Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-260
A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. évi november hő 5-én, szombaton, 155 meritumokat épen a történelem nyújtja. Ez a legnagyobb és leghatalmasabb tanú a magyar nemzet igaza mellett, a törtérelem a koronatanú a Ház asztalán fekvő javaslat elfogadása érdekében. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Méltóztassék teliát megér gecboi, hogy a magyar történelem véres lapjaiból egész röviden tetemrehivást rendezzek. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfdőL) Nézetem szerint a mohácsi vész után azck, akik ennek a nemzetnek egy részét reá bírták arra, hogy a nemzet szekerét a Habsburg-dinasztia hatalmához hozzákapcsolja, tévedtek. Mert noha a magyar nemzet sokszor, igy a dürnkruti csatamezőn, a hétéves háborúban és a napóleoni hadjáratokban megmentette a Habsburgok trónját. a hála ezért az volt, hegy a törekvés ennek a nemzetnek elpusztítására, a fajmagyarság kiirtására, majd később a nemzet elrémetesitésére, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) még később pedig gyarmati állapotban való tartására, kizsákmányolására és kiuzsorázására, soha egy pillanatig nem szünetelt, (ügy van! jobbfelől.) A kiirtási törekvések igazolására legyen szabad csak egy okmányra hivatkoznom s ez egy jegyzőkönyv, amely 1620-ban, egy Bécsben tartott császári tanácskozásról vétetett fel, amelyen a magyar kérdést tárgyalták, s amelyen jelen volt II. Ferdinánd császár, Wallenstein és két tábornoka, Eggenberg és Harrach, továbbá a pápai nuncius és a spanyol nagykövet, s ahol Wallenstein és tábornokai álláspontjával szemben a spanyol nagykövet tanácsára az az álláspont fogadtatott el és ment határozatba, hogy a magyarókat össze kell veszíteni a törökkel s miután ilykép külpolitikailag elszigeteltetett, kegyetlen, zsarnoki és ravasz kormányzókat kell a nemzet nyakára ültetni, akik a nemzet semmiféle jogát el nem ismerik, ősi alkotmányát, szokásait lábbal tapossák, a népet sanyargatják s ha ezért panasszal fordulnak a császárhoz, mondja nekik, hogy ezekről a visszaélésekről neki semmiféle tudomása nincsen s ha ilykép a nemzet vezetői külföldi segítséghez folyamodnak, akkor ez kitűnő alkalom, hogy a nemzet vezetőinek fejét leüttesse s azután a vezérek nélkül maradt népet tovább sanyargatva, egészen a kétségbeesésig vigye s ha a nép fellázad, ugy ez kitűnő alkalom lesz a magyarság teljes és tökéletes kiirtására. (Zaj jobbfelől.) Erre a célra a spanyol nagykövet ugyanakkor 40.000 spanyol katonát is rendelkezésére bocsátott a császárnak. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon szép/) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez a jegyzőkönyv valóságos programm lett, miként Nagy Péter cár végrendelete és a magyar nemzet pár évtizeddel később Caraffa gróf eperjesi vérengzései és Basta császári tábornok erdélyi garázdálkodásai révén tapasztalhatta ennek a programmnak gyakorlati végrehajtását. Ehhez a programúihoz annyira ragaszkodtak, hogy annak utolsó maradványa egész 1849-ig nyúlt, amidőn I. Ferenc József a muszka intervenció kieszközlése alkalmával adott azt az igéretét, hogy a szabadságharcból kifolyólag senkinek bántódása nem lesz és hogy visszaállítja a régi alkotmányt, megszegve, a hadifogságba esett magyar tábornokokat felakasztatta. (Felkiáltások jobbfelől : Ugy van ! Áradon !) Tisztelt Nemzetgyűlés! Az isteni gondviselés azonban kegyesebb volt a nemzethez, mint a bécsi udvar. A kiirtás módszere nem sikerült, A magyar nemzet megmaradt s akkor ezen módszer helyébe lépett az ország kizsákmányolásának és gyarmati állapotban való tartásának politikája. Ennek igazolására elég hivatkoznom az Osztrák-Magyar Monarchia vám- és kereskedelmi szerződéseire, amelyek ezt az országot sok-sok milliárddal károsították meg. Tisztelt Nemzetgyűlés! A Habsburg-monarchiában a magyar alkotmány a háborút megelőző évtizedekben lényegében fikció volt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek csak a magyar jogászi zsenialitás tudta megadni az alkotmányosság s a Habsburg-uralkodók, különösen az utolsó évszázadokban, típusai voltak a fondorkodó monarchának, aki egyik nemzetiséget a másik ellen, valamennyit a magyar ellen, (Ugy van! jobbfelől.) egyik osztályt a másik ellen és egyik felekezetet a másik ellen uszítva, iparkodott megvalósítani a divide et impera elvét. Kerekes Mihály : Segítették a magyar főurak is. Dömötör Mihály : Elég ennek igazolására rámutatnom arra a közismert tényre, hogy ugyanaz a Ferenc József, aki a nemzeti küzdelem neve alatt ismert magyar nemzeti megmozdulás letörésére az általános szavazati jog jelszavához folyamodott, ugyanaz a Ferenc József röviddel utóbb, mikor ezt a nemzeti küzdelmet ilyképen letörnie sikerült, kormányba ültette azt a Tisza István grófot, aki az általános szavazati jognak elkeseredett elvi ellensége volt. (Ugy van ! jobbfelöl.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez a dinasztia sohasem tudta és sohasem akarta megérteni a szerencsétlen magyar nemzetet, mert a közhatalomról táplált középkori, patrimoniális felfogása, amely nem akart ismerni államot, csak tartományt, nem akart ismerni polgárt, csak alattvalót és nem ismert nemzetet, csak néptörzset, örök és kiegyenlíthetetlen ellentétben állott a magyar alkotmánnyal és a magyar közjognak azon ősi rendelkezésével, hogy minden jognak és hatalomnak egyedüli és" kizárólagos forrása a nemzet. T. Nemzetgyűlés! Ez a szerencsétlen nemzet ismételten iparkodott lerázni magáról ennek a végzetes kapcsolatnak, ennek a súlyos balszerencsének igáját, de mindig hasztalan, mert egy világhatalommal szemben győzni nem tudott. Es most, mikor ez a világhatalom összeomlott és semmivé lett, csodálatos és hihetetlen, de tény, hogy akadtak gyászmagyarok, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsobáloldálon.) akik 20'
