Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-233

84 A Nemzetgyűlés 233. ülése 1921. évi július hó 20-án, szerdán. behatása tárgyában, — úgyszintén Pálfy Dá­niel képviselő urnák az iparosok szovjet-tartozá­sainak sérelmes behajtása tárgyában és Szabó József (biharnagybajomi) képviselő urnák az 1000 koronán alul lévő kényszerkölcsönök visszafize­tése tárgyában előterjesztett interpellációira. Mél­tóztatnak ezt a napirendi javaslatot elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a napi­rendi javaslatot elfogadta. Következnek az inter­pellációk. Ki az első interpelláló ? Szabóky Jenő jegyző : Kontra Aladár ! (Fel­kiáltások : Nincs itt !) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Ki követ­kezik ? Szabóky Jenő jegyző : Karafiáth Jenő ! Karafiáth Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Azt hi­szem, mindnyájunknak élénk emlékezetében van még az a nap, amidőn hét esztendővel ezelőtt egész valónkat átjárta és megdöbbentette az a rettenetes hir, hogy Szerbia akkép ünnepelte meg a Vidovdan emléknapját, a nagyszerb szabadság­harc emlékünnepét, hogy Princip Gavrilo és el­vetemült társai gyilkos bombával halálra sebez­ték a magyar trón akkori várományosát és vele volt hűséges hitvesét. Ezzel tüzesóva hullott Európa szivére és ez a robbanás okozta, hogy a nemzetek szine-virágának végeláthatatlan sorai halomra pusztultak a robbanás nyomában tá­madt hosszú öldöklő világküzdelemben. Történelmi tény, hogy a Narodna Obrana féktelen izgatásainak eredménye volt ez a bűnös cselekedet. Történelmi tény, hogy ennek az el­vetemült gaztettnek köszönhetjük, hogy az egész világra rázúdult a szenvedések kálváriája. De alig fordult egyet az időnek hatalmas vá­gásokban törtető kereke, alig pergett le hét esz­tendő, valami csodálatos fátumszerüséggel, cso­dálatos módon ugyanazon a napon, Vidovdan ün­nepén, amidőn Jugoszlávia a nagyszjáv egységet kétszeresen óhajtotta megünnepelni azáltal, hogy a constituante erre a napra tűzte ki a délszláv alkotmány kihirdetését, ugyanabban a város­ban, amely annak idején nemzeti hősökként virágesős diadalmámorban ünnepelte az elvete­mült gonosztevőket, ezt az ünnepi hangulatot ismét bombarobbanás zavarta meg. Méltóztatnak tudni, hogy ennek a bomba­robbanásnak nyomán óriási zűrzavar keletkezett, mint a délszláv lapok irják, 300 letartóztatás tör­tént aznap, a parlament tagjai sorából Filipovics Filip, Osopics Vladimir, továbbá Kovacsevics Nikola képviselők ellen irányult a gyanú, majd néhány nap múlva a parlament mentelmi bizott­ságában az igazságügyminister követelte ezen képviselők kiadatását, végül megállapítást nyert az is, hogy e merénylet szálai a moszkvai szovjet j bécsi követségéig nyúlnak el. Megállapítást nyert az, hogy ezeknek is részük volt a merénylet elő­készítésében. T. Nemzetgyűlés ! Mikor a délszláv kormány belátta azt, hogy voltaképen az a kacérkodás volt egyik előidézője mindezeknek az eseményeknek, ! amelyet ők űztek a bolsevista propagandával, akkor nem átallotta az Agramer Tagblatt nyomán mintegy Magyarországot is gyanúba venni a te­kintetben, hogy Magyarország is részese ennek a gyalázatos merényletnek, az a Magyarország, amely ép ugy mint annak idején a török- és tatár­veszedelem ellen, védőbástyája lett a művelt Nyugatnak Kelet ellen, ezúttal a legnagyobb ve­szedelem, a vörös rém ellenében. Mielőtt rátérnék arra, hogy ezt az okozatot milyen okok hozták létre, méltóztassék megen­gedni, hogy csak rövid időre interpellációm tár­gyától eltérjek. (Halljuk ! Halljuk !) Teljesen tudatában vagyok annak, —• ez mindennek alfája és ómegája — hogy más álla­mok belügyeibe avatkozni nem lehet és nem sza­bad, mégis akkor, amikor a belgrádi constituante dolgával foglalkozom, lehetetlennek tartom, hogy ne boncolgassam az itt történő eseményeket és annak a nyomán egyéni nézetemnek kifejezést ne adjak. Három évi provizórium után ült össze a bel­grádi constituante abból a célból, hogy elfogadja a délszláv alkotmányt. Ezt az alkotmányt 419 képviselő közül 223 szavazta meg ; ellene volt 35 és többen, a kommunistákon és klerikálisokon kivül a horvátok a távolmaradási politika mellett döntöttek. A délszláv alkotmányt megszavazok pedig, hogy teljes képet nyújtsak a dologról, akként oszlottak meg, hogy 88 demokrata, 87 radikális, 11 dr. Vosnyák Bogumil által vezérelt paraszt csoportbeli képviselő, 23 bosnyák muzulmán és 11 délszláv muzulmán volt mellette. Ez a leg­utóbbi 11 szavazat adta a nap szenzációját, mert ezek a képviselők váltig hangoztatták, hogy az alkotmány ellen fognak szavazni és csak a leg­utolsó pillanatban változtatták meg álláspontju­kat, így jött létre az S. H. S. királyság uj alkot­mánya. Ugyanezen a napon Zágrábban egy kiáltvány jelent meg és pedig Jankó vies, Drinkovics volt ministerek, valamint Laginja volt horvát bán aláírásával, amelyben legerélyesebben tiltakoztak a horvátok a csonka parlament működése s ülésé­nek határozata ellen. Tiltakozott a horvát jog­párt, a horvát Zajednica és a horvát Radics­párt. Ha ezeket az eseményeket nézem, lehetetlen, hogy bizonyos rokonérzésemnek ne adjak kifeje­zést, amikor látom az önrendelkezési jogban ujab­ban is keservesen csalódott horvát népnek ezt a kálváriáját. T. Nemzetgyűlés ! Látva azt, hogy a horvát nép nem találta meg az uj korszakban azt, ami után évek hosszú során át vágyakozott ! Eddig ebben a Házban a horvát testvérekről egyetlen szó sem esett azóta, hogy az 1918. évi október 29-iki szábor-határozat folytán elváltunk egymástól. Azonban annak ellenére, hogy a fehér lap dacára sokszor előfordult, hogy nem értettük meg egymást a horvát testvérekkel, evvel a világ­háborúban is oly sok dicsőséget arató nemzettel, "íí

Next

/
Thumbnails
Contents