Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

440 A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. fel, amikor 700 korona volt a szalámi eladási ára a megvásárlás és az elkészités idején, most 200— 220 koronáért kénytelen értékesíteni a 720 koronás szalámit. Bodor György : Háromszázon is felül van ! Pálfy Dániel ; Én ezt mind konstatálom, csupán nemzetgazdasági szempontból hivatkoztam erre a kérdésre, és épen abból a szempontból vizsgálom a kérdést, hogy a kisgazdáknak meg kellene érteni annak fontosságát, hegy ha ezek a szalámigyárak most a vagyonváltság alkalmával kénytelenek lesznek hitelhez folyamodni, amikor úgyis el vannak adósodva, több mint valószínű, hegy valamely bank kezébe fognak kerülni és majd akkor nézzék meg a t. kisgazda képviselő urak, hogy mit fognak a sertésért kapni, ha ezek a gyárak a nagytőkések birtokába fognak jutni. így van ez többé-kevésbé a kisiparral is. Azok a kisiparosok, akik most hitelt kénytelenek igénybevenni, hegy a vagy on váltsa got megfizethessék, igen súlyos helyzetbe jutottak. Azokról az iparosokról van szó, akik kiállották a fehér pénznek 80%-kai való devalvációját, az utána bekövetkezett Korányi-féle 50%-Os pénzlebélyegzést, akik kiállották a Hegedüs-féle 20%-os folyószámlalevonást, s most újra III. oszt. kereseti adóval, majd rendes adóval és még hozzá a vagy on váltsággal rovatnak meg, akik a legsúlyosabb helyzetben vannak. Nem azt akarom én ezzel mondani, mintha csak egyetlenegy magyar kézműiparos vagy gyáriparos is akadna ebben az országban, aki ne voba tisztában a helyzettel és aki ne menne el szivesen az adófizetés legszélső határáig, és felszólalásommal nem akartam a törvén y javaslatkereteit megbolygatni. Tisztán csak arra kérem a pénzügyminister urat, hogy a törvénynek a végrehajtásra vonatkozó részeiben legyen figyelemmel ezekre az iparosokra, és amennyire csak lehetséges, a végrehajtás terén tanúsítson oly kíméletet, hegy ezek az iparosok és iparvállalatok el ne pusztuljanak. Észrevételeimnek és felszólalásomnak második része a városokra vonatkozik. À városok vagyonának tudvalevőleg megvan a maga rendeltetése, és ez : a közegészségügy, a kultúra, az ipar fejlesztése és a civilizáció eszközeinek megteremtése. Itt van például Szeged városa, mely minden körülmények között megfelel ezeknek a feladatoknak, mely viseli most az egyetem épitésének költségeit, valamint a tízszeresen felemelkedett közigazgatási költségek terheit, mely a kisgazdákkal szemben elmegy a kulantéria legszélső határáig. Hisz tudvalevő, hogy ott vezették be úgyszólván elsőnek a kisbérié t-rendszert, sok ezer kisgazda van ott, aki úgyszólván olyan örökbérletbe ül be, mely csak apáról fiúra és családról-családra száll át és amelyben ugy érzik magukat ezek a bérlők, mintha a birtok örök tulajdonuk lenne. Kuna P. András: Csak túlságosan felverték az árendát, ez a baj ! Pálfy Dániel: Méltóztassanak elhinni, hogyha máshol túlságosan is felverték esetleg az árendákat, évi augusztus hő 12-én, pénteken. Szegeden ma sem fizetnek többet 200—300 koronánál. (Ellenmondások a jobboldalon.) Szegeden a városi földeken nem fizetnek többet, bár vannak kivételes esetek, amikor a városi polgárok rálicitáltak ezekre a földekre. Ezek azonban csak kivételes esetek és általánosságban nem igy áll a dolog. A város nagy kulantéria val jár el bérlőivel szemben s megvédelmezi a kisgazdabérlőket a legszélső határokig. Kuna P. András: Szép volna! Pálfy Dániel : De az iparossággal szemben is mindenkor telj esitette a város a maga kötelességét, ingyentelkeket adományozott részére, építési anyaggal segélyezte az uj ipartelepeket, adómentességet, adókedvezményt biztosított nekik és minden lehetőt megtett arra, hogy a város az ipart tőle telhetőleg fejlessze. Ezért van szüksége a városnak földbirtokra, hogy a most reáháramló óriási közigazgatási költségeket viselhesse és a kultúra eszközeit megteremthesse. En koncedálom azt, hogy azokon a helyeken, ahol a városok birtokai útjában állanak a fejlődésnek, megadassék a jog a földbirtok-biróságnak arra, hogy ezeket a birtokokat igénybevegye, de abban a tekintetben már nem értek egyet a javaslatszellemével, hogy ezeket a városokat egy kalap alá "vegyük a magánosokkal és ép ugy sújtjuk ezeket a közvagyonokat, mint a magánvagyonokat. Hisz a közvagyon tulaj donképen azonos az állammal, mert mi tulaj donképen az állam. ? Nem az a néhány ministeriális épület, mely Budapesten felépült, hanem az országban lévő városok, azok kulturális ereje, mely bennünket összetart és a jövő küzdelmeire felvértez, Szijj Bálint: Több semmi, csak a városok ? (Zaj,) Azt mondja képviselőtársam, hogy csak a városok ! Pálfy Dániel : Nem mondom, hogy csak a városok. En a városok vagyonváltságá^ól szólok, de elismerem a falunak azt a jogát, hogy ott mindennek a kisgazdák kívánságai szerint kell igazodnia. Elismerem, hogy ennek az országnak 60 vagy 70%-a kisgazda. Én magam is az önök kívánságai szerint igazodom és iparpolitikám is az, hogy ebben az országban mindennek a kisgazdák kívánsága és a kisgazdák termelése után kell igazodnia ; mert ha boldogulni akarunk, akkor ehhez kell igazodnunk és ha iparilag is erre rendezkedünk be, akkor ez az ország boldogulni fog. Viszont kérem igen tisztelt kisgazdapárti képviselőtársaimat, hogy ismerjék el az iparosságnak is azt a jogát, hogy nekik a változott körülmények között védett helyre van szükségük, ahol iparukat folytathatják. Nagyon sok olyan iparág van, mely falukban s tanyákon nem exisztálhat, melyeknek városokra és azoknak kulturális intézményeire van szükségük, T. képviselőtársam talán megengedi, hogy arra hivatkozzam, hogy amikor Magyarországon csak földmivelés volt és a magyar nép még no mid életet élt, akkor ebben az országban még nem volt ipar, és Mátyás és Nagy Lajos voltak azok, akik az iparűzést