Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

104 A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. évi november hó á-én, pénteken. a mi cselekvésünk semmiben sem járult hozzá a béke megbontásához : ha a béke mégis veszély­ben forgott, ugy ennek magyarázata az, hogy Magyarország ma sem szűnt meg a Kárpátok medencéjén belül gyakorolni azt az erkölcsi vonzóerőt, amely szinte észrevétlenül huzza vissza az elszakított részeken lakó népeket Szent István koronájához, s amely vonzóerőt az utódállamok az Ő népeikre sohasem voltak képesek gyakorolni. (Igaz! Ugy van! Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps a Ház minden ol­dalán. ) S ha a Habsburg-kérdés ilyen formában felvettetett velünk szemben , . . Somogyi István : Ettől félnek a legjobban ! Gr. Bethlen István ministerelnök : . ,. ugy ennek magyarázata talán szintén az, — mert hiszen nemzetközi szempontból világos, hogy ez tulajdonképen Magyarország belügye — hogy a Habsburg-kérdés csak akkor válhatott kül­üggyé, ha igaz az, hogy még azok az elhalvá­nyuló szálak és tradiciók is, amelyek a körü­löttünk lakó népeket a dinasztiához fűzik, elég erősek ahhoz, hogy ezeknek az újonnan alakult országoknak egységét megbontsák. (Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Felkiáltások: A kisgazdák miért nem tapsolnak? Miért hallgatnak a szabad király­választók? A baloldalon és a középen ülő kép­viselők helyeikről felállva tapsolnak és éljenez­nek. Zaj a jobboldalon. Elnök. csenget.) Előttünk eddig érthetetlen volt, (Zaj jobb­felöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy miért volt szükség egy olyan államszövetségre, amely 42 millió alattvalót egyesit egy állam­szövetségben egy hét és féi millió lakossal biró állammal szemben. Én azt hiszem, a mostani események után egész Európa előtt világossá lesz, hogy miért volt erre szükség. Mert vagy defenzív ez a szövetség, és akkor ez nyilt be­vallása volna annak a belső gyengeségnek, (Igaz ! Ugy van! Taps balfelöl.) amelyben ezen álla­mok leledzenek, vagy nincs szükség rá; s ha defenzív szempontból nincs rá szükség, akkor csakis aggressziv szempontból lehet szükséges. (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon és a kö­zépen.) Somogyi István : Fogunk mi még másképen is beszélni! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nem­zetgyűlés! Közép-Európa helyzete valóban na­gyon beteg. A lezajlott események villanyfényé­nél az orvosok megállapíthatják a diagnózist. De nem azért beteg Kezép-Európa helyzete, mintha mi beteges ambíciókat táplálnánk, hanem azért, mert még ennek a gyenge Magyarország­nak szomszédságát sem akarják megtűrni. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon: Félnek tőle!) és beteg azért, mert visszaadták ugyan Magyarország függetlenségét . . . Friedrich István; Papíron! Gr. Bethlen István ministerelnök : . . . ellen­ben elvették ennek a függetlenségnek minden attribútumát, s ezen függetlenség őréül odaállí­tották egyfelől a népszövetséget, amely a döntő pillanatokban még a szavát sem hallatta, (Igaz ! Ugy van!) s másfelől a nagyhatalmak jóindu­latát, amelyre a magunk részéről appellállunk és amelyet a magunk részéről kérünk. (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Yelünk szemben eddig két utat választottak. Először bieteggé akartak tenni, betegségekkel akartak inficiálni bennün­ket. (Igaz! Ugy van!) Ez ellen tudtunk véde­kezni, mert felébredt a nemzet egészséges élet­ösztöne. (Igaz ! Ugy van !) Most pedig a direkt beavatkozás útjára próbáltak lépni velünk szem­ben. (Igaz! Ugy van!) Nekünk ezzel szemben csak egy fegyverünk van, és ez az, hogy szilár­dan ragaszkodjunk a békéhez. (Igaz! Ugy van!) Lehet, hogy vannak ebben a Házban emberek, akik ezt a politikát gyáva politikának fogják minősíteni, azonban nem gyáva politika az, amely nem megy fejjel neki a falnak. (Igaz ! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Mi ezentúl is kérjük a magunk részére a nagyhatalmak jó­indulatát, mert mi a békés politika ösvényein akarunk megmaradni; s hogy ezt tehessük, ké­rem a beterjesztett javaslat elfogadását. (Hosz­szantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Szabóky Jenő jegyző : Gróf Apponyi Albert ! Gr. Apponyi Albert: Mélyen t. Nemzet­gyűlés ! Azt hiszem, hogy a ministerelnök urnák azon lángoló lelkesedéstől sugallt szavai, ame­lyeket — abban a pillanatban is, midőn saját lelkiismerete és saját legjobb meggyőződése szerint egy kényszerhelyzetnek deferálnia kel­lett — a Nemzetgyűléshez és erről a helyről a művelt nemzetek lelkiismeretéhez intézett, nem­csak ebben a Házban, hanem az egész ország­ban osztatlan helyeslést, (Igaz! Ugy van!) lelkesedést (Ugy van'! Ugy van! a középen és a baloldalon.) és azt az elszánt akaratot fogják kiváltani, hogy bármi válasszon el bennünket különben, ezeknek a kincseknek védelmében mindenkor egységesen fogunk eljárni. (Élénk helyeslés és taps a középen és a baloldalon.) Én, dacára annak, hogy a ministerelnök ur megtalálta azokat az érzelmeket és azoknak kifejezését, amelyekkel a magyar önérzetnek tiltakoznia kell az idegen beavatkozásnak kísér­letei ellen, mielőtt magára a tárgyra, a törvény­javaslatra áttérnék, nem tartom feleslegesnek, hogy az általa mondottakat néhány vonással kiegészítsem. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Nem akarok ebben a pillanatban magával a trianoni békeszerződéssel perbe szállani, ámbár összes bajainknak, merem állítani, Közép­Európa összes betegségeinek valódi kútforrása ebben az igazságtalan, a helyzet teljes félre-

Next

/
Thumbnails
Contents