Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. évi augusztus hó 17-én, szerdán. 545 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése ; 2. a mai napirenden szereplő törvényjavaslat folytató­lagos tárgyalása. Méltóztatnak-e a napirendi javas­latot elfogadni ; igen vagy nem ? (Igen !) A Nem­zetgyűlés a napirendi javaslatot elfogadta. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló ? Forgács Miklós jegyző: Vasadi Balogh György ! Vasadi Balogh György : T. Nemzetgyűlés ! Hogy az interpellációm tárgya elég világos legyen, kénytelen vagyok röviden magát a témát ismer­tetni. A középiskolai tanárokról szóló 1886. évi XI. te. 23. §-a ugy intézkedik, hogy azoknak 30 évi szolgálat után van nyugdíjjogosultságuk teljes fizetéssel. Ezt a rendelkezést az 1912 : LXV. te. meg­változtatja, generalizálja a tisztviselők szolgálati idejét 35 évre, ugy azonban, hogy a tanároknál a szerzett jogot tiszteletben tartja annyiban, hogy szabad tetszésükre bizza, hogy választhatnak a között, meg akarnak-e maradni a 30 éves alapon és ez esetben lakbérnyugdíjat nem kapnak, vagy pedig elfogadják az 1912 : LXV. te.-et, amely sze­rint 35 évig szolgálnak, de lakbérnyugdíjban is részesülnek. Ennek a trövénynek végrehajtásánál rövid határidő lett kitűzve az állami középiskolai tanárok részére, hogy választásukat bejelentsék. Ez a háború előtt történt és a legtöbb tanár elvi alapon állva megmaradt a 30 évnél, nem szá­mítva arra, hogy az idők ennyire megváltoztatják az anyagi viszonyokat, hogy megélhetésüknél na­gyon erősen számba jön az az 1000—1200 korona, amit ilyen sérelmes módon elvesztenek. Több irányban mozgalom indult meg, hogy valahogyan orvoslást találjanak a tanárok. A kul­tuszministerium részéről meg is volt a jóakarat, mert ez év márciusában átiratban is kérte a pénz­ügyministernek ehhez való hozzájárulását. Mint­hogy azonban mindezideig semmisem történt, meglehetős nyugtalanság van, és ezért arra kérem a közoktatásügyi minister urat, tegye lehetővé valamely formában, hogy azok a tanárok, akik — mert prófétai tehetséggel senkisem bír — a harminc éves szolgálat alapján maradtak, most revízió alá vehessék ezt az elhatározásukat és újból kijelenthessék, hogy ők harminc vagy har­mincöt éves szolgálati alapon óhajtanak-e nyuga­lomba menni. Annyival méltányosabb volna ez, mert hiszen a háború következtében sokan, akik a harminc évet leszolgálták, voltaképen nem is mehettek nyugdíjba, hanem szolgáltak tovább, harmincöt sőt negyven esztendeig, de ennek ellenére nem részesültek a kedvezményben. De más igazságtalan­ság is van benne. Ugyanis a nem állami közép­iskolai tanárokról az 1914 : XXXVI. te. intézkedik és ezt a közoktatásügyi ministeri rendelet a pénz­ügyminister úrral egyetértőleg ugy értelmezi, hogy a nem állami tanároknak joguk van a háború után hat hónap alatt kijelenteni, hogy melyik alapot akarják megtartani, a 30 vagy a 35 éveset. íme tehát egy- és ugyanazzal a képesítéssel és egy­NEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTE és ugyanazon jogalapon álló személyek között ilyen nagyon erős, mondhatni anyagi kárt jelentő eltérést okoz a törvénynek kétféleképen való intézkedése. Ezért arra kérem az igen t. minister urat, legyen szives itt a Ház színe előtt megnyug­tatni a tanárokat atekmtetben, hogy ezt a jogu­kat elismeri. Annyival inkább meg lehet ezt tenni, mert hiszen mindössze 552 emberről van szó, akik nem is egyszerre lesznek nyugdíjjogosultak, hanem több esztendőre, sőt évtizedekre beosztva. Mint­hogy pedig egy embernél az 1912 : LXV. te. szerint körülbelül 800—1000 koronát tesz ki a lakbér­nyugdíj, igazán oly csekélység az egész összeg, hogy már csak az általános megnyugtatás érde­kében is szüksége van a közoktatásügyi minister urnák arra a kijelentésére, hogy ezt a kérdést a legnagyobb megnyugvásra fogja megoldani és hogy ez igy lesz, abban annál inkább bizhatunk, mert az igazságügyminister ur is tudta a birák kérdésénél a maga erélyes álláspontját érvénye­síteni, tehát azt hiszem, pusztán a közoktatásügyi minister ur erős akaratán múlik, hogy ez a kérdés is megnyugtató elintézést nyerjen. Hosszasabb megokolás helyett bátor vagyok a következő interpellációt előterjeszteni (olvassa) : »Interpelláció a magy. kir. vallás- és közoktatás­ügyi, továbbá a m. kir. pénzügyminister úrhoz : 1. Hajlandó-e a két minister ur ugy intézkedni, hegy az állami középiskolai tanárok szolgálati ide­jét szabályozó és a 30 és 35 év között szabad válasz­tást megér gedő 1912. évi LXV. te. végrehajtása tekintetében — dacára, hogy a választásra vonat­kozó elhatározás bsjelentését záros határidő alatt meg kellett tenni még a háború előtt — ugyan­olyan elbírálás alá essenek, mint a nem állami köz­épiskolai tanáré k, akikre vonatkozóan az 1914. évi XXXVI. te. rendelkezik és az 1917. évi 37.000/1. b. sz. vallás- és közoktatásügyi ministeri körren­delet a pénzügyminister úrral egyetértőleg ugy határozott, hogy a háború befejezését követő hat hónapon belül beérkező kérvények in de költ eset­ben határidőn túl is tárgyalás alá vehetők. Az állami tanárok részére is kérem az újból való nyilat­kozás lehetővé tételét.« Elnök : Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyminister ur nevében is megpróbáljam megadni a választ igen t. képviselőtársam inter­pellációjára. Az 1912. évi törvényes intézkedés tulajdon képen res judicata, amennyiben bizonyos, gondolom hat hónapi időt adott az illető állami tanároknak arra, hegy nyilatkozzanak, optáljanak a 30 vagy 35 éves szoJgálati idő választása mellett. Ez az optálás annak idején meg is történt és az illető tanárok természetesen tudomásával birtak annak, hegy a törvény rendelkezései szerint mind­azok, akik a könnyebbnek látszó módot, vagyis a 69

Next

/
Thumbnails
Contents