsége ma meglehetősen labilis. Szilágyi Lajos : Nincsen többsége ! Lingauer Albin : Nem tudom, hogy van-e, de ha van, az nem igen lehet nagy, miután a nemzeti szuverenitás öt tagja ül áristomban, még pedig négy idehaza a kormány jóvoltából, az ötödik pedig Benes jóvoltából Aranyosmaróton. Huszár Elemér : Benes csak utánozza Bethlent! Lingauer Albin : Mert nem tudom, t. Nemzetgyűlés, hogy a kormány csakugyan sürgősnek tartja-e Windisch-Graetz hercegnek a fogságból való kiszabadítását, igen vagy nem (Felkiáltások balfelől : Nem !) és azért is, mert figyelmeztetnem kell a kormány képviseletében a gyorsiró urakat, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy Bécsben nagyon erősen lanszirozzák a sajtóban azokat a híreket, hogy a kormány nemcsak hogy lépéseket nem tett Windisch-Graetz herceg kiszabadítása érdekében, (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hanem bizonyos felelőtlen, bizalmas tréfálkozással állítólag egy, a kormányhoz nagyon közel álló egyéniség olyan megjegyzéseket tett volna, hogy : Nekünk kellemesebb, ha Windisch-Graetz Lajos herceg ezidőszerint odaát ül, (Zaj.) alkalmat kívánok nyújtani a kormánynak arra, hogy ezeket a terjesztett frivol hireket megcáfolhassa. Rassay Károly : Ezt nem fogja megcselekedni. Lingauer Albin : Magam sem nagyon számitok rá. Huszár Elemér: Ugy tesz, mint Kolozsvárt a megyegyűlésen ; az ülést öt percre felfüggeszti és elutazik Münchenbe. (Élénk derültség a baloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, hogy ne zavarják folyton közbeszólásokkal a szónokot. évi december hó 7-én, szerdán. 223 Lingauer Albin : Mi alkalmat akarunk itt nyújtani a kormánynak arra nézve, hogy erélyes fellépéssel érvényt szerezhessen a maga akaratának és tanúságot tehessen arról, hogy a Nemzetgyűlés szuverenitását csakugyan komolyan veszi és az 1920 :

1. törvénycikknek hangoztatását nemcsak akkor tartja szükségesnek, amikor a cselekedeteinek a fedezéséről van szó, és amikor bizonyos dolgoknak a leplezése végett a Nemzetgyűlésnek a szuverenitását megvédeni csakugyan komoly állami érdek. Én arra vagyok kiváncsi, hogy ha — nem tudom, kit mondjak hamarosan, mert mindenféle szándékosság nélkül emlitem meg — például Gömbös Gyula t. képviselőtársamat fogták volna el... Huszár Elemér : Az Pasics útlevelével utazott volna. Friedrich István: Monitorral ment volna érte. (Derültség a baloldalon.) Elnök : Ha a képviselő urak még egyszer zavarják a szónokot, kénytelen leszek a képviselő urakat név szerint megnevezni. Lingauer Albin : ... ha akár Gömbös Gyula képviselőtársamat, vagy akármelyik képviselőtársamat — például Rubinek István vagy Kovács István képviselőtársamat — valahol a külföldön való utazásából visszatérvén, mondjuk, a jugoszláv kormány lefogta volna, kiváncsi vagyok, hogy akkor a kormány szintén várt volna-e vele heteken és hónapokon keresztül, s akkor is ilyen lanyhán érvényesítette volna-e a maga befolyását, mint amilyen lanyhán érvényesitette most. Szilágyi Lajos : Az ellenzék akkor is tiltakozott volna ! Lingauer Albin : Kénytelen vagyok elmondani az uraknak azt, — hogy példával illusztráljam a mai kormánynak a felfogását — hogy Beniczky Ödön, mikor belügyminister volt és tudomást szerzett arról, hogy az igen t. ministerelnök urnák egykori bécsi munkatársai közül két vagy három urat lefogtak, — olyan urakat, akikkel Beniczky Ödön véletlenül személyileg ellenséges lábon állott — abban a pillanatban barátságosan értesítette az osztrák kormányt, hogy amennyiben ezek az urak huszonnégy óra alatt a fogságból ki nem lesznek eresztve, akkor ő huszonnégy óra leteltével összeszedi itt az osztrákokat és internálásba helyezi mindaddig, amig onnan a magyar alattvalókat ki nem eresztik. Huszár Elemér: Ez az, amit a kormánynak tennie kell. Szilágyi Lajos: önérzetes álláspont ! Lingauer Albin : Bsniczkynek ez volt a véleménye a magyar állam szuverenitásáról. Igaz, hogy elérte vele azt, hogy most maga a szuverenitás védelme alatt a börtönben ül, azonban az összehasonlítás kedvéért helyesnek tartottam ezt itt felemlíteni. Ezekben elmondván azt, ami a szivemet nyomta, nem szaporítom sokat a szót, hanem fel-