Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-250

506 A Nemzetgyűlés 250. ülése 1921. évi aug. hó 16-án, kedden. hogy magyar vallásúak és méltók arra, hogy a nevök megörökíttessék. T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur az állatvagyondézsmánál az eredeti tervét szintén elejtette, amikor egy pár igavonó állatot és tehenet ki akart venni a mentesség alól. Most mentésit három holdat is, de három hold olyan kicsiny, bogy ilyennek a tulajdonosa igavonó marhát nagyon keveset tart, mert meg sem birja; igy minden egyévesnél idősebb marha után vagyonváltságot tartozik fizetni mindenki. T. Nemzetgyűlés ! A lelkészek és tanítók illetményföldjeinek vagyonváltságánál már volt szerencsém a bizottsági ülésen előhozakodni azzal és a pénzügyi és földmivelésügyi bizottságok tagjainak, valamint a minster urnák figyelmébe ajánlani annak a fontosságát, hogy ezt magasabb kataszteri tiszta jövedelemként kellene mentesíteni, mint ahogy az eredeti javaslat célozta. Ugyanis csak háromszáz korona tiszta kataszteri jövedelemig volt ez a javaslatban mentesítve. Én akkor kimutattam a t. pénzügyminister urnák, hogy abból a 300 korona tiszta jövedelemből, amelyet a kisbirtok fizet, nem képes egy intelligens család megélni. Mert hiszen az a lelkész tizenkét éxig tanul és hoszszas tanulmány után rászánja magát, hogy egy falu lelki gondozását magára vállalja, az nem mehet el művelni azt a földet s igy kénytelen mással megműveltetni vagy másnak felesben kiadni, akkor pedig már a 300 korona kataszteri tiszta jövedelem alapját képező 15—20 hold föld termésének csak a fele lesz az övé és tíz holdból csak lehetetlen megélni egy intelligens uricsaládnak. Csodálkozom, hogy milyen hideg közönnyel fogadták akkor ezt az ottlévő t. képviselőtársaim ; noha keresztény kurzusban élünk és a keresztény szót nagyon szeretik hangoztatni ezen a Nemzetgyűlésen, mégsem volt egy támogató szó sem. De csodálkozom, hogy a pénzügyminister ur 500 koronáig felemelte a kataszteri tiszta jövedelmet, ameddig mentesítve lesz az egyházi birtok. Én nem szenvedek felekezeti elfogultságban, sem fanatikus rajongó nem vagyok, sőt mint kálvinista ember bizonyos lelki liberalizmusban élek, de azt mindig tartottam és mindig hirdettem, hogy lelki gondozókra szükség van (Ugy van! jobbfelol.) különösen a mai elfajult világban, amikor az atheizmus kisért (Ugy van! jobb felöl) amikor mindenféle morálrontó kísérletek történnek. Akkor kölönösen faluhelyen, ahol nincs más, aki a kultúra fényét hintegesse, mint az a lelkész vagy tanító, (Ugy van! jobbfelöl) vagy mondjuk a jegyző — régebben a jegyzőket is oda lehetett számítani, amig háború nem volt, a jegyzők azonban — tisztelet a kevés kivételnek — a háború alatt nagyhatalommá nőtték ki magukat és olyan magas lóról néznek a közönséges falusi halandó polgárra, hogy észre sem veszik kulturszükségleteit. Ennélfogva egyedül ezen tisztes férfiakra, a lelkészekre hárul a falu kultúrájának ápolása. A nehéz mezőgazdasági munkában elfáradt és oktalan állatokkal vesződő, azokat igavonásba betanító földmivesnek, mondjuk, az eldurvult lelkét kell nemesiteni, tanitani és visszavezetni az Istenhez. Ezek a jámbor férfiak vállalták magukra a hivatást, hogy ezt megcselekszik. Ezek fizetésének egyrészét vonja el a törvényjavaslat akkor, amikor nem mentesiti az illetményföldjüket a vagyonváltság alól, legalább addig, ameddig az családjuk megélhetését biztosítaná. Mint már a bizottságban is jeleztem, kívánatos, hogy 1000 korona kataszteri tiszta jövedelem legyen a határ. Ez az 1000 korona kataszteri tiszta jövedelem előáll már 60—70 hold földnél. Amenynyire ismerem a viszonyokat, a papi földek legnagyobbrészt úgyis a községek mellett vannak kimérve, ugy hogy azok mindig jobb osztályozásban vannak, s igy hamarabb elérik az 1000 korona kataszteri tiszta jövedelmet. Ez a tiszta jövedelem már 60—70 holdnál előáll, s ha számítjuk, hogy az a lelkész azon a 60—70 hold földön nem maga dolgozik, — mint emiitettem — nem. m.aga termel rajta, annak tényleg szüksége van arra, hogy legalább a felejövedelem az övé legyen, amiből a családját el tudja tartani. A javaslatban az az anomália van, hogy azok a lelkészek, akik nem földben kapják az illetményüket, pl. a városi lelkészek, akik pénzben kapják vagy a vidéki lelkészek is, akik természetben, pl. pár bér vagy más ilyen járulék alakjában kapják, nem kötelesek vagyonváltságot fizetni, mig azok a lelkészek, akik földben kapják az illetményüket, fizetnek vagyonváltságot. De még az is vitás, hogy ki fogja ezt a vagyonváltságot fizetni, ha meg kell fizetni ? Mert hiszen a törvényjavaslatnak egyik szakasza kimondja, hogy aki haszonélvezője valamely birtoknak, az nem fizeti a vagyonváltságot, hanem csak annak kamatját addig, amig a tulajdonos a haszonéivetébe is nem lép a birtoknak. Ezek az egyházi földek, amelyeket az egyház a lelkészeknek, tanítóknak illetmény gyanánt szolgáltat ki, sohasem szállnak vissza a tulajdonosokra haszonélvezetre, mert ha az egyik eltávozik vagy elhal, másikat hoznak a helyébe. Ez a vagyonváltság után fizetendő 5'5% kamat ilyenformán örök időkre fennállana és örökké nyirbálná, dézsmálná az egyházi hivatalnok fizetését. (Ellenm/mdás.) Tudom, a törvényjavaslat kimondja, hogy a vagyonváltságot tizenöt év alatt le kell törleszteni, még ott is, ahol be van kebelezve, de kérdem, hogy ezekben az esetekben tizenöt év után ki fizeti ki a vagyonváltságot ? Az egyháztagoknak elég lesz a maguk váltságát kifizetni, ők tehát nem fogják akarni azt kifizetni ; viszont a lelkész sem fizeti ki, mert a birtoknak csak haszonélvezője. Nem lesz tehát más mód, mint árverést kérni a birtokra, azt elárverezni, s akkor nem lesz az egyháznak földje, amellyel a papját fizesse, ugy, hogy az államnak kell majd a papot fizetnie, legalább is fizetéekiegészités,