Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-245
A Nemzetgyűlés 245, ütése lP2î, nek, sokat árt a konszolidációnak, az országnak, de diszkreditálja -a nemzeti hadsereget is. Prónay Pál alezredes ur, mint leveléből érezhető volt, nem egyéni, mondhatnám hatalmi tényezőként szerepe], és ez szinte érthetetlen előttem, mert ugy tudom, hogy Prónay Pá] alezredes urnák is vannak felebbvalói és reá is épugy vonatkoznak a katonai büntetőtörvények és fegyelmi szabályzatok, mint akármelyik más katonára. És ha igy á]] a dolog, mi szükség van arra, hogy Prónay Pá] megkövesse a Házat ? ! Itt van a honvédelmi minister ur, aki, ugy tudom, a Ház osztatlan bizalmát birja, egyedül ő lehet az illetékes arra, hogy Prónay Pál alezredes urat a törvény teljes szigorával megrendszabályozza és példát statuáló intézkedéseiről a Nemzetgyűlésnek záros határidőn belül beszámoljon. T. Nemzetgyűlés l Hallottam arról is, hogy az angol parlamentben volt már hasonló precedens, amikor egy katonatiszt megkövette a Házat. Én a magam részéről semmi néven nevezendő körülmények között nem vagyok hajlandó az angol precedenst akceptálni, nem pedig azért, mert hallottam itt Prónay Pá] alezredes ur ellen ebben a Házban olyan súlyos vádakat elhangzani, hogy amig ezek a súlyos vádak tisztázva nincsenek, képtelenségnek tartom azt, hogy Prónay Pál alezredes itt a Nemzetgyűlés üléstermében megjelenjék. (Zaj jobbfelöl.) K. Pethes László : Ne tessék sértegetni ! Dinich Vidor: Ezt nem a képviselő ur van hivatva megállapítani, hanem az elnök ur. Egyébként pedig nem sértettem, mert ez a vád elhangzott itt a nemzetgyűlésen és amig bebizonyitva vagy tisztába nincs, addig Prónay Pál alezredes ur a nemzetgyűlés üléstermébe nem jelenhetik meg. (Zaj jobbfeíél.) Elnök: Kérem, t. képviselő ur, amig egy ügy befejezve nincs, mindaddig azt valaki ellen itt felhozni nem lehet és ezt nem engedhetem meg Ezért a képviselő urat rendreutasitom. Dinich Vidor : Én ezt Prónay Pál alezredes ur érdekében mondtam és nem értem ezt a müíelháborodást. (Zaj.) Ama beállitás ellen pedig, amely hangulatkeltésből szívesen lanszirozná, hogy ami részünkről való felszólalás legitimista támadás egyenesen tiltakozom. A mentelmi bizottság első határozatához hozzájárulok. Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólani. Bernolák Nándor munkaügyi- és népjóléti minister: T. Nemzetgyűlés! A kormányelnök ur nyilatkozata után, melyet a mentelmi sérelem bejelentése alkalmával itt a Nemzetgyűlésen tett, nekünk igen kevés jelenteni valónk van ebben a kérdésben. A kormány a maga részéről elfogadja a mentelmi bizottság javaslatának azt a részét, amelyben megállapítja, hogy a Nemzetgyűlésen és a Ház t. elnökén súlyos sérelem esett és követeli a kormánytól ennek a sérelemnek megtorlását. A kormány nincs azonban abban a helyzete évi augusztus hó 9-én, kedden. S49 ben, hogy elfogadja a mentelmi bizotság javaslatának másik részét, amely t. i. arra vonatkozik, hogy Pcónay Pál itt a Ház szine előtt kérjen bocsánatot. Abban a harmadik kérdésben, hogy vájjon záros határidő alatt kötél ezt essék- e a kormány jelentéstételre, én a magam részéről nem tartom szükségesnek ezt az intézkedést, (Helyeslés és taps jobb felöl.) azonban ez nem tartozik az ügy lényegéhez és a Ház bölcsességétől függ, vájjon ilyen határidőt szabni kiván-e vagy sem. Ami a kisebbségi véleményt illeti, amelyet Csukás t. képviselőtársam terjesztett elő, amint megfigyeltem, ő ezen bizonyos módosítást tett az ülés folyamán, t.J. most már nem ragaszkodik ahhoz a propoziciőhoz, amelyet meg tett, hanem akként módosítja indítványát, hogy az megfelel a többségi javaslat első részének. Ezzel a kisebbségi javaslattal tehát nem kívánok foglalkozni. Már most méltóztassanak megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy állásfoglalásunkat néhány rövid szóval megokolhassam. (Halljuk! Halljuk!) Az természetes, és igazán nem kivan semmiféle megokolást, hegy a nemzet szuverenitásának letéteményese a Nemzetgyűlés, (Ugy van!) tehát ennek a Nemzetgyűlésnek a szuverenitását, szabadságát és tagjainak szólásszabadságát a lehető legmesszebbmenőén védeni valamennyiünknek egyértelmű kötelessége. A parlamenti szólásszabadságnak kettős védelmet nyújt alkotmányunk. Az egyik a büntetőjogi védelem, a másik a politikai védelem. A büntetőjegi védelem alkalmat nyújt arra, hogyha akár a Nemzetgyűlést, akkár annak valamely tagját valamire kényszeríteni akarnák illetéktelen faktorok, vagy pedig valakit azért, mert itt valami történt, itt valamely -vélemény elhangzott, bosszúból bántalmaznának, mondom, arról büntető törvénykönyveink gondoskodnak, hegy az illetők megtorlásban részesüljenek. A lázadásra, rágalmazásra vonatkozó és néhány más rendelkezés bőséges módot nyújt e tekintetben a megfelelő büntetések alkalmazására.. Maga a mentelmi je g szorosan a hatósági zaklatástól kívánja védeni a képviselőt és kívánatos, hogy szigorú határvonalat állítsunk fel, mely határ-? vonalon innen nincs mentelmi jog sérelem, hanem közönséges deliktum és a határvonalon túl kezdő^ dik csak a mentelmi jogsérelem. Ebben a konkrét esetben, t. Nemzetgyűlés, azért vagyunk azon az állásponton, hegy itt a mentelmi jog sérelméről van szó, mert az, akinek részéről a sérelem történt, a nemzeti hadsereg tisztikarának egyjk tagja, aki levelében hivatkozik magának a legénységnek tiltakozására, állási foglalására is. Világos dolog, hogy itt az a látszat támad, mintha valamely hatóság, a hadseregnek egy tagja kivárnia befolyást gyakorolni arra, hogy a Nemzetgyűlésen mi történjék és kritikát gyakorol afelett, hegy minek szabad és minek, nem szabad itt történnie. Minthogy ennek a levélnek ilyen színezete van, a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hegy itt nenr egy közönséges vétséggel, hanem a mentelmi jegeak súlyos sérelme-«
