Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-260
146 A Nemzetgyűlés 260. ülése 7.921. Elnök: Szíveskedjenek, képviselő urak, a szónokot nyugodtan meghallgatni. Méltóztassék folytatni. Schlachta Margit : Végül pedig Rassay képviselő urnák arra a megjegyzésére is felelni óhajtok, mintha mi azért nem akarnánk ebben a tárgyalásban résztvenni, mert nem vállaljuk a felelősséget. Nem igy van. Azzal, hogy mostani állásfoglalásunkat kimondtuk, máris vállaltuk az ellenmondás felelősségét. A tárgyalásban azért nem kívánunk,reszt venni . . . (Zaj.) Szijj Bálint: Ez már tárgyalás! (Mozgás.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot meghallgatni. A képviselő uraknak ez kötelességük, nekem mint elnöknek pedig biztosítanom kell minden szónok szólási jogát. Nagyon kérem a képviselő urakat, hogy ennek a feladatnak betöltésénél legyenek segítségemre. Schlachta Margit :... és azért nem szavazunk, mert bármiféle kijelentések és indokolások történjenek is, a dolog tényleg ugy áll, hogy az entente ultimátuma vetette most be ide a Nemzetgyűlésbe ezt a kérdést és mi belügyeinkben való függetlenségünket fejezzük ki ezen visszautasítással. (Zaj és élénk ellenmondások a jóbbés a szélsöbaloldalon.) Meskó Zoltán : Andrássy Gyula és társai, Hakovszkyék ! Ezt a pucesvezérek csinálták ! Szijj Bálint: Kitűnő pártvezérek! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. Méltóztassék folytatni. Schlachta Margit : Áttérve arra, amit tulajdonképen mondani óhajtottam, előre bocsátom azt, hogy mindenben csatlakozom ahhoz, amit gr. Apponyi Albert mondott, tehát, hogy állásfoglalásom nem akar a kormány legutóbbi eljárásának bírálata lenni; hogy meg vagyok győződve arról, hogy akkor is a haza javának szemmel tartásával és hazaszeretettől indíttatva cselekedett, amikor az utóbbi napokban a béke feiitartása érdekében minden magyar szivet megrendítő eszközökhöz is nyúlt (Zaj és ellenmondások a jobb- és a szélsőbaloldalon.) és hogy a kormányt, különösen ilyen végzetes időkben, mindaddig támogatni kötelességünk, amig azt lelkiismeretünk szava nem tiltja. A kormány a helyzet mérlegelése után ugy itélt, hogy még most is engednünk kell. Mi keresztényszociális női pártszervezetek és a magukat velünk azonosító sok ezer keresztény nő ugy érezzük, hogy elérkeztünk a lelkiismeret által jelzett azon határhoz, melyet túllépnünk nem szabad, mert magasabb rendű önfentartási ösztönünk azt mondja, hogy az antant oly mélyen sebzi a népjogba, a hűségbe, az eskübe ütköző követeléseivel erkölcsi integritásunkat, hogy ezzel jobban sújtja hazánkat, mintha területi épségünk bármilyen csorbát szenvedne és gazdasági életünk bármennyire is károsodjék. (Nagy zaj és ellenmondások a jobb- és a szélsöbaloldalon. Félkiálévi november hó 5-én, szombaton. tások a jobboldalon : Rendre ! Egy hang jobb" felöl: Magyar honleányi félfogás!) Elnök : Méltóztassék a szónokot meghallgatni! Joga van itt kifejteni nézeteit és ebben megakadályozni senkinek sem szabad ! Meskó Zoltán : Ha minden főhercegért egy megyét visszakapunk, jó lesz ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak meghallgatni a szónokot. (Folytonos zaj a jobb- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Schlachta Margit : Hangversenyre nem vállalkozhatom, mert én hanggal nem győzöm egy egész férfikórussal szemben. (Zaj.) Meskó Zoltán : Különösen a választási küzdelem után, ugyebár ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Griger Miklós: (közbeszól, Zaj). Elnök : Griger képviselő urat kérem, szíveskedjék a szónokot meghallgatni. Méltóztassék folytatni. Schlachta Margit : Ha ép marad a magyar lélek, a területet visszaszerezheti, (Ugy van! Ugy van! a közéven.) a gazdasági összeomlást kiheverheti, de ki fog a haza feltámadásán dolgozni, ha meghal a lélek és az országot összetartó erkölcsi érzés rendül meg? Első tekintetre talán nem is tudjuk mérlegelni, hogy a kormány magatartása mit jelent az egyes ember lelkében. Egy alkalommal védelmembe vettem egy nálunk időző entente-polgárral szemben egy magyart, mire az illető államának teljes öntelt gőgével nem arra hivatkozott, hogy nekem nincs igazam és ennek alapján nem teljesiti, amit kívánok, hanem arra, hogy énmögöttem csak a kis Magyarország • áll, mögötte pedig az egész entente. Akkor átéreztem azt, hogy az a nagy ántánt mekkora és Magyarország, amely mögöttem áll, milyen kicsi, de azt is, hogy annál jobban kell ehhez a kis Magyarországhoz ragaszkodnunk. Mióta azonban a koronás király kiadatása megtörtént, bár honszeretetem azóta sem változott, ugy érzem, hogy mögöttem nem áll már a nagy entente-tal szemben semmi. Lelkemben a király kiadatásával hontalanná lettem a honban és védtelenné az ellenséggel szemben. (Zaj és felkiáltások a jobb- és a szélsöbaloldalon : Ezt nem lehet mondani ! Menjen a király után ! Elnök csenget.) Mit fog tenni a magyar föld, ha ezt egyszer ő is átérzi? (Zaj a baloldalon.) Bodor György : De nem gyün el szántani ! Kuna P. András: Négyszáz esztendős szenvedésről beszéljen ! (Zaj.) Elnök : Kuna képviselő urat kérem, legyen szives a házszabályokhoz alkalmazkodni. Kuna P. András (közbeszól. Zaj). Elnök: Kuna képviselő urat másodszor figyelmeztetem, szíveskedjék magát a házszabályokhoz tartani Méltóztassék folytatni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Méltóztassék folytatni.
