Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921. a föld tulajdonosának meg kellene kapni, de amit nem kap meg. Kutkafalvy Miklós: Modern zsarnokok! Haller István : Ez világos megsértése a szerződésnek, annál is inkább, mert a trianoni szerződésnek egy másik pontja, a 250. § is azt mondja (olvassa) : »A 232. cikk és a IV. címhez tartozó Függelék rendelkezéseinek figyelmen kivül hagyásával a magyar állampolgároknak vagy a magyar állampolgárok által ellenőrzött társaságoknak a volt Osztrák-Magyar Monarchia területein fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek az említett rendelkezésekben megszabott lefoglalás vagy felszámolás alá. Ezek a javak, jogok, és érdekek a jogosultaknak — minden ilynemű rendszabálytól vagy a kisajátításra, kényszerkezelósre, vagy zár alá vételre vonatkozólag 1918. évi november hó 3-tól a jelen Szerződés életbelépéséig alkotott bármily más rendelkezéstől mentesen — fognak visszaadatni. Az emiitett javak, jogok és érdekek abban az állapotban fognak visszaadatni, amelyben azok a szóbanlévő rendszabályok alkalmazása előtt voltak«. Tehát világosan ki van mondva, hogy ezeket a javakat sem lefoglalni, sem kényszerbérletbe adni nem szabad, sőt oly állapotban kellene visszaadni, mint aminő állapotban voltak az ilyen igazságtalan kényszerrendszabályok alkalmazása előtt. De hogyan fogják visszaadni azt a tanyát, amelyet csendőrsógi fedezet mellett teljesen lehordtak, és tökéletesen elvittek? Hogyan fogják visszaszolgáltatni azokat a mezőgazdasági gépeket, amelyeket részben elvittek, részben összetörtek ? Hogyan fogják restaurálni a magas mezőgazdasági kulturfokon álló középés nagybirtokokat, de kisebb gazdaságokat is, — hiszen tudjuk, hogy épen azt a területet birtokolják, amely mezőgazdasági szempontból Magyarországnak legkulturáltabb része volt, — hogyan fogják azokat visszaállítani, amikor minden jog, igazság és méltányosság ellenére azokat tökéletesen devasztálták, kirabolták, és teljességgel tönkretették ? ! Azt hiszem, ez tökéletesen lehetetlen lesz. Hogy mennyire az az intenciója a békeszerződésnek, hogy ezek a javak minden kíméletet megkapjanak, kitűnik a 239. §-ból, amely intézkedik, hogy a trianoni béke ratifikálása utáni 3 hónapon belül egy döntőbíróságot kell kreálni, amelybe a megszálló hatalom és a régi kormány, tehát speciell a magyar kormány, 2—2 tagot delegál, megválasztanak egy harmadikat elnöknek s ez a bíróság lesz hivatva ezekben a vagyonjogi kérdésekben a döntő szót kimondani. A szerződés tehát mindenféleképen provideálni akart arra az esetre, hogy ott rekedt állampolgáraink vagyona biztosítva legyen ós ott a közgazdaságnak és a kultúrának helyrehozhatatlan kárt ne okozzanak. Egy másik tökéletes jogtalanság az, hogy évi augusztus hó 23-án, kedden. 621 1917-re visszamenőleg adókat Tétnek ki azokra a földbirtokokra, amelyek magyar állampolgárok tulajdonai. A békeszerződés világosan intézkedik, hogy ahol véletlenül adófizetés történt előre, ott ez az adó visszafizettessék. Annál kevésbé lehetséges tehát, hogy olyan adóval róják meg az illetőket, amely adó abban az időben jurisdictio és joghatóság híján attól az államtól arra az állampolgárra ki nem vettethetett. Nem kívánom felsorolni az összes jogtalanságokat, csak jellemző, hogy mennyire nem respektálnak semmit, ha arról van szó, hogy valami kapzsi vágyat ki lehet elégíteni. Esetek vannak arra, hogy testvérek maguk között ezelőtt 10 esztendővel felosztották birtokukat. Mindegyiknek saját nevén van a saját része telekkönyviieg, külön gazdálkodnak, vagy megbízták valamelyiket a többiek nevében, hogy gazdálkodjék. Most ezt a birtokot, bár telekkönyviieg külön birtok, egyszerűen egyesitik a többi résszel azért, hogy könnyebb legyen nekik azt mint nagybirtokot széjjelosztani. De ha arról van szó azután, hogy valamelyik testvér magyar területen tartózkodik, akkor azt a részt rögtön külön birtokként kezelik és a telekkönyvben nevén lévő részt tényleg szekvesztrum alá veszik. A jogszabályt tehát mindig ugy magyarázzák, ahogy azt az ő momentán érdekük megköveteli. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés i Mi azt várjuk ós azt kérem a kormánytól, hogy először is minél hamarabb alakítsák meg a 239. §-ban kontemplált döntő bíróságot, addig is azonban tegyen diplomáciai lépéseket a hatalmaknál, hogy a trianoni békeszerződéssel szemben elkövetett cselekmények abbanhagyassanak és restituáltassék az az állapot, amelynek lennie kellene akkor, ha a megszálló hatalom a trianoni békeszerződéshez tartaná magát. Követeljük tehát az entente-hatalmaktól, hogy ők járjanak közbe a megszálló hatalmaknál, hogy tartsák be azt a békeszerződést, amely nekik területeket juttatott a magyar nemzet testéből. Mi az entente-tói nemcsak azt várjuk, hogy bizottságait akkor küldje el, amikor országrészeket kell átadni azoknak, akiket testünkből megajándékozni akar. Most, mikor NyugatMagyarország kinos, keserves dolgáról van szó, Sopron hemzseg a különféle entente-misszióktól. Arra van az entente-nak gondja, hogy amit tőlünk elszakított, az csakugyan elszakittassék és az uj tulajdonosnak odaadassék. Ne csak akkor legyen éber, figyelmes és gondos az entente, amikor a mi kárunkra lehet az és amikor ellenségeinknek juttathat testünkből valamit, hanem akkor is legyen éber, figyelmes, jog- és igazságszerető, amikor azt a mi érdekünk megköveteli. Ha már említést tettem épen Sopronról, engedje meg nekem a t. Ház, hogy ebben a kérdésben véleményemet igen röviden kifejezhessem, (Halljuk! Ralijuk!) annál is inkább, mert hiszen egy felszólalás már volt és tudtom-