Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-245

A Nemzetgyűlés 245. ülése 1921. Tisztelt. Nemzetgyűlés S A civilizáció központjai, sajnos, tele vannak annyi szennyel, bűnnel, nyomorúsággal, könnyel, hogy akinek érzó szive van, annak lehetetlenség, hogy nap-nap után jóformán lépésről-lépésre össze ne szoruljon a szive és lehetetlen, hogy minduntalan meg ne fogadja azt, hogy minden erejével azon lesz, hogy ezen a nyomoron, szegénységen, szerencsétlenségen legalább a maga részéről valamit enyhiteni próbáljon. A szegénység a haladással együtt jár. Ezt a rejtélyt a sorsnak a szfinksze feladta a társadalomnak, hogy t. i. akkor, amikor a haladás vagyont teremt, a tömegnyomort is állandóan tovább tenyészti. Ha az a vagyon, amit a haladás teremt, csak arra való, hogy az ellentéteket szegény és gazdag között még jobban kimélyítse, a szakadékot az élvezők és dolgozók között még mélyebbre tépje, akkor mi nagy veszedelemben forgunk, mert nem jó oly városban élni, ahol a paloták kapuja előtt az éhségnek zöklszemü szörnyetege leskelődik, nem jó oly országban élni, ahol a rongyos meztelenség bujkál szégyenében és egy másik meztelenség hivalkodik pompájában, gyöngyeivel, és gyémántjaival, (Vgy van ! Taps.) Nem jó élni olyan országban, ahol száz- és százezrek nem tudják megszerezni a mindennapi kenyeret, százan és ezren pedig nem tudják, hogy minő raffinériával élvezzék azt à vagyont, amit százezrek és milliók munkájából összeharácsoltak. (Vgy van ! ügy van !) Mi nem nevelhetünk iskoláinkban embereket, hogy aztán megtagadjuk tőlük a tisztessé-ges megélhetésnek lehetőségét. Mi nem épithetlink politikai rendszereket, amelyek elméletben egyenlő jogokat adnak, a legnagyobb társadalmi és gazdasági ellentétekre, mert ha ezt csináljuk, akkor egy piramist állitunk az élére, vagy akár a tetejére s jaj azoknak, akik e piramis alatt vannak, mert annak eldőlése pozdorjává fog mindent törni, azokat is, akik nyugodt öntudatlansággal és másokkal való nemtörődömséggel és a társadalmi szolidaritásból magukat tökéletesen kivonva, csendesen és gondtalanul kérődzik azt a vagyont, amit megszereztek és nem törődnek azzal, hogy az államnak egy jelentékeny percentet le kellene adniok önszántukból, szociális érzésből, az állani és fajtestvérek iránti ragaszkodásból, mert ha ezt nem teszik meg, jön majd újra egy fordulás, amely nem fog jogot, vagyont, nem fog semmitsem tekinteni, mert az éhség abszolúte rossz tanácsadó és az éhes tömegeknek nem lehet se evangéliumot, se jogrendet prédikálni. (Vgy van ! ügy van !) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az utóbbi hetek alatt olyan kétségbeejtő drágulásnak vagyunk szemtanúi, mely a legsötétebb jövőt festi elénk. Nem kívánok az adatok tömegével dolgozni, hiszen, akinek szeme nincs ahhoz, hogy a nyomort meglássa, annak füle sincs ahhoz, hogy meghallja és szive sincs hozzá, hogy a nyomoron segíteni próbáljon. Nemrég egy tanitódeputáció járt nálam, és egy 35 esztendeje működő tanitó könnyek között adta elő a panaszát. A hatgyermekes családapa, aki 35 esztend.0 óta szolgálja a magyar államot, évi augusztus hó 9 én, hedden. 359 bebizonyított a előttem, hogy gyermekeivel együtt száraz kenyéren nem képes mai jövedelméből megélni . Ez akkor van, amikor a kenyérnek az ára — ezeket az adatokat ma irtain össze a piacon, amikor bejöttem ide — egy félkiló rozskenyér ára 9 korona, amikor a sertéshús kilogrammja 80 koronától 110 koronáig terjed, a borjúhús ára 68—96 koronáig, a marhadus 68—130 koronáig . . . Borgulya Pál : Be a vidéken 13 korona élősúlyban ! (Nagy zaj.) Budaváry László : A zsidó nagyvágók ! H

aller István : ... a krumpli ára 7—8 koronáig terjed. A drágaság index-száma májusban 3360 volt, ma pedig már 4643. Ez az emelkedés 25—30 %-ot tesz ki a mai napig. Ma megnézzük a textilárukat, ugyanezt a drágulást látjuk, vagy talán még nagyobb drágulást tapasztalunk. Itt állandóan sajátságos jelenségnek vagyunk szemtanúi. A kereskedők azt mondják, ők nem tehetnek egyebet, m nt hogy emeljék az árakat, mert hiszen a korona ingadozik és a korona értéke leszáll. Elméletben igazat adok a kereskedőknek, azonban visszaemlékezem arra, hogy amikor a korona emelkedett (Igaz ! ügy van !) akkor a kereskedők nagyrésze azt mondotta : mi ezen a drága áron és olcsó koronával szereztük be portékánkat, mig ezt ki nem árusítottuk, addig az uj koronával beszerzett portékánkat sem adhatjuk olcsóbban. (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások : Mindenült ezt mondták !) Ügy, hogy a korona emelkedése után csak nagyon messzire sántikált a kereskedelem és semmitsem volt hajlandó veszíteni, (ügy van !) En nagyon jól tudom — és ezért bárhol helyt is állok — hogy a kereskedelemnek módjában volt a háborús konjunktúra alatt olyan tartalékot gyűjteni, (Igaz ! Vgy van !) amelyekből ilyen esetre bátran áldozhatna. Most azonban, amikor a korona értéke esik, a kereskedők nagyon is hamar megtalálták azt a ceruzát, amellyel hozzákalkulálják az uj koronaárfolyamhoz annek a portékának árát is, amelyet már régen, még a jobb koronával megszereztek. (Igaz ! Vgy van !) Ez a korona-spekuláció, ami itt folyik, reám azt a benyomást teszi, hogy tulajdonképen egy szivattyúval van dolgunk. (Igaz ! ügy van !) Budaváry László : Zsidó szivattyú ! Haller István : Hogy ez a szivattyú kinek a kezében van, azt nem tudom, de talán nem is kellene túlságosan sokáig keresni, hogy megtaláljuk. (Igaz ! Vgy van !) Működik pedig ez a szivattyú aképen, hogy egy szép napon azok, akiknek talán súlyos vagy on váltságot kell értékpapírokban fizetniök, ugy találják, hogy igen jó volna, ha a korona ára emelkednék, mert akkor esnek az értékpapirárak. (Igaz ! Vgy van !) Az egészen lenyomott árfolyamú értékpapírokat aztán újból megszerzik a közönségtől s akkor kezdődik a kontra-spekuláció, a korona árának leverése, mert ezzel egyidejűleg az értékpapírok ára fog emelkedni. Budaváry László : Héber módszer !