Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-254
A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921, évi augusztus hó 23-án, kedden. 643 borút kezdeményezte volna, vagy Magyarország területi határain túl birtokokra aspirált volna. (Ugy van! jobb felöl.) De ha volt is, t. Nemzetgyűlés, kérdezzék meg a magyar népet ; kérdezték volna meg a nép millióit, —• nem ugy, mint Ugron Grábor t, képviselőtársam közbekiáltotta, hogy meg akartunk halni, mert egy osztrák főherceget, Ferenc Ferdinándot meggyilkolták. Nem, tisztelt Ugron képviselő ur ! Ugron Gábor : Ezt nem mondtam ! Benkő Gábor: Hát az értelme az volt. (Derültség.) Tisztelettel honorálom, hogy nem ezt méltóztatott mondani; de hálás vagyok, hogy eszembe juttatta ezt a jó gondolatot. (Derültség jobbfelöl.) Méltóztassanak kimenni a magyar néphez. Méltóztatott volna az ententenak valamelyik embere kimenni még a háború előtt a magyar nép közé kémnek, hogy hol akadt egy becsületes magyar bogárhátú ház, amelynek tulajdonképen a gazdáját kergették a háborúba, — hol akadt volna parasztgyerek és a magyar földből kitermelt intelligencia, hivatalnokok, szegény emberek, akik a régi időben a parlamentben tulajdonképen szóhoz sem juthattak — és nem hiszem, hogyha csak nem a bolondok házában, másvalahol akadnának egy csizmás magyarra, vagy egy közhivatalnokra, aki háborús ábrándokkal kelt volna fel reggel az ágyából. A világtörténelem, a hamisítatlan történelem a legszebb tanunk rá, hogy a magyar ezer év óta sohasem akart imperialista háborút. A népvándorlás idején sem akart, mert a népvándorlás nem rablás, nem imperializmus volt, hanem egy nagy népáradat, ami jogforrásnak elismerhető, s mellyel megalapítottuk e hont. Es sohasem akadt sem államférfi, sem magyar vérből származott magyar király, Árpád-házi király, aki legázolni akart volna népeket a Kárpátokon túl. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Drozdy Győző: Egész Európa homlokán tomboltunk! (Zaj. Elnök csenget.) Benkő Gábor: Azonban 1526 óta vergődünk a lét és nem lét között, mi szegény nemzet, mert akkor akaratunk, megkérdezésünk nélkül, csalafintasággal, huncutsággal belopta magát országunkba egy dinasztia : a Habsburg-dinasztia. (Zaj.) Ez mind történelmi igazság, t. Nemzetgyűlés. Es ón azt hiszem, hogy ha annak idején Parisban nem sokat értünk el, annak is megvolt az oka; mert ha valaki politikában, diplomáciában, — bárki legyen is az a nagy ember, — nem ér eredményt el, hiába, annyi, mintha kis ember lett volna, (ügy van ! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Én nem kisebbítem senki érdemét, kétségtelen dolog, hogy emberileg mindent megtettek az utolsó portástól fel a legnagyobb emberig azok, akik künn voltak Parisban és dolgoztak a béke előkészítésében, — azonban egyet szent hitemül vallok, azt, hogy ha kiküldték volna Csontos Imrét... (Derültség.) Nem kell kacagni, t. Nemzetgyűlés, mert itt van a békeokmány ; akárki védte Magyarországot, mégis itt van a Millerand-féle levélben, hogy nem feledik el, hogy szerintük Magyarországot imperialista célok vezették ! Ha Csontos Imre, vagy akármelyik magyar ember kiment volna és azt mondotta volna magyarul, ~ magyarul mondta volna, mert nem tudunk más nyelven — : »Minket vádolnak háborús uszítással? Minket, akik 400 óv óta egyebet sem csinálunk, mint csak azért küzdünk, hogy megszabaduljunk Ausztriától ? .. . Drozdy Győző : Ha ez ellenzéki lenne, mit csinálna ! Benkő Gábor : ... akkor tessék elhinni, t. Nemzetgyűlés, hogy nagyobb hatást értünk volna el. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás balfelöl és a középen.) Emlékezzenek vissza, t. Nemzetgyűlés, amikor Vázsonyi, visszajőve külföldről, nagymogul beszédjét el akarta mondani, mennyire tele voltak a karzatok a Lipótváros szépséges dámáival... (Derültség.) Elnök: T. képviselő ur, ez igazán mégsem tartozik az interpelláció tárgyához. Kérem, méltóztassék interpeliációs beszédjét az idő előrehaladott voltára való tekintettel lehetőleg rövidre fogni. (Felkiáltások jobb felöl : Halljuk ! Ez volt a legérdekesebb!) Benkő Gábor : Tehát, t. Nemzetgyűlés, nekünk legfontosabb dolgunk... (Szilágyi Lajos közbeszól.) Azt hiszem, Szilágyi t. képviselőtársamnak is nagyon jól esnék, hogy ha sikerülne azt a pontot a kísérőlevélből kitöröltetni, hogy mi imperialisták voltunk. T. Nemzetgyűlés ! Erre a célra kell nekünk külpolitikánkban törekednünk, bebizonyítani az egész világ előtt, hogy nem voltunk imperialisták. El kell ismertetni velük, hogy tévedésből irták és állították ki ezt a bizonyítványt, hogy mi háborús uszítók voltunk. Be kell bizonyítanunk, hogy 400 éves küzdelmünk az osztrák császárság ellen épen azért volt elsősorban, hogy minket vágóhidra ne vihessen, sem Königrätzhez, sem pedig a Piavéhoz. Hiszen a legutóbbi idők története, amely szerves összefüggésben van tulajdonképen a világháborúval, mit mutat? A nagy, hires magyar obstrukció mit szolgált ? A magyar nép öntudatlanul is megérezte, hogy a levegőben van a világháború réme és az önfentartás ösztöne diktálta a magyar népnek azt, hogy szervezkedjék és csikarja ki attól a bitorló Habsburgdinasztiától az ő saját jogát, önrendelkezési jogát, a magyar vezényszót és a külképviseletet. Nagyon jól tudták ezt azok a vezéreink, akik között — büszke vagyok rá — ott láttam Apponyi Albertet is; (Mozgás és ellenmondások a balközépen.) mert Apponyi Albertet karonfogva láttam bejönni a terembe Károlyival, ugyancsak Károlyival együtt dobták ki Apponyit e teremből a Tisza darabontjai. Miért dobták ki ? (Felkiáltások bal felöl : Sohasem dobták ki!) 81*
