Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-250

A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. 511 faluban mondani, akik csak az újságban olvassák a politikát, de nem lehet az ilyen kijelentéseket beadni azoknak, akik ismerik a viszonyokat és a pártpolitikai erők megoszlását. A többségi pártnak ilyen magatartása mellett nem látunk eredményt s az eredmény elmaradásáért a többségi pártot okoljuk és hibáztatjuk. Tény az, hogy a földet, amelyet most Hegedüs pénzügyminister ur akar megadni, mi már tavaly őszre Ígértük és a folyó év őszén sem adjuk meg. Tény az, hogy tavaly ősszel még volt pénz, az idén már nincs. Ezért a felelősség mázsás súllyal nehezedik a kormányra és az azt támogató kisgazdapártra, (ügy van! a szélsőbáloldalon.) amely magatartása folytán, nézetem szerint, el fogja veszíteni minden hitelét a nép előtt. Javos Antal : Nem forgathatjuk fel az országot. (Zaj.) Szilágyi Lajos : Sokat gondolkoztam azon, hogy ugyan mit csináltak volna a vérbeli kisgazdák, ha az elmúlt esztendőben még mindig Rubinek Gyula lett volna a földmivelésügyi minister. Meg vagyok győződve arról, hogy a földreform sürgetése állandóan napirenden lett volna s a kisgazdapár t nagy része azt mondotta volna, hogy Bubinek Gyula elárulta a programmot és a pártot, amely mögötte áll. T. Nemzetgyűlés, igy nem lehet politikát csinálni. Mindenkinek egyforma mértékkel kell mérni. Én nem mondom, hogy nagyatádi Szabó István következetlen lett. Távol legyen tőlem, hogy azt, mondjam, hogy elhagyta a programmot, de hibáztatom őt, hogy hivatali teendőibe elmerülve, elhanyagolta a pártját és programmját és elmerülvén a részletekben, szem elől tévesztette a nagy kérdéseket. (Ellenmondások jobbfelől.) Végül őt hibázattom a miatt is, hogy engedte, hogy a pártja kivetkőzzék az agrár jellegéből és átöltözzék közjogi párttá. Meg kellett ezt már nyíltan mondani az ország előtt, mert kint az országban nem értik ezt a mostani hamis helyzetet. Azt mondotta Hegedüs pénzügyminister ur, — amint emiitettem -— hogy most majd ő fog földet juttatni a váltság kapcsán. T. Nemzetgyűlés ! Ha nézzük a 60. §-t, rögtön kétségbevonjuk, hogy ennek az akciónak sikere lesz. A 60. § szerint az Országos Földbirtokrendező Bíróság a vagyonváltság címén se követelheti olyan földrésznek átengedését, amely a mezőgazdasági üzem folytatásához nélkülözhetetlen, vagy amelynek a birtoktestből való kiszakitása az eddig folytatott okszerű gazdálkodást vagy a vele kapcsolatos ipari üzemet tenné tönkre. Drozdy GyŐZŐ : Van már mit kijátszani ! Szilágyi LajOS : Itt van a hiba, ennéi a 60. §-nál. Szijj Bálint: Ezt kihagyjuk ! Ereky Károly : Majd meglátjuk a szavazásnál ! (Zaj.) Szilágyi Lajos : Ez a 60. § lehetetlenné teszi a földreform végrehajtását (Zaj.) és illuzóriussá teszi az igán t. pénzügyminister urnák és földmivelésügyi minister urnák mindennemű igéretét. Én már többször kifejtettem itt ebben az ülésteremben, hogy vagy belenyúlok a tulajdonjogba vagy nem. Ha belenyúlok a tulajdonjogba, akkor ezt csak parancsolólag tegyem, mert ellenesetben nincs foganatja. Ez az eset most is. Most csak feltételesen nyúlok bele megint a tulajdonjogba, azért nem lesz meg az eredmény, előre meg lehet jósolni. így, ennek a törvényjavaslatnak törvénybeiktatásával is csak szaporodik az a teher, amely a kormány számláját és vele a kormánypártok számláját is terheli. Én a törvényjavaslatot még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés bal felöl.) Elnök ; Szólásra következik % Forgács Miklós jegyző: Kuna P. András. Kuna P. András: T. Nemzetgyűlés ! Nem akartam szaporítani a felszólalók számát, de egy elengedhetetlen kötelesség késztet rá, hogy itt a vagyonváltságról szóló törvényjavaslatnak tárgyalásánál rámutassak bizonyos dologra, amely a Jászságnak, a Nagy- és Kiskunságnak nagyon is érdeke, hogy felszínen tartassék az egész országban, (ügy van! jobbfelől.) 1702 március 22-én I. Lipót volt király az egész Jászságot, Nagykunságot és Kiskunságot eladta a német lovagrendnek 500.000 forintért. . . CsontOS Imre: Szilágyi! Tessék csak meghallgatni ! Német lovagrendről beszél ! Klina P. András : ... és habár ugy a szatmári országgyűlés, valamint az 1715. évi XXXV. te. elrendelte a visszaváltását, — amire most sokan azt mondják, hogy már nem aktuális a dolog, mert elévült, de én azt mondom, hogy nem évült el, mert 30 esztendő sem telt el attól számítva, vagyis 1702-től 1715-ig, tehát nem volt meg az elévülési idő, — mondom — már akkor törvényt hoztak arról, hogy meg kell váltani a német lovagrendtől ezeket a területeket, ez nem történt meg. A jászok és kunok folytonos panasszal éltek a mindenkori kormányoknál, hogy a jogaikat tipró német lovagrend keze alól szabadulhassanak. Mária Terézia alatt megengedték nekik, hogy a pesti invalidusház, amelynek akkor pénze volt, a német lovagrendtől átvette. De ezektől is annyi zaklatásnak voltak kitéve, hogy folyton jártak a kormányokhoz, míg végre 1745-ben Mária Terézia uralkodása alatt egy 1745-ben kelt pátens alapján önmaguk váltották meg magukat, értve ezalatt azt, hogy a saját zsebükből fizették ki az 500.000 forintot, valamint a különféle terhekben számítva 59.479 forint 60 krajcárt. De még meg is kellett ezt szerezni ezer huszárnak a talpraállitása és felszerelésével. Hogy ezáltal nagy jogtalanság esett rajtuk, azt a jászok és kunok mindig érezték és sohasem szűntek meg erre orvoslást keresni. Annak megemlítésével, hogy ezt a keserű igazságot maga Deák Ferenc is elismerte, sőt az országgyűlés is elrendelte volt, hogy ez igény kielégítése céljából törvény alkottassék, legutóbb az úgynevezett koalíciós kormányhoz az érdekelt községekből