Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

102 A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. Rubinek István előadó : T. Nemzetgyűlés ! Az i 918. évi október havában szerencsétlen nemzetünkre szakadt szörnyű katasztrófa, az azt követő forradalom, proletárdiktatúra és román megszállás után a nemzet legszélesebb rétegeinek szabad megnyilvánulása alapján összeült Nemzetgyűlés első kötelességének tartotta ama ténykörülmények megállapítását, amelyek az osztrák-magyar monarchia részeire való felbomlásával, IV. Károly király Őfelségének Magyarországról történt eltávozásával és az eckartsaui levélnek 1918 november 13-án történt megírásával felmerültek. Tényként állapította meg a Nemzetgyűlés elsőnek meghozott és becikkelyezett törvényében, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13-án megszűnt. Tényként állapította meg továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennálló felosztathatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszűnt. A további, ezen ténykörülményekből folyó következmények megállapítását, mint amilyen a királyi hatalom gyakorlása, a trónutódlás kérdése és a király személyének a kérdése, a Nemzetgyűlés a békekötés utáni időkre magának tartotta fenn. Mindaddig pedig, amig az államfői hatalom mikénti gyakorlásának kérdése végleges megoldást nyer, a Nemzetgyűlés az -államfői hatalom ideiglenes gyakorlására kormányzót választott, akit a törvényben felsorolt korlátozások mellett királyi hatalommal ruházott fel. Bár az államfő kérdésének ilyetén módon ideiglenesen és az országban közmegnyugvást keltőén való rendezése megtörtént és e kérdésnek, a függőben maradt kérdéseknek végleges rendezését a legutóbbi időkig, a legutóbbi eseményekig sem külpolitikai, sem belpolitikai események időszerűvé nem tették, egyes tényezők, a Nemzetgyűlés megkérdezése nélkül, sőt a Nemzetgyűlés ellenére, egyoldalúan igyekeztek ezen függő kérdéseket elintézni. E sajnálatos, egyoldalú kísérletezések ama, az országra nézve könnyen végzetessé váfható körülményen kivül, mely szerint szerencsétlen országunk ezidőszerint megcsonkított területe is az idegen megszállás imminens veszélyének volt kitéve, sőt ki van téve talán még ma is, — azt az ugyancsak nagyon sajnálatos körülményt is eredményezték, hogy azon függő kérdések megoldásának a mikéntje és időpontja tekintetében, — amelyeket a Nemzetgyűlés az 1920:

1. törvénycikkben kifejezetten magának tartott fenn, mint: a királyi hatalom gyakorlása, a trónutódlás kérdése és a király személyének a kérdése, — a Nemzetgyűlés olyan külső, idegen befolyásolásoknak tétetett ki, . . . Szmrecsányi György: Kényszer, nem befolyás ! évi november hó 4-én, pénteken. Rubinek István előadó : .. . amelyek érvényesítését itt ma nem tudjuk másnak, mint Magyarország belügyeibe való jogtalan beavatkozásnak minősíteni, (Ugy van! balfelöl és a középen.) Ezek a súlyos külső és belső komplikációk, külső és belső zavarok tették időszerűvé, hogy e függő kérdések megoldása szőnyegre került és hogy a kormány kénytelen volt azzal a törvényjavaslattal, amelynek tárgyalását itt ma a Nemzetgyűlésen megkezdjük, a Nemzetgyűlés elé lépni. A közjogi bizottság azt a törvényjavaslatot, amelyet a ministerelnök ur a Nemzetgyűlés elé terjesztett, teljes egészében változatlanul fogadta el azon indokolás alapján, amely indokolást a ministerelnök ur a törvényjavaslathoz fűzött.; Én tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a közjogi bizottság szövegezésében elfogadni. Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad nekem abban a percben, amikor a Nemzetgyűlés ezen javaslat tárgyalásához hozzáfog, a magam részéről néhány érvet felhoznom arra nézve, hogy miért vált ennek a javaslatnak a beterjesztése szükségessé. (Halljuk ! jobbfelöl és a jobbközépen.) Ez a javaslat nem a normális alkotmányos életünk fejlődésének a következménye, hanem elkerülhetetlenné tették a két utolsó hét eseményei. Amikor két héttel ezelőtt a pécsi választóközönség előtt a kormány programmját kifejtettem, a királykérdésről ugy nyilatkoztam, hogy a kormány ellene fog szegülni minden egyoldalú erőszakos restaurációnak, de nem nyugszik bele egy trónfosztásba, nem járulhat hozzá a detronizáciő kimondásához. (Helyeslés balfelöl.) És most egy javaslat fekszik a Nemzetgyűlés előtt, amely egy tollvonással eltörli négyszáz év tradícióit. Két körülmény volt az, amely ily rövid idő alatt megérlelte a helyzetet: egyfelől az a könnyelmű kísérlet (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) amelynek áldozatává lett maga a király és ~ a dinasztia ... (Elénk félkiáltások balfelöl : Éljen a király! Zajos félkiáltások jobbfelöl: Éljen a Nemzet! — Elnök csenget.) Nyéki József: Gyászmagyarok! (Nagy zaj balfelöl.) Kállay András : Nemcsak kisgazda van, van más is ! Somogyi István: Cseh szolgák! (Zaj. Egy hang a balközépen : Idegenek kezébe adták a koronát !) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a tanácskozás méltóságát e komoly órában megőrizni! (Helyeslés jobb felöl.) A ministerelnök urat illeti a szó ! Gr. Bethlen István ministerelnök: ... egyfelől az a lelkiismeretlen kísérlet, amelynek