Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-260
A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. ur felelősségét meg fogják állapitani — és ha önök nem lesznek elég erősek ezt megállapítani, majd a történelem meg fogja azt állapitani — első helyen fog szerepelni ott az a pécsi beszéd, amelyet a ministerelnök ur a kormány tisztelt tagjainak társaságában elmondott, ahol a ministerelnök ur nyíltan kibontotta a legitimitás lobogóját ; ahol beszélt a legitim király jogairól, ahol arról beszélt, hogy csak vis major tartja távol a királyt az országtól, ahol azt mondta, hogy tárgyalni kell a királlyal. Eljött tehát a király, hogy tárgyaljanak vele. (Taps a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Fegyverrel a kezében!) De amikor hivatalos helyről ilyen közjogi teóriákat hangoztattak, nem tehetek róla, de felháborodik az igazságérzetem az ellen, hogy amikor nem a vezetők, nem a tervezők, hanem azoknak a siílyos dilemma elé állított, megtévelyedett szegény tiszteknek és polgári egyéneknek üldözéséről van szó, akik nem tudtak olyan finoman disztingválni, vagy olyan hamar álláspontot változtatni, mint az igen tisztelt ministerelnök ur! (Derültség a szélsőbal-oldalon.) Tankovics János: Szegény jogászgyerekek! Rassay Károly: Vagy mit szóljunk a kormány többi tagjának felelősségéhez? Mit szóljunk az igen t. kultuszminister úréhoz, aki már az első királylátogatás alkalmával akként tett színvallást elvi álláspontjáról, hogy a király deklarációját, mellyel el akarta foglalni a trónt, saját maga szerkesztette meg? Kerekes Mihály: Véletlenül! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ez nem igaz ! (Mozgás és derültség.) Drozdy Győző : Ketten szerkesztették ! Rassay Károly : Szívesen rendelkezésére állok a kultuszminister urnák és megnevezhetem azokat az urakat, akik sajátkezű írását látták. Balla Aladár: Tévedés. Majd megmondja Pinterics. Rassay Károly: Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy most a legutóbbi királylátogatás alkalmával a t. kultuszminister ur, amikor visszajött a királytól, azt az álláspontot foglalta el, hogy át kell adni a hatalmat a királynak ? Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ez nem igaz ! (Mozgás és derültség.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Halljuk a harmadikat! (Derültség.) Rassay Károly : Hát majd el fogom mondani a többit is. Meg fogom világítani a t. ministerelnök ur felelősségét és a külügyminister ur felelősségét, akik Borovicsényi követségi tanácsost küldték a király mellé szolgálatra. Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez nem igaz! (Derültség.) Drozdy Győző: No, ehhez értenek, ez a mesterségük! (Zaj.) Rassay Károly: Amikor erről a helyről ezelőtt félévvel megkérdeztem a t. ministerelnök urat, hogy ez igaz-e, a-t. ministerelnök évi november hó 5-én, szombaton, 141 ur nem tudott mással felelni, csak azzal a rabulisztikával, hogy hathónapi szabadságra ment, és ott tölti a szabadságát, ahol neki jól esik. Gr. Bethlen István ministerelnök: Én nem küldtem oda! Rassay Károly: Erre is tessék mondani, hogy nem igaz ! Itt van a t. igazságügy minister ur, aki egyetlenegy alkalmat nem mulasztott el arra, hogy megakadályozza a parlamenten belül és a parlamenten kivül a Nemzetgyűlést abban, hogy végre ezt a törvényjavaslatot, amelyet ma lealázó helyzetben kell tárgyalnunk, letárgyalhassuk. Kerekes Mihály: Nem volt álláspontja! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Én akadályoztam meg? Rassay Károly: Igen, a t. minister ur nagyo.! jól fog még emlékezni azokra az éjszakai tanácskozásokra, ahol teljes erejét latba vetette, hogy megakadályozza saját pártját, a kérdésben való állásfoglalásban. Kerekes Mihály: Ez csak talán igaz v Dömötör Mihály : Ez igaz ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Ez más ! Vállalom ! Rassay Károly : Ma, a t. igazságügyminister ur hűséges fegyvertársát, Ferdinandyt, elődjét, elvesztette, de egyelőre még képviselheti pártjában ezt a régi álláspontját. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ez a kétszínű politika juttatta ezt a nemzetet oda, hogy végre testvérgyilkolás szemtanúi voltunk, és végre lealázó helyzetben kell megoldanunk ezt a kérdést, melyet megoldhattunk volna szivünk vágya és öröme szerint. Es hiába hivatkozik itt a kormány arra. hogy megtette kötelességét a kritikus pillanatban. Aki gondatlanságból felgyújtja az országot, az nem hivatkozhatik arra, hogy kötelességszerüleg egypár veder vért felhasznált a tüz eloltására. (Mozgás.) És meg kell állapitanom azt is, hogy a kormány tovább is folytatja kétszínű politikáját ebben a törvényjavaslatban, melyet ide a Nemzetgyűlés elé terjesztett. Azt kérdezik, miért nincs lelkesedés? Hát lehet itt lelkesedés, amikor a kormány beterjeszt egy javaslatot, de óvakodik egy szótól is, mellyel magáévá tenné ennek a javaslatnak tartalmát ? Lehet itt lelkesedés akkor, amikor ez a javaslat a további kétértelműségeknek, félremagyarázásoknak tág lehetőségét nyitja meg a jövőre? Valamikor, amikor a nemzet hasonló helyzetben döntött, azok a férfiak, akik a nemzetet a döntésre felhívták, egy Rákóczi egy Bercsényi, vagy egy Kossuth Lajos összeforrottak a gondolattal, és egy élet száműzetését vették magukra azért, hogy a nemzet vezérei voltak. Griger Miklós: Nem cseh fegyverek árnyékában és cseh muzsikusok parancsára ! (Zaj.) Balla Aladár: A Habsburgok behívták az oroszt! Talán azt kell dicsérni! (Zaj.)
