Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

À Nemzetgyűlés 249. ütése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. 481 összkorrnányhoz a következő interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa) : »Hajlandó-e a t. kormány az 1920 július hó 28-an 6407/1920. sz. alatt kiadott kormányrende­letet és a szénügyek kormánybiztosa által 1920 április hó 15-én 709/1920. sz. alatt kiadott ren­deletet, továbbá a szénteimelési kormánybiztos, által 1920. év szeptember hó 22-én 2116/1920. sz alatt kiadott rendeletet hatályon kívül helyezni ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a minis ter­elnek urnák. A ministère!nök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerel nök : T. Nem­zetgyűlés ! A szénellátás az ország közgazdasági életének úgyszólván a gerince. Ha az országot kellő mennyiségben szénnel el tudjuk látni, abban az esetben közgazdasági életünk, ha nem is teljesen biztosit va, de annak menete némileg biztosítva lehet. Sajnos, a magyar szénbányák még ma sin­csenek abban a helyzetben, hogy az ország szük­ségletét teljes mértékben fedezzék. Ennekfolytán az ország egyik legnagvobb éideke, hogy a szén­termelés fokoztassék és pedig olyan mértékben fokoztassék, hogy a hazai vállalatainknak legalább is túlnyomó többségét, a vasutat stb., hazai szén­nel tudjuk ellátni. Ennek a szénellátásnak érdekében és általá­ban a szénellátás biztosításának érdekében adattak ki annakidején, 1920-ban, azok a rendeletek, ame­lyekre a t. képviselő ur hivatkozott. Tényleg, ezen három rendelet között van egy : a 709. számú rendelet, amelyet Ran Gottlob, a széniigyek kormánybiztosa adott ki, s amely a szénbányamunkásokra nézve bizonyos megkötött­séget jelent. Azonkívül van az a két másik ren­delet, amelyekre a t képviselő ur hivatkozott : az egyik, amely a hármas kormány biztosságot létesítette, t. i. a katonai kormánybiztosságot, azután a szénelosztó kormánybiztosságot és a szénte emelő kormány biztosságot, végül van egy harmadik, kisebbjelentőségü rendelet, amely az általam emiitett rendeletet, amelyet Rau Gottlob, a szénelosztó kormánybiztos adott volt ki, módo­sítja, illetőleg kimondja azt, hogy csak bizonyos esetekre vonatkozik ez a rendelet, amikor t. i. kisebb szénbányákról van szó. Már most az a kérdés, hogy szükség van-e ezen rendeletek fentartásara, igen vagy nem. Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ebben a tekintetben a t. képviselő úrra] egyet­érthessek. Talán az egyik rendelet meg is volna szüntethető, az a rendelet, amely katonai szén­koxüiánybiztost rendel ki ; de ezzel lényeges vál­toztatás a bányamunkások életmódjában és élet­viszonyaiban még nem létesül. A kormány maga már fog alkozik ezzel a kérdéssel, de nem tudom megígérni ennek a rendeletnek a visszavonását azért, mert ez még két resszorttárcának a bel­ügyét képezi. Ami a lényeges rendeletnek, a 709. számú rendeletnek visszavonását illeti, ugy erre nézve NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XII. KÖTE' azért nem tudok Ígéretet tenni, mert nézetem és meggyőződésem szerint ma még bizonyos fegyel­met a szénbányákban fentartammk kötelessé­günk. Ha nem tudjuk biztosítani azt, hogy az összes szénbányamunkások, akik ebben az ország­ban szénbányászattal foglalkoznak és kiképzett munkások, tényleg szénbányákban dolgozzanak és ne menjenek át más pályákra, akkor félő, hogy széntermelésünk újból csökkenne, ami köz­gazdasági életünkre csak káros visszahatással volna. T. képviselőtársam azonban egy kicsit túl­sötét sziliekben festette ennek a rendeletnek az intézkedéseit. Ö ugy tüntette fel a dolgot, mintha ez a megkötöttség egyedül a munkásokra vonat­koznék, pedig a helyzet nem az. Igaz, hogy a munkás önhatalmúlag a bányából el nem távoz­hatik, hanem csak bizonyos felmondási feltételek mellett, de ez vonatkozik a szénbányákra, a munka­adóra is. Bátor vagyok erre vonatkozólag épen az általam emiitett rendelet 4. pontját idézni, amely igy szól (olvassa) : »A személyes szolgálat telje­sítésére kötelezett munkásnak a szolgálatot a bánya\állalat csak a szolgálati rendtartásban, illetőleg a bányatörvényben megállapított fegyelmi okokból mondhatja fel, mikoT is az illetőnek más szénbányaműnel leendő esetleges alkalmaztatása végett köteles a szénügyek kormánybiztosának azonnal jelentést tenni.« A t. képviselő ur továbbá panasz tárgyává teszi azt, hogy a szénbányászok, akik között kis­gazdák is vannak, saját gazdaságukkal ennek a rendeletnek kifolyásaképen nem foglalkozhatnak. Bocsánatot kérek, de ugy látszik, a képviselő or nem olvasta el magát a rendeletet, mert épen erre is providealva van, amennyiben a rendelet 5. §-a azt mondja (olvassa) : »Azoknak a munkásoknak, akiknek saját földbirtokuk van, a hozzátartozóik, illetőleg háznépük által el nem végezhető fonto­sabb mezőgazdasági munkálatok igazolt tarta­mára a bányaüzemük viszonyai által megengedett sorrendben szabadságot kell engedélyezni.« A to­vábbi §-okban még arról is történik gondoskodás, hogyha ezt nem engedélyeznék, ők a szénkormány­biztoshoz adhatnak be felebbezést. Azt hiszem, hogy amennyire túlzott volt tehát ez a beállítás, még túlzottabb volt a t. kép­viselő urnák állítása, hogy a katonaság akkor, amikor ezeket visszavezeti, botozassal, kikötéssel és hasonló büntetésekkel fenyíti meg őket. Bocsánatot kérek, a katonáknak ehhez egyáltalában semmi közük. Mert ha ennek a ren­deletnek meg nem felelőleg egy bányász eltávozik, akkor azt a közigazgatási hatóság a csendőrség utján és, nem a katonaság utján hozatja vissza. Ez a szabályzat és ennek meg is felelnek. Perlaki György : Nem. tartják be ! Gr. Bethlen István ministerel nök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur elmulasztotta, hogy egyetlenegy konkrét példát is felemlítsen. Mert igy általánosságban odavetve a dolgot, azt vizs­gálat tárgyává nem tehetem. Azt azonban kijelen­61

Next

/
Thumbnails
Contents