Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-262

 Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. Szilágyi Lajos: Itt van! Megvan már az abszolutizmus. Rassay Károly : A magyar közjog a felelősségrevonás szempontjából nem ismer különbséget közhatalmat tényleg gyakorló, lemondásban levő vagy lemondásban nem lévő kormány közt. A közhatalmat gyakorló kormány feltétlen felelősséggel tartozik ; tartozik politikai felelősséggel és jogi felelősséggel. Ami a jogi felelősséget illeti, azt hiszem, hogy ez a t. ministerelnök ur előtt sem kétséges. Jogi felelősség terheli őt minden egyes cselekményéért akkor is, ha már megszűnt volna minister lenni, ha már megszűnt volna a közhatalmat tényleg gyakorolni. Ez önmagában véve is igazolja az ő álláspontjának helytelenségét, mert fel kell vetnem a kérdést, honnan tudja a ministerelnök ur, hogy mi vele szemben nem a jogi felelősséget akarjuk megállapítani. (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) En ugy érzem, hogy olyan tények történtek az alatt a három hónap alatt, amióta a ministerelnök ur konzekvensen parlament nélkül kormányzott, amelyek következtében, ha megvolna ennek a Nemzetgyűlésnek a hivatás- és az önmagával szemben tartozó kötelességérzete, bekövetkeznék az az eset, hogy a ministerelnök úrral és a kormánnyal szemben a legsúlyosabb jogi felelősséget állapítaná meg. ( Ugy van ! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Kerekes Mihály: Bíróság elé lehet állítani. Szilágyi Lajos: Vád alá' kell helyezni! Azért nem állják a kritikát ! (Derültség a jobboldalon.) Rassay Károly : De nem menekülhet a kormány a politikai felelősségrevonás alól sem annak egyszerű hangoztatásával, hogy ő lemondásban van. Mi a politikai felelősség? Bizonyára nem az, amit a ministerelnök ur akar alatta érteni, hogy tudniillik a politikai felelősség az lenne, hogy a törvényhozás a kormány iránt bizalmi vagy bizalmatlansági vótummal határozza meg álláspontját. A politikai felelősség abban áll, hogy a közhatalmat tényleg gyakorló kormány a törvényhozás előtt felelni tartozik a hozzá intézett kérdésekre. Igen furcsa helyzet volna az, hogy ha ez alól a kötelesség alól a kormány egy egyszerű formális lemondással kitérhetne. A t. kormányt feleletadás terheli és mi épen a Nemzetgyűlés összehívásával módot akarunk neki adni, hogy egy és más súlyos kérdéseinkre itt, a nemzet szine előtt feleljen. Ez a kormánynak parlamentáris kötelessége, tekintet nélkül arra, hogy beadta-e lemondását vagy sem. Igen furcsa helyzet volna az, ha egy kor-' mány politikailag felelős nyilatkozatot nem tehetne, ugyanakkor azonban politikai súlyú tényeket, tetteket elkövethetne, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos: Mindig kész helyzetet teremtenek ! évi november hó 23-án, szerdán. 167 Rassay Károly : Ennek, ismétlem, az lenne a következménye, hogy az abszolutisztikus uralom jogi alapot nyerne és intézményes biztosítást találna közjogunkban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Drozdy Győző : Ezt szeretnék ! Rassay Károly : így van ez elméletileg minden parlamentáris államban. Még furcsábban fest azonban a helyzet, hogyha ezt az elméletet az igen t. kormányra akarnám gyakorlatilag alkalmazni. A kormány hivatkozik arra, hogy lemondott, és én itt a Nemzetgyűlés szine előtt kérdezem meg, hogy hol, mikor és milyen okokból mondott le. (Zaj a szélsőbaloldalon és a középen.) Szilágyi Lajos: Igaz-e, hogy lemondott? A hivatalos lapban nem volt benne. Drozdy Győző : A Nemzetgyűlés szuverén ! Sándor Pál : A Nemzetgyűlés ki volt kapcsolva. Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni és a szónokot nyugodtan meghallgatni. Rassay Károly : A régi időkben igen súlyos viszonyok közt is . . . Szilágyi Lajos: Soha ilyen eset még nem volt. Ugron Gábor: A Háznak kell bejelenteni, nem a kormányzónak. Rassay Károly : ... a kormányok, ha lemondottak, parlamentáris kötelességüknek tartották, hogy azt a törvényhozás testületének az okok egyidejű feltárásával bejelentették. Hiszen az természetes dolog is, mert a lemondás csak két okból történhetik: vagy lent ingott meg a bizalom, vagy fenn az államfőnél. Kerekes Mihály: Lenn egész biztos, hogy megingott. Rassay Károly : Minden körülmények között módot kell nyújtani a törvényhozás testületének arra, hogy állásfoglalását f a felmerült okokkal szemben precizirozhassa. En igen nagyra becsülöm az államfőnél folyó tanácskozásokat és igen nagyra becsülöm t. képviselőtársaim politikai véleményét, de ezek talán mégsem konkurrálhatnak azzal, hogyha maga a Nemzetgyűlés precizirozza álláspontját azokkal a kürülményekkel szemben, melyek a kormány lemondását esetleg indokolttá tették. Nekünk a kormány lemondását illetőleg egyetlen hivatalos közleményünk van, amely a következőkép szól : (Olvassa.) »A Magyar Távirati Iroda jelenti hivatalosan : Ma délben egy órakor gróf Bethlen István ministerelnök megjelent Horthy Miklós kormányzónál és felajánlotta a kormány lemondását.« Sándor Pál: Nem is kell, hogy igaz legyen! Rassay Károly (olvassa) : »A kormányzó a döntést fentartotta magának és felkérte a kormányt az ügyek további vitelére.« Drozdy Győző: Nem is tudjuk, hogy lemondott. (Zaj a baloldalon.)