Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-253

584 A Nemzetgyűlés 253. ülése 1921. évi augusztus hó 19-én, pénteken. szükségük van. Nekünk tehát kötelességünk, és talán módunkban is állana, gondoskodni arról, hogy a szőnyegen lévő vagyonváltság törvényjavaslat keretén belül beszámítsák a vagyonváltságba azokat a területeket, melyeket önként ajánlanak vitézi telkek céljaira. Ez ellen talán azt a kifogást lehetne emelni, hogy ebben az esetben tulajdonképen nem az illető az ajándékozó adja a földet, hanem az állam. De vegyük figyelembe azt, hogy van ennek a törvénynek egy szakasza, az 5. §, mely arról intézkedik, hogy ha valakinek jelzálogilag biztositott tőketartozása van, ezt a földjére betáblázott jelzálogtartozását szintén beszámíthatja a vagyonváltságba, és ugyebár ezen szakasz tárgyalásánál senkinek sem jutott eszébe opponálni a szakasz ellen, mert hiszen ezzel a humánus intézkedéssel tulajdonképen szintén az állam vállalja magára az illető adóssággal terhelt birtokos adósságának törlesztését. (Felkiáltások : Hogyan ?) Azáltal vállalja magára, hogy levonásba hozzuk, illetve beszámítjuk ezt a tartozásában, tehát tulajdonképen ugyanazt teszi, mintha vitézi telket adományoz valaki az országnak és azt szintén beszámítják a vagyonváltságba. Ezt a humánus intézkedést a szociális igazság is megköveteli. A felajánlott vitézi telkek beszámítása pedig erkölcsi igazság. Mert nem volna sem igazságos, sem erkölcsös dolog, ha azt a hazafit, aki önként felajánlotta birtokának egy részét erre a hazafias célra, súlyosabb helyzetbe hoznánk a vagyonváltsági törvény által, mint a sok tízezer holdas birtokost, aki egyetlen kvadrátöl területet sem ajánlott fel. De van ennek a kérdésnek másik oldala is. Vizsgáljuk meg csak faji szempontból. En igazán nem tudok eddig rá esetet, hogy valamelyik zsidó nagybirtokos felajánlott volna nagyobb földterületet erre a célra. Nem akarom elvitatni az érdemeket, lehet, hogy foglalkozott ezzel az eszmével valamelyik zsidó nagybirtokos is, pozitív adatot azonban még nem tudunk arról, hogy közülük valaki nagyobb, jelentékeny földterületet felajánlott volna erre a célra, fía már most az én indítványomat nem fogadná el a t. Nemzetgyűlés, ugy a birtokelosztás ismét nagy lépéssel tolódna hátrafelé a zsidó nagybirtokosság javára. Engedjék meg, hogy példával bizonyítsam be állításomat. (Halljuk ! Halljuk í) Mondjuk pl. azt, hogy a magyar nagybirtokosok kezén van 100.000 katasztrális hold és a zsidó nagybirtokosok kezén szintén 100.000 katasztrális hold. Ebből a 100.000 katasztrális holdból a magyar nagybirtokosok felajánlottak már eddig 10.000 katasztrális holdat vitézi telkek céljaira, ugy hogy megmaradt belőle a magyar nagybirtokosok kezén 90.000 hold. A zsidó nagybirtokosok ellenben nem ajánlottak fel egyetlen kvadrátölet sem és így az ő kezükön megmaradt továbbra is a 100.000 katasztrális hold. Most vagyonváltság címén a magyar nagybirtokosoknak a kezükön megmaradt 90.000 holdból le kell adni 20%-ot, ez kitesz 18.000 holdat, marad tehát a nagybirtokosok kezén 72.000 katasztrális hold. A zsidó nagybirtokosoknak a kezükben lévő birtokból le kell adni szintén 20%-ot, de ők a 100.000 holdból adják le, marad tehát a zsidó nagybirtokosok kezén 80.000 katasztrális hold. így tehát, ugyebár, 8000 katasztrális holddal több marad a zsidó birtokosok kezén . .. Bodor György: A zsidóktól duplán vesszük el! (Derültség.) Temesváry Imre : . . . mint marad a nagybirtokosok kezén. Ebből az következnék, hogy a birtokeloszlási arány a magyar birtokosság hátrányára ismét 8000 holddal eltolódott a zsidó nagybirtokosság javára. Drozdy Győző: Milyen rabulisztika, Temesváry Imre : Ugyanez a séma áll nemcsak a zsidó nagybirtokosokra, hanem mindazokra a magyar nagybirtokosokra, akik egyáltalán egy kvadrátöl földet sem áldoztak a haza oltárára. Szijj Bálint: Bizony 10.000 holdat egy sem adott. Temesváry Imre: Összesen adták. (Zaj.) Szent István napján körülbelül százötven magyar hőst avatnak vitézzé a Vérmezőn. Ez azt jelenti, hogy Szent István napjától kezdve a magyar kisgazdatársadalom százötven erőskaru, hőslelkü, a hazáért minden percben meghalni kész kisgazdával fog megszaporodni, akiknek mindegyike tizenöt katasztrális holdat fog kapni vitézi telek címén. En nagyon kérem az igen tisztelt kisgazdaképviselőtársaimat, ne zárkózzanak el ennek az indítványnak megszavazása elől, mert hiszen ezzel nagy lépéssel haladunk előre a földbirtokreform terén, és ha elfogadják az én indítványomat, ez buzdításul fog szolgálni azoknak is, akik eddig bizonyos okokból elzárkóztak a vitézi telkek felajánlásától. Es azonkívül ennek az indítványnak elfogadásával nem rövidítjük meg az államot, hanem inkább elősegítjük, hogy a kisgazdatársadalom megerősödjék. Indítványom a következő (olvassa:) »Indítványozom, hogy a 57. § végére negyedik bekezdésképen a következő szöveg iktattassák be : A vagyonváltság fejében átengedendő földterületbe a földtulajdonos beszámithatja azt a földterületet, amit a jelen törvény kihirdetéséig vitézi telkekre adományozott. Nem számitható be azonban az a földterület, amit a tulajdonos, mint vitézi telket, a maga vagy családja valamelyik tagja számára kíván fentartani.« (Mlenmondások bal felől.) Drozdy Győző: Ez lehetetlen! Régi telekkönyvi alapon dolgozik. Ugron Gábor: Akkor nem ajándék! Vagy ajándék vagy adó ! Drozdy Győző: Vagy vagyonváltság: Szilágyi Lajos: Abszurdum. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem.