Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-258

À Nemzetgyűlés 2o8. ülése 1921. évi nov. kő 3-án, csütörtökön. 97 könyvbe, hogy amikor a választásoknak vége lesz, hétfőn engem szabadlábra fognak helyezni. Hétfőn szabadlábra is helyeztek. Én orvoslást nem kérek, úgysem kapok. Azok közül, akik hamis tanúságot tettek a Tiszaügyben, hamis vallomásokat, hamis jegyzőkönyveket, hamis vádakat produkáltak, egyetlenegy sem kapott büntetést. (Zaj half elől.) Meg vagyok győződve, hogy ezzel sem fog semmi sem történni, hogy orvoslást nem fogok kapni. (Zaj half elől.) Bárczy István : Éljen a jog ! Friedrich István : Az igazságügyminist er ur jámbor tekintettel ül itt (Derültség bálfelől.) és néz mindig rám és ugy látszik rajta, mintha a legártatlanabb volna az egész dologban, . . . Rassay Károly: Ugy van ! Ugy van ! ö felelős érte ! Szilágyi Lajos : Felel ! Friedrich István : ... mintha arról ő mind nem tehetne, hogy velem ebben az esztendőben mi történt. T. Nemzetgyűlés ! önök becsukhatnak, önök csinálhatnak, amit akarnak, önök ezt igy is folytathatják, de épen az a rezsim fogja ennek árát megfizetni, amelynek érdekében mindezt önök elkövetik. ( Ugy van I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még egyet mondok, t. igazságügyminister ur. Én a Tisza-pör letárgyalása után fátyolt borítottam mindenre, de azóta, hogy én Nyugat-Magyarországon gyilkosokat, akik halálra voltak Ítélve és ki is lettek végezve, szabadlábon láttam sétálni, mint a mai rezsim nagy támaszait, (Nagy zaj és mozgás balfelôl.) azóta nem csodálkozom semmin sem. (Helyeslés és taps bálfelől. Nagy zaj.) Szilágyi Lajos : Hallatlan ! Mit szólnak ehhez ! Elnök: A képviselő ur mentelmi bejelentése a házszabályok 188. §-a alapján áttétetik közvetlenül a mentelmi bizottsághoz. Weiss Konrád (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? Weiss Konrád : A házszabályok 188. §-a alapján. Elnök : Mentelmi bejelentés címén. Méltóztassék. Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! Mikor én az egyetemre jártam, tudós tanárok tartottak ott előadást a mentelmi jogról. Olvastam azóta a mentelmi jogról egyéb tudományos könyveket is, igy az igazságügyminister urnák 1913-ban megjelent magas színvonalú munkáját. Hornyánszky Zoltán : Az régen volt ! Weiss Konrád : Az utolsó hetek óta azonban ugy láttam, hogy az igazságügyminister ur ugy értelmezi az ő tudását a mentelmi jogról, hogy egészen más a teória részére dolgozni és egészen más a praxisban dolgozni. Én azt hittem és azzal a szent meggyőződéssel voltam mindig itt bent a Nemzetgyűlésen, hogy minden nemzetgyűlési képviselőnek joga van lelkiismeretbeli meggyőződését NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XIII. KÖTET, szabadon követni. Az utóbbi hetek azonban meggyőztek arról, hogy azoknak a képviselőknek, akik igazán ki merik mondani még nehéz viszonyok között is szent meggyőződésüket, ártalmára van a mentelmi jog, az a jog, amelyről minket a nagy tudósok okosan, higgadtan, a jövő nemzedékre való tekintettel tanítottak. Egészen röviden kívánom bejelenteni azt az esetet, amely velem történt. Én folyó évi október hó 23-án reggel fél nyolc órakor a kisfiámmal, aki a piarista gimnáziumnak VIII-ik osztályú tanulója, istentiszteletre akartam menni. A kapunk aljában két detektív várt engem. Kivettek egy cédulát, alá volt irva Nádosy országos főkapitány, letartóztattak és elvittek. (Zaj bálfelől. Felkiáltások : Tettenérés ?) Hornyánszky Zoltán : Tettenértek, hogy a fiaddal mentél. (Élénk derültség bálfelől.) Weiss Konrád : Engem igenis tettenértek akkor, mikor én az istentiszteletre akartam menni. Ez volt, ugy látszik, a jogcím, hogy engem letartóztassanak. Nem mondanék azonban igazságot és nem járnék el teljesen lojálisán, ha azt mondanám, hogy velem is ugy bántak el a rendőrségen, mint Friedrich István igen t. barátommal. Velem szemben a lehető legudvariasabban bántak. Igaz, betettek engem is egy olyan szobába, amely az ismeretlen tettesek szobája volt. (Derültség.) A Szatmári-féle csoportnak egyik szobájában ültem és ott mondtam is az egyik csoportvezetőnek, hogy ugy látszik, a kormány sem tudja, hogy miért ülök itt, azért ülök az ismeretlen tettesek szobájában. (Derültség.) Elég az hozzá, hogy ott voltam egészen délelőtt 11 óráig. Senki sem kérdezte tőlem., miért hoztak engem oda azok, akik odavittek. Én kértem, hogy hallgassanak ki, legalább mondják meg, hogy miért ülök itt. Azt mondták, hogy nem tudják, felülről várnak intézkedést, majd azután közölni fogják velem. Elég az hozzá, hogy 11 órakor bejött egy ur, detektiv-fonökhelyettesnek jelentette ki magát és azt mondta : Képviselő ur, nagyon szépen köszönjük szives megjelenését. (Derültség.) Én a magam részéről is nagyon szépen megköszöntem a szives vendéglátást (Derültség bálfelől.) és mondtam, mondja meg ezt az uraknak is, akik engem odavittek. Ezzel az én esetem a rendőrségnél véget ért. Dacára annak, hogy ép ugy, mint Friedrich István képviselő ur, egyáltalában nem várom ennek a mentelmi jogsérelemnek jóvátételét, . . . Szilágyi Lajos *. Elég szomorú ! Elég szégyen ! Weiss Konrád : ... csupán annak megállapítása céljából, hogy volt egy kor, mikor Magyarországon minden gyanuok nélkül egyszerűen egy országos főkapitány rendeletére letartóztattak és elvittek olyan embereket, akiknek semmiben semmi részük nem volt ; ott tartották három óráig, — de tarthatott volna ez három hónapig is és konzekvenciája is lehetett volna — a késő nemzedék okulására jelentem be mentelmi jogom sérelmét. (Helyeslés bálfelől.) 13