Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-262
174 A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. évi november hó 23-án. szerdán. Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék folytatni, képviselő ur! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ebből megállapíthatom, hogy amilyen könnyedén kezeli a törvényhozás jogkörét a kormány a külpolitika terén . . . (Zaj és "közbeszólások.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csöndben lenni, hogy a szónok zavartalanul elmondhassa beszédét. Rassay Károly: . . . épolyan önkényes intézkedéseket gyakorol belpolitikai téren is, (Igaz ! Ugy van ! a szélsobalőldalon.) amikor pl. törvényes felhatalmazás nélkül és költségvetési jogunk kijátszásával elrendelte a toborzást és megállapította például a katonákul jelentkezők jogviszonyát. Nem is tudom, hogy katonáknak nevezhetem őket, mert hiszen addig, amig a Nemzetgyűlés ebben a tárgyban nem dönt, a jelentkezők katonai személyeknek vpltaképen nem tekinthetők. (Igaz! Ugy van!) És ha már elkalandoztam a belpolitika terére, akkor rá kell térnem a jogrend kérdésére is. (Hál!juh! Halljuk! a szélsobalőldalon.) r T. Nemzetgyűlés ! En nem akarok belebonyolódni abba a vitába, amelyet a ministerelnök ur kétségtelenül igen energikusan folytatatott a lapok hasábjain . . . Kerekes Mihály : Csak neki szabad írni ! (Zaj.) Rassay Károly: ... és kétségtelenül igen kedvező helyzetből is, amennyiben fedett állásból lövöldözhetett, nekünk pedig a cenzúra jóvoltából visszalőnünk nem lehetett, — mondom, én nem vitatkozom és elfogadom azt, hogy jogrend van ... Bárczy István: Én nem! Rassay Károly: . . . elfogadom, hogy az Athenaeumot szellemek rombolták össze és hogy azok az úgynevezett kilengések, amelyeknek a jámbor polgárok még mindig tanúi lehetnek, szintén valami rettentően rossz szellemek által idéztetnek elő. E pillanatban azonban nem is ebből a szempontból, hanem egy ezzel feltétlenül összefüggő kérdésnek, az amnesztiarendeletnek szempontjából kívánok a kormány ténykedésével foglalkozni. (Zaj a szélsobalőldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Sehol a föld kerekségén, ahol ilyen világégések, ilyen felfordulások és rombolások voltak, nem zárkózhatott el a törvényhozás az elől, hogy utólag méltányos, megértő szívvel az amnesztia intézményét ne alkalmazza. A magyar állam keretén belül' eddig két amnesztiarendelet jelent meg, az egyik, amely rendkívül szűkkeblű és végrehajtásában is igen nehézkes volt, tavaly karácsonykor, a másik most nemrégiben. Ami az első amnesztiarendeletet illeti, gondoskodtak arról, hogy az ne közkegyelem, hanem egyéni kegyelem legyen, amelynél minden egyes egyénre nézve különkülön kell dönteni. Bárczy István : Protekciós kegyelem ! Rassay Károly: Mégis mindannyian abban a felfogásban voltunk, hogy végre ez is egy lépés, amelyet követni fog egy ujabb, energikusabb elhatározás, hogy igy lassanként ezt a mérgező anyagot levezessék a társadalom szervezetéből. Csaknem egy év múlt el azóta és most, egy év után, újra megjelent egy amnesztiarendelet, amely a maga egyoldalúságával a legborzalmasabb kritikáját képezi a kormány eddigi jogrendpolitikájának. (Igaz! Ugy van! a szélsobalőldalon. ) Szilágyi Lajos : Erre nincs többsége a kormánynak ! Rassay Károly: Ennek az amnesztiarendeletnek első és második pontjával, amely a nyugatmagyarországi és a királylátogatással kapcsolatos eseményekkel függ össze, nem kívánok foglalkozni, harmadik pontját azonban igenis, bírálat tárgyává kell tennem. Ez a pont ugyanis szóról-szóra akképen rendelkezik, hogy közkegyelemben részesülnek azok az egyének, akik az 1918. évi október 31-ik napja óta bűnösen felidézett haza- és társadalomellenes forradalmak idején a magyar faj és a nemzeti eszme ellen elkövetett cselekmények által felkeltett közelkeseredés és menthető felháborodás alatt... Andaházy-Kasnya Béla : Egészen preciz uszítás. Drozdy Győző : Aki gyilkos, már hazafi ! (Zaj.) Rassay Károly: . . . vagy abban a téves meggyőződésben, hogy cselekményükkel a magyar faj és a nemzeti eszme érdekeit szolgálják, bűncselekményt követtek el. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy erre aztán megnyíltak a börtönök ajtai . . . Bárczy István: Le sem voltak tartóztatva. Rassay Károly: . . . mert akikre ez vonatkozik, azok közül csak nagyon kevesen voltak börtönben, hanem egyszerűen félre lettek téve a legsúlyosabb bűnök nyomozati iratai. Bárczy István : Ma is szabadon járnak a gyilkosok. Rassay Károly: Amikor ez a rendelet megjelent, a ministerelnök urnák egy gondolata sem volt, amellyel azok felé a szerencsétlen, félrevezetett, talán fanatikus, megtévedt emberek felé fordult volna, akik nehéz gazdasági körülmények között és egy elvesztett háború után bekövetkezett helyzet hatása alatt követtek el bűncselekményeket. Ezeknek sorsa nem érdekelte a ministerelnök urat, őt csupán az érdekelte, hogy akik két év óta menthető közfelháborodásban voltak . . . Bárczy István: Tartós közfelháborodás! Andaházy-Kasnya Béla : És titokban való közfelháborodás, éjjel J Drozdy Győző : Oralánccal hazafiaskodnak ! (Zaj.) Rassay Károly : . . . azok amnesztiát kapjanak. És kétségbeejtő, hogy ez a rendelet megjelent 1921 norember 3-án és még az ez évi október hónapban elkövetett legsúlyosabb és statáriális eljárás alá eső bűncselekményekre is
