Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

)1. évi szept. hó 23-án

} pénteken. 16 À Nemzetgyűlés 256. ülése 19Í állanak, nincs más mód, mint a kiadások redukálása és a termelő munka megijiditása. Nálunk mir da kettő hiányzik, a kiadások megmaradtak, a termelő munkát pedig nem indították meg. Akárki jön a pénzügymin ister ur helyébe, nem fogok neki hinni, csak akkor, ha látom azt, hogy a termelő munka megindításával akarja megjavítani pénzünket. Ezt semmiféle szónoklattal, semmi mással, mint termelő munkával elérni nem lehet. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) A pénzügymin

ister ur annak idején adókkal akarta a mi pénzügyi helyzetünket javítani, még pedig közvetett, fogyasztási adókkal. Mikor Napoleon konzul volt, éppen ezeket az adókat törölte el, mivel nagyon, jól tudta, hogy ezeket a szegény társadalmi osztály fizeti meg. Hiszen ha megrézzük a pénzügymrnister ur eddigi törvényeit, látjuk, hogy azok semmi mást nem tartalmaznak, mint közönséges fogyasztási adókat. Itt van a cigarettapapir-adó, a gyufaadó, a dohányadó, a szeszadó, az őrlési adó, a forgalmi adó. Ezeket mind a szegény ember fizeti meg, ugy hogy a nagytőke, a nagyvagyon szépen kicsúszik alóluk. Mikor ezeket láttam, meg voltam győződve arról, hogy a szimfóniának ezek az utolsó disszonanciái előbbutóbb be fognak következni. A pénzügyminister ur azt mondta, hogy ez azért következett el, mert mi az ingatlan után nem szavaztuk meg azt, amit ő kért. Az tény, hogy nem szavaztuk meg, de annyit merünk állitani, hogy azt az áldozatot mi is meghoztuk az ingatlan után, amelyet az ingó nagytőke meghozott, mert ugyebár, ha több áldozatot hoznánk, nem történnék más, mint hogy az ingatlanból javíttatnék a bankok pénze. Erre pedig nem voltunk kaphatók és nem is leszünk soha. Annyi áldozatot mindenkor meghozunk, mmt a tőke. Egy amerikai kapitány a múltkor azt mondta, hogy Magyarország a szélsőségek hazája : az egyik embernek nagyon sok a vagyona, nem tudja már a pénzét hová helyezni, mig a másik osztály, a többség, a nemzet nagy része, nemcsak, hogy szegénységben él, hanem maholnap már betevő falajta sem lesz. Ez tényleg igy van, Másutt, pl. Amerikában szintén megvan az, hogy a tőkét összegyűjtik, de a másik társadalmi osztálynak megvan legalább a betevő falatja. Nálunk már odaértünk, hogy tényleg éheznek az emberek. Mindazok, akik

f illetékesek, különösen a kormány nagyon vigyázzon, hogy ezt a szélsőséget ne engedje annyira kiélesedni ; ennek nagyon, de nagyon komoly következményei lehetnek, mert ha a gyomor éhezik, a törvény és a jogrend hallgat. Ezt a szélsőséget legjobban a tisztviselők érzik. Ennek oka nagyon egyszerű. A legnagyobb baj nevezetesen az, hogy igen sokan vannak, sokkal többen, mint a mennyire szükség volna, mint a mennyi a kereslet a tisztviselőkben. Itt vannak a régi bűnök, hogy már régen is igen sokan tódultak a tisztviselői pályára, pedig az ország nem volt képes őket tisztességesen fizetni és a háború után a menekülések következtében még meghatványozódott a számuk. Most abban a kellemetlen helyzetben vannak, hogy az ország a lehető legjobb akarat mellett sem tudja őket eltartani. Ugy vagyunk, mint az az édesanya, aki éhező gyermekeit szeretné ellátni, amikor hozzámennek, de hiába, ha üres a kamrája. Ezen valami úton-módon feltétlenül segíteni kell. Itt kívánom megjegyezni, hogy bár a tisztviselők száma megszaporodott, mégis azt látom, hogy a munka még ugy sem megy, mint régente ment, amikor még kevesebben voltak. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a népjóléti minister ur, de hiszen képviselőtársaim is tudnak hasonló eseteket, amilyet magam emlitek, hogy pl. itt van egy özvegy gyermekekkel, már másfél év óta járok az ügyében a népjóléti ministeriumba, hogy megsürge&ssm a segélyét. Kerekes Mihály : Kitűnő dikciót kapunk ! Cserti JóZSef : A férje itthon halt meg Magyarországon, itt lett eltemetve, de a háború óta nem kapott segítséget, sem az özvegy, sem pedig árvái. Ez nem múlik máson, mint azon, hogy az illető tisztviselők nem dolgoznak. Magam másfél év óta nem tudom az elintézést kisürgetni. Ez csak egy példa, de van ilyen száz és ezer példa. Nincs más mód, mint redukálni a tisztviselők számát. Most annyi a hivatal, annyiszor átteszik egyik helyről a másikra azt az aktát, hogy se vége, se hossza. Itt vannak a ministeriumok a sokféle ügyosztállyal a régi Magyarország és a régi monarchia céljaira berendezve, ezeket feltétlenül redukálni keh. Ezzel elérjük először azt, hogy a tisztviselők számát csökkenteni tudjuk, másodszor a munka jobban fog menni. Kerekes Mihály : 500 holdas szolgabíró kap hatósági zsírt és lisztet ! Cserti József : Ezzel a mostani eljárással a kormány nem segít a tisztviselők helyzetén. Ez olyan helytelen eljárás, mint annak az orvosnak az eljárása, aki ahelyett, hogy a fekélyt kivágná, kitisztitaná, szépségtapaszt ragaszt reá. Ez pedig nem segit, mert a fekély másutt nagyobb szenvedéssel tör majd elő. Ez a mostani törvényalkotás tehát semmi egyéb nem lesz, mint egy szépségtapasz. Magát a bajt kell gyökeresen meggyógyítani, mert itt semmi más nem segit, mint a tisztviselői kérdés gyökeres megoldása. A tisztviselők semmi jót sem fognak élvezni abból, ha duplán kapják meg a fizetésüket. Mert nézzük meg a kirakatokat, nézzük meg holnapután az élelmiszerboltokat, ugyanott lesznek, addigra el fogják költeni. Kerekes Mihály : Egyszer vacsoráznak ! Cserti József : Ezzel tehát semmi célt nem érünk el. Ismétlem, nincs más mód, mint az, hogy a tisztviselőkérdést gyökeresen kell megoldani, a tisztviselők számát kevesbíteni kell. Ipari pályára nem tudjuk őket elhelyezni, mert nem vagyunk ipari állam. Nincs tehát más mód, mint levezetni a tisztviselőket a földbirtokreform kapcsán, . . .