Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-247
A Nemzetgyűlés 247. ülése 192h évi aug. hó 11-én, csütörtökön. 411 meg fogja akadályozni és azoknak a nincsteleneknek és törpebirtokosoknak ezzel a nagybirtokkal szemben igazságot és érvényt fog szerezni. Épen azért nagyon kérném az igen t. pénzügyminister urat, hogy ha már a földbirtokreformnál ezt a hibát valamikép elkövettük és az ilyen 60, §-hoz hasonló kibúvót szerkesztettünk, most, amikor itt az alkalom, ne kövessük el újból, ennél a törvényjavaslatnál is a magyar nép érdeke ellen való hibát. Az igen t. pénzügyminister ur egy alkalommal azt mondotta, hogy ha a Doberdó poklán és az orosz hósikságokon százezrek tudták feláldozni életüket a magyar föld védelmében, akkor bizik abban, hogy most azok, akik életben maradtunk, a vagyonúnknak egy részét áldozatul fogjuk hozni a haza megmentésére. Igen, a magyar nép, a magyar nemzet meg fogja hozni ezt az áldozatot, ha az áldozat követelésében méltányosságot, igazságosságot és szociális érzéket fog találni, (ügy van! Taps jobbfelől.) Az igen t. pénzügyminister urnák az a fanatikus hite, amelyet ő már annyiszor hangoztatott, átizzik az én lelkembe is és én is mondhatom, hogy tör he tétlenül bizom abban a magyar nemzetben, magyar népben amely válságos időkben válságos napokban mindenkor önmagát tudta felülmúlni az áldozatkészségben. Én bizom Kossuth Lajos magyar népében, (Taps jobbfelől.) amely a mi nagy vezérünk szavára kész volt arra, hogy erejét felülmúló nagy áldozatot hozzon a független Magyarországért. (Élénk taps a jobboldalon.) Most a magyar nép ezt az áldozatot is meg fogja hozni a független, nagy, csorbítatlan keresztény Magyarországért. (Lelkes éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző ; Griger Miklós ! Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! Bár köteles nyiltsággal elismerem, hogy a pénzügyi és földmi velésügyi bizottság meleg szeretettel, alapos felkészültséggel és szociális érzékkel foglalkozott a törvényjavaslattal, hogy a kisemberek érdekében és javára tőle telhetőleg iparkodott a clegressziót érvényesíteni s hogy Gaái Gaszton igen t. képviselőtársam szaktudásával és éberségével a gazda-' társadalomnak óriási szolgálatokat tett és bár az igen t. pénzügyminister úrról is hálás köszönettel megá!lapíthatom, hogy minden politikai hiúságot félretéve, mindenkinek a tanácsát meghallgatta és maga döntötte meg azt az axiómát, melyet önmagáról felállított, hogy t. i, vele csak felfelé lehet alkudozni, — őszinte sajnálatomra még sem vagyok abban a helyzetben, hogy az előttünk fekvő törvényj avaslatot elfoga dj am. Nem fogadhatom el azért, mert a mostani átdolgozott formájában sem érvényesül benne az egyenlő elbánásnak és egyenlő teherviselésnek elve, melyet az igen t. pénzügyminister ur vidékikörutahi annyira hangoztatott. így — hogy egyebet ne említsek, amiről különben Czettlec igen t. képviselőtársam hosszasabban beszélt — az ingatlan vagy on váltság és az ingó vagyonváltság I méretei között az aránytalanság szembetűnő. Mi sem áll tőlem távolabb, mint az, hogy a »nem adózunk« könnyű, kényelmes és bűnösen népszerű álláspontjára helyezkedjem, mert tudom és vallom, hogy minden egyes polgárnak és minden egyes társadalmi rétegnek hazafias kötelessége, hogy az ország gazdasági talpraállitása érdekében minden lehető áldozatot meghozzon. Ám amikor nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaságnak egyoldalú, háborús megterheltetése, maximálások, rekvirálások, vörös uralom, román invázió annak fizetőképességét megcsökkentették, nem vállalhatom ezt az ujabb, ezt az igazságtalan és egyoldalú megtérheltetést, amely ennek a törvényjavaslatnak nyomán a gazdaközönségre, főleg annak kisebb tagjaira nehezedik. Nem fogadom el a törvényjavaslatot azért, mert a kisembert létminimumában támadja meg. Attól követel vagyonváltságot, akinek voltaképen vagyona nincsen és attól követel áldozatot, aid áldozatot hozni nem tud. Képviselőjelölt koromban programmbeszédeimben többszörösen hangoztattam., hogy a létminimum adómentességének vagyok híve, következőleg köteles vagyok állani szavamat . . . Ereky Károly: Ez helyes is! Griger Miklós : . . . és kifejezni abbeli meggyőződésemet, hogy legalább a háromholdas birtokokat a vagyonváltság alól mentesíteni kell. Ereky Károly : A létminimumot becsületesen meg kell állapitani. Griger Miklós: Nem fogadom el a törvényjavaslatot azért sem, mert a törpe- és kisbirtokosokkal szemben kedvez a nagybirtoknak és — amit különös nyomatékkal kívánok megjegyezni —• az óriási birtokoknak, a mammutbirtokoknak. Azt mondja a t. pénzügyminister ur a javaslat indokolásában, hogy a fokozás túlhajtásától és a nagyobb vagyonok kíméletlen megterhelésétől tartózkodott. Én továbbmegyek és azt mondom, hogy az igen t. pénzügyminister ur kíméletesebben, legalább aránylag kíméletesebben bánik a nagybirtokkal, mint a kisbirtokkal, hogy aránylag súlyosabb terhet rak a gyenge, mint a teherképes vállakra és hogy gyengédtelenebb kézzel nyúl a törpe- és kisbirtokosok tarisznyájába, a kisgazdák ládafiába, mint a nagybirtokosok Wertheim-szekrényébe. Legyen adó, de legyen igazság is, mondotta valahol az igen t. pénzügyminister ur. Én is azt mondom. Am a szociális igazság azt követeli, hogy ha fizetni kell, ha a gazdatársadalomnak az állam terheit viselnie kell, akkor ezen az utón a kicsinyek előtt ne arasznyi, hanem mérföldnyi távolságban lovagoljanak a nagyok. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csontos Imre: A háborúban úgysem voltak! Griger Miklós : Ez az, t. pénzügyminister ur, ami ebből a törvényjavaslatból hiányzik. Az én szociális érzésemet például nem elégíti ki a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy a tizholI das gazda, ha a földön adózik, tiz százalékot fizet, 52'