Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-252

554 A Nemzetgyűlés 252. ülése 1921 Az, hogy államsegélyt kellene ezeknek a városoknak és községeknek adni, vagy a lakosságra ujabb közterheket kellene kiróni. A vármegyei törvényhatóságok például, amelyeknek jövedelemhajtó, számbavehető vagyonuk alig van, ezen a címen már évtizedek óta államsegélyben részesülnek, tudjuk, hogy az 1904 : X. te. rendelkezése szerint az összes közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaik az állami költségvetésben nyernek fedezetet. De az 1912 : LVIII. te. a városok államsegélyben való részesítésének szükségességét hasonlókép elismerte, sőt azt az utasítást tartalmazta, hogy a törvénycikk életbelépte után két esztendővel kötelessége a belügyministernek a városok háztartásának rendezéséről törvényjavaslatot előterjeszteni, ami azonban, sajnos, a körülmények következtében eddig nem történhetett meg. Ha tehát a törvényhozás bölcsesége már 1912-ben szükségesnek látta azt, hogy a városok háztartása rendeztessék, akkor mennyivel nagyobb szükség forog most fenn erre nézve, amikor lehetetlen helyzetbe kerültek a városok és községek a hosszú háború, a forradalom, a proletárdiktatúra és az oláh megszállás következtében. De a községi hitel szempontjából is káros volna ez a módosítás. A törvényhatóságok és községek, hogy az előbb említettem s tulajdonképen az állam feladatát képező nagy hivatásuknak megfelelhessenek, kénytelenek nagy beruházásokat eszközölni s ezekre hitelt felvenni. Hitelképességüket nagyban emelte a hitelezők előtt az a tudat, hogy az ő vagyonuk érinthetetlen. Ha most ezekre a hitelezők és főleg külföldi hitelezők látni fogják azt, hogy ma elvesznek egy részt abból a törvényhatósági vagy városi vagy községi vagyonból, esetleg a következő években szintén egy hatalmas rész hasittatik ki, akkor megrendül ezeknek a törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek a hitelképessége, (ügy van!) De birtokpolitikai és nemzetgazdasági szempontból sem helytálló ez a tervbevett módosítás. A városok és községek ugyanis akár tulajdonjoggal, akár bérleti alapon eszközölt parcellázások révén uj exisztenciákat, uj termelő tényezőket hoztak létre, s ezzel nemcsak az államnak, hanem önmaguknak is uj és fejlődő adóalapokat teremtettek. A városoknak az ilyen birtokpolitikája egyenesen a kisgazdaelem szaporítására és igy a népszaporodás és a mezőgazdasági termelés fokozására vezetett. A városi háztartások egyensúlyának leghatalmasabb és leghatékonyabb tényezője mindig a községi birtok volt. Ezzel kárpótolta magát mindazokért a közmunkákért, amelyeket utak, vasutak építésével és más ehhez hasonló közmunkák létesítésével hozott és a haszonbéreket jelölte ki ilyen közhasznú beruházásokra felvett összegek törlesztésére. Például a Kecskemét városa által parcellázott bérleteken fejlődött ki évi aug. hó 18-án

} csütörtökön. a magasabb szőllő- és gyümölcskultúra, zöldségtermesztés, ahol két, sőt másfél holdon nem egy földmives család teremtett magának biztos megélhetést. Kinek az érdeke tehát az, hogy a városokat és községeket ilyen irányban folytatott becsületes birtokpolitikájukban megakadályozza vagy korlátozza? Mindezek alapján az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságáről szóló törvényjavaslat 2. §-ának első pontja helyébe az eredeti törvényjavaslatnak, valamint a Nemzetgyűlés pénzügyi és földmivelésügyi bizottságának szövegezésével szemben a következő szöveg felvételéi indítványozom : (Olvassa) »Nem esnek vagyonváltság alá : 1. az államnak, törvényhatóságoknak, községeknek, (rendezett tanácsú városoknak) tulajdonában levő földterületek mivelési ágra való tekintet nélkül. Abban az esetben azonban, amelyben a földbirtokpolitikai célokra szükséges területeket valamely törvényhatóság vagy község (r. t. város) földbirtokából a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920: XXXVI. te. alapján megszerezni nem lehetne, az országos földbirtokrendező bíróság a törvényhatóságot vagy községet arra kötelezheti, hogy földbirtokából a biróság által megállapított feltételek alatt ós módozatok mellett az említett célokra átengedjen legalább akkora területet, mint amekkorát a 4. §-ban foglalt kulcs alkalmazásával vagyonváltság címén kellett volna leadnia.« Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy az elmondottak figyelembevételével méltóztassék mó* dositásomat elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra? Héj Imre jegyző : Sokorópátkai Szabó István. Szabó István (sokorópátMi) : Tisztelt Nemzetgyűlés! A pénzügyminister urnák azt a javaslatát, hogy a törvényjavaslat 2. §-ának 2. pontjában felsorolt egyleteket, intézeteket, és alapítványokat a vagyonváltság alól mentesitení akarja, örömmel veszem, mert én sem akarnám megakadályozni, hogy magasztos hivatásukat tovább is folytathassák. Azonban kétely támadt bennem, hogy nem-e a kis emberek rovására történik ez is; nem állja-e útját majd a föld igazságosabb megoszlásáról szóló 1920 : XXXVI. te. végrehajtásának. Miért is én szükségesnek tartanám itt világosan kimondani, hogy (olvassa) : »Ha a földbirtok politikai célokra szükséges terület a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920 : XXXVI. te. alapján megszerezhető nem volna, az országos földbirtokrendező biróság arra kötelezheti az illető birtok tulajdonosát, vagy haszonélvezőjét, hogy a tulajdonát képező vagy haszonélvezetében lévő birtokból a biróság által megállapított feltótelek mellett az emiitett célokra átengedjen legalább akkora területet, mint amekkorát a 4. §-ban foglalt kulcs alkal-