Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. esztendőben a családi pótléknak 75%-át kellett fizetni, vagyis azt az összeget, amit a képviselő ur a beszédében megjelölt. Az idén, amikor a költségvetés összeállítására került a sor, természetesen ezeknek az internátusoknak a költségeivel is foglalkozni kellett és ekkor megállapítást nyert, hogy mi g a múltban körülbelül 1000 korona kiadást jelentett a Máv. számára a nevelő- és tápintézetben egy növendék eltartása, addig ez a költség ma 8000 koronára rug. A pénzügyministaer ur azt kivánta, hogy ennek a fentartási költségnek legalább egy részét, ha már nem is az egészet, a szülők viseljék. A tárgyalások során felmerült egy javaslat, hogy 6000 koronában állapittassék meg a szülők hozzájárulása. Amikor én ezt meghallottam, rögtön azt mondtam, hogy ez lehetetlenség, mert hol van ma az a vasúti alkalmazott, aki a gyermekéért 6000 koronát fizethetne. És mit csináljon az, akinek nem egy, hanem három, négy gyermeke van ? 18—24.000 koronát előteremteni bizonyára nincs módjában egy vasúti alkalmazottnak sem. A képviselő ur információja ebben az egy esetben nem fedi a tényállást, hogy itt már döntés történt volna. Nem ! A döntés még nem történt meg, ez a kérdés még tárgyalás alatt van és én oda fogok hatni és remélem, hogy el is fogom érni a pén zügyminister urnái, hogy a helyeknek a fele — 416 ilyen hely van összesen — teljesen ingyenes legyen, a fenmaradó helyek feléért, vagyis az összes férőhelyek negyedrésze ért a megállapítandó díjnak, járuléknak a felét fizessék, a fenmaradó negyedrészért pedig fizessenek majd egy bizonyos összeget, amely összeg azonban semmiesetre sem lesz sem 8000, sem 6000 korona. (Helyeslés balfelől.) Hogy milyen áldozatot jelent a MÁV.-ra nézve ennek az internátusnak fentartása, azt a következő számokkal akarom illusztrálni. Amint mondottam, 416 hely van összesen. Egy növendék eltartása 8000 koronába kerül, ez tehát 3,328.000 korona évi kiadást jelent az államvasutakra. Már most ha 6000 koronában állapitjuk meg a teljes fizetőhelyen fizetendő összeget, — de remélem., hogy ez lényegesen alacsonyabb összegben fog megállapittatni — a helyek felét ingyenesnek szánva, a negyedrészét pedig fél díj ásnak, ez is 2,704.000 korona áldozatot jelent az államvasutakra. Az ország helyzete nem olyan, hogy ilyen áldozatokat könnyűszerrel lehetne hozni. Azonban tudatában vagyok ez intézmény nagy szociális jelentőségének, s amint emiitettem, oda fogok hatni, hogy a helyek fele ingyenes legyen, a fizetőhelyek díja pedig lényegesen alacsonyabb legyen a 6000 koronánál — a helyek negyedrészében a díj fele — és oly összegben állapittassék meg, amit az alkalmazottaknak az a része, akiknek gyermekei az ingyenes vagy fél fizetőhelyre már nem tudtak bejutni, szintén elő tud teremteni. Azt mondta a képviselő ur, hogy ha a MÁV.nál jobban gondoznának egy és más dolgot, igy például, ha nagyobb gondot fordítanának arra, I évi augusztus hó 10-én, szerdán. 395 hogy a mozdonyok ne gyújtogassanak annyit, az igy megtakarított összegből könnyűszerrel kitellenék ezeknek az intézményeknek a fentartási költsége. A mozdonyszikra által való gyújtogatás régi bajuk a vasutaknak. Ez a gyújtogatás megvolt akkor is, mikor jó szénnel tüzeltünk és most fokozottabb mértékben van meg a baj, mert a rossz szén miatt sokkal több szikra jön ki a mozdonykéményekből, mint a múltban. Emellett régi problémája volt a vasútnak, hogy olyan tüzelőberendezést létesítsen és olyan szikrafogót alkalmazzon a kéményen, hogy minél kevesebb, lehetőleg semmi szikra ne távozzék el, azonban sajnos, ezt még senki sem tudta feltalálni, bár igen sok ember foglalkozott vele. Még a külföldi vasutak sem tudták elenyésztetni ezt a bajt, legfeljebb Amerikában, ahol 90 kalóriás antracittal tüzelnek és ahol mozdonyszikrát nem igen ismernek, de füstöt sem. A MAV.-ot e téren mulasztás nem terheli, sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel és fog foglalkozni a jövőben is. Mihelyt a vasútnak jobb szene lesz, kevesebb gyújtogatás is lesz. Kérem az igen t. képviselő urat és a Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Azzal, hogy a mozdonyszikra gyuj to gátasával okozott károkról megemlékeztem, csak épen rá akartam mutatni arra, hogy hol lehetne igen könnyen fedezetet találni az állam megterhelése nélkül arra, hogy ez a jóléti intézmény pl. erősebb dotációban részesíthessék. Ez csak azért jutott eszembe, mert azt hiszem, maga a kereskedelmi minister ur is a legkellemetlenebb érzéssel tapasztalta, hogy ma rosszabb a helyzet, mint miskor, mert hiszen visszaemlékezve a korábbi időkre, akkor is előfordultak ilyen tüzesetek, de ha ma végigmegy az ember egy ilyen vonalon, minden két-háromszáz méter távolságban tüzet látunk. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : A szárazság és a rossz szén az oka. Rupert Rezső: Ha a szikrafogókat kissé jobban gondoznák, talán csökkenteni lehetne a tüz eseteket. Hiszen a cséplőgépek is ott állnak a nagy kazalok között és a legritkább eset az, hogy a gép felgyújtsa azokat, pedig ez örökké veszedelmes helyen áll. Lehet tehát ezen is változtatni. Semmiesetre sem volt eszem ágában sem akár a kereskedelemügyi minister urat, akár pedig a vasút kitűnő adminisztrációját okolni, hiszen ha ma valamivel megelégedhetünk, tényleg csak a magyar államvasutak terrénumán találunk olyan megnyugvást keltő mindenféle jelenséget, ugy, hogy nem szabad a magyar államvasutak ellen valami különösebb támadással fellépnünk. Erre még csak gondolnunk sem szabad, csak épen tanácskép vetettem fel egy eszmét, honnan lehetne pótolni a vasút alkalmazottainak és talán az állam egyéb jóléti intézményeinek fentartására szükséges összegek egy részét. Innen nagyon jól lehetne azt előteremteni, hiszen azt lehet mondani, száz 50*