Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-232
48 r A Nemzetgyűlés 232. ülése 1921. évi július íió 19-én, kedden. t. barátom ugyanis azt mondta, bogy az adó behajtása igen bonyolult apparátust kivan. Erre azonban megfelelt Rupprecht t. barátom avval, hogy azt mondta, hogy ez a lehető legegyszerűbben behajtható, hisz a cukorgyárak állandó pénzügyi ellenőrzés alatt állanak. Viszont Rupprecht t. barátom azt mondta, hogy roppant nagy a teher, amelyet a répatermelők viselni lesznek kénytelenek, amivel szemben Ereky t. barátom bebizonyította, hogy ez a teher oly minimális, hogy azt kérdezte, miért van az, hogy ilyen kis terhet teszek rájuk, amikor én a cukorrészesedésben az állam hasznát leszállítom. A helyzet a következő : A teher minimális, de mivel erre a minimumra szükségem van, kiragadtam azon három mezőgazdasági ágat, ahol a koncentrálás lehetséges : a malomipart, a passzusé s állatokat és a cukcripart, a többi mezőgazdasági termelést nem vettem forgalmi adó alá. Ez ennek a kérdésnek a története és semmi más, különösen nem ellenszenv, amely távol áll tőlem a cukoriparral és a cukorrépatermeléssel szemben. Arra a kérdésre hogyan függ ez össze a cukorhaszonrészesedéssel, válaszom a következő, s ez vonatkozik Ereky t. barátom megjegyzésére : A kommunizmus szerencsétlen intézkedései folytán az 1919. és 1920. évi cukorkampány a sok értelmetlenség folytán ugy elromlott, hogy az a szégyen történt meg velünk, hogy cukrot kellett behoznunk. Sok száz millió ment ki, ugy hogy elszopogattuk a valutánk egy részét. Erre a tavalyi nagy erőfeszítés és azon védelem folytán, hogy nem engedtünk behozni cukrot Magyarországba, sikerült a répatermelést oda vinni, hogy teljesen elláttuk magunkat cukorral és csak hazai cukrot használtunk. A helyzet tehát az — és ehhez a magam részéről ragaszkodom is — hogy nem engedünk be semmi idegen cukrot, ami igen veszélyes volt. Az idei helyzet is ugy alakult, hogy egészen biztosra vehető, hacsak ujabban a Felvidékről jövő hernyóbogár nagy pusztítást nem visz végbe — remélem azonban, hogy a gazdák védekezni fognak ellene — hogy a cukortermelés teljesen elegendő lesz, ugy hogy merném a biztositékot vállalni, hogy teljesen el leszünk látva cukorral, sőt bizonyos cukorkivitelre is számithatnánk, ami azonban nagyon nehéz lesz az árkülönbség miatt, amelyet ismerünk. A külföldön ugyanis igen 'alacsonyra esett le a cukor ára, amely áresés mutatkozik más téren is, igy a spirituszban és az állatokban. Evvel a nehézséggel küzd az egész világ és a magyar közgazdaság is. Nekem tehát itt valami pénzt kell kapnom .; viszont, mikor ezt a nagy védelmet adtam a répaés cukortermelésnek, a fogyasztót is kell védenem és erre szolgál az, hogy a cukor ára lemenjen. És azért van az, hegy mikor itt behozok egy majdnem csak a termelőt terhelő kis adót, nagyobb öszszeggel jöttem le a cukorárral. Gaal Gaszton : ötszáz korona holdanként ez a kis adó ! Hegedüs Loránt pénzügyminíster : Aránylag kis adó ! Huszonhárom koronával akarok lemenni a cukor árában, még pedig azáltal, hogy a kincstári részesedést leszállitom. Hogy a cukor ára mi lesz, arra nézve a tárgyalások nincsenek befejezve. Remélem, a kereskedelemügyi ministeriumban ma délután tartandó értekezleten ezzel is elkészülünk. Hogy teljesen helyes utón járok, mutatja az, hogy a cukortermelést és fogyasztást teljesen felszabadítom, A jegyrendszert már megszüntetem és múltkor már volt szerencsém jelezni, hogy a Cukorközpontot is fel akarom oszlatni. Rerdeletem már készen is van. Az egész attól függ, hogy a cukor árára nézve megállapodjunk. A kalkuláció igen nehéz azért, mert a cukorgyárak megállapadtak a gazdákkal a legrosszabb valutánk idejében 140 koronás répaárban a tavalyi 75 koronával szemben. Ez roppant nyomj., a cukorgyárakat. De visszamenni nem lehet, mert nem tehetem ki a gazdákat annak, hogy most szállítsák le az árakat, mert ők viszont a munkások bérét nem tudják leszállítani. Itt nehéz helyzet állott elő, de mind a négy érdeknek, a mezőgazdaságnak, az iparnak, a kincstárnak és a fogyasztónak tekintetbevételével gondolom, lehetséges lesz olyan megoldást találni, hogy a kincstár valamivel kevesebbet fog kapni cukoradóban, még a forgalmi adót is beszámitva, ellenben a fogyasztó valamivel olcsóbban fogja kapni és a forgalom szabadsága is helyreáll. így lassanként kijövünk a dologból, mert olyan jól gazdálkodtunk, hogy augusztusban nagyobb mennyiségű cukrot vihetünk a piacra. Mindezek alapján kérem, hogy bár nem rokonszenves és egyoldalúnak látszik, a 9. §-t megszavazni méltóztassanak. (Helyeslés.) Elnök ." A házszabályok 215. §-a értelmében Rupprecht Olivér képviselő ur szót kér. A szó a képviselő urat megilleti. Rupprecht Olivér : T. Nemzetgyűlés ! Amit a pénzügyminister ur tegnapi felszólalásomra előadott, azt mindenesetre mérlegelés tárgyává tenném, ha ez egy általános tehereloszlás . . . Elnök : Kérem, a képviselő ur félremagyarázott szavai megmagyarázására kért szót. Csak erre tessék szoritkozni. Rupprecht Olivér : Csak arra szorítkozom. Ugy méltóztatott felfogni a helyzetet, mintha én csak azért kifogásolnám ezt a tételt, mert ezt súlyosnak tartanám azokra a termelőkre, akik ezt viselni fogják. Én azonban abból a szempontból kifogásoltam ezt, hogy ez egyenlőtlen adóelosztás az egyes termelő rétegekre, miután ilyen forgalmi adót a többi gazdasági termelési ágak nem viselnek s ezért sérelmes ez a cukorrépatermelő gazdaságokra, holott épen olyan termelője az államnak — teszem fel — a dohánytermelő, aki beszolgáltat dohányt. Tehát ha csak célszerűségi szempont a döntő, hogy miképsn lehet megfogni az adót, akkor a dohánynál ép ugy meg lehetne fogni ezt az adót. Sőt még sokkal eklatánsabb az ellentét, ha figyelembe vesszük, hogyha ugyanazt a cukorrépát
