Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-242

308 A Nemzetgyűlés 242. ülése 1921 sitani és a nevelés legyen a haladás irányának előmozdítója. Ma a tanitó vagy a tanár csak alkalmazott. Az igazgató hivatalnok. A nevelést tehát jobbá kell tenni, alkalmazkodni kell az igazi szükséglethez. A közösség életével kell a nevelést összhangba hozni s igy azt a köz szempontjából kell tekinteni. Környezeti tanulmányt kivan, hogy ujabb jogi nyelven fejezzem ki magamat, -— a tanítóság részére és azt mondja, hogy a nevelésben az iskolának kell vezetőnek lenni, és ennek eszköze legyen a politika, hírlap s más ilyen életeszközök. A középiskola ne zárjon el senkit a világtól, eltitkolni ne akarjon semmit. Ugy lehet tervszerű a nevelés, ha van kellő szabadság ; ehhez pedig szükséges a tanitó kialakult személyisége, figyelni kell a tanuló egyéniségét és a, társadalom alakulását is. Ma egyik sem érvényesül. Igen nagy hive a szerző ur az egységes nevelésnek, összhangzó világnézetű emberekből kell a tanári kart, a tanítói kart összeállitani. Ezeket pedig be kell töltenie a nevelő gondolkodásnak. Ma csak vizsgálatok vannak. Eredmény szempontjából ezeket — azt mondja — minden józan nevelőnek kárhoztatni kell. Az osztályozást károsnak és igazságtalanságnak kell mondani, szerinte. A rendszeres nevelésnek a helyes tanárnevelés volna az alapja, azonban ennek ma az a legfőbb akadálya, mert rossz és nem is rendszeres ; ma a tanárokat, tanítókat nem pedagógusnak nevelik, — mondja — hanem csak tanításra, oktatásra alkalmas alkalmazottaknak. A hiba — azt mondja — ott van, hogy tömegben nevelnek, kiszabott mennyiségben, meghatározott tantárgyakat tanítanak, az eredményt nem helyesen mérik ki, mert az átlaghoz mérik ; botorság egy fokra szorítani egymástól nagyon különböző fejlődő egyéniségeket. A társadalomban tudatos összeköttetésnek kell fennállni, a középiskola növendékeit be kell állítani a társadalomba. Meglátjuk későbbi, hogy lett ez beállítva. Ezek nagyrészt mind helyeselhetek, jól méltóztatnak gondolni, — de meglátjuk, hogy mindezeket milyen szempontból fogta fel a szerző ur és miképen alkalmazta a gyakorlatban. Azért mondom el az ő egész rendszerét. A tanterv szerint hibás, mert igaz ugyan, hogy valami szabadságot biztosit a tanárnak, azonban megtiltja, bizalmasan megtiltja, hogy az aktuális kérdéseket bekapcsolja a tanításba. Kifogásolja most már, állítom most már, miután müvét elolvastam, nem ismeretlen okból — hogy csak 1867-ig tanítják a történelmet, az azután való történelmet már nem tanítják. En csak arra figyelmeztetek mindenkit, aki foglalkozott a szabadkőművesek munkájával, hogy ez nálunk körülbelül 1867-től vagy 70-től lett intenzívvé. Azt mondja : »A mai magyar középiskola a társadalom állapotát figyelő ösztönt nem igyeksz'k a tanulókban intézményesen kifejleszteni. önálló kialakulás kell az iskola által : Ezt a feladatát a mai iskola nem teljesiti, nincs összhang, nincs szabadság. Az iskola akkor lesz tökéletes, évi augusztus hó 3-án, szerdán, ha oda helyezkedik már a neki való felsőbbség a neveléstudomány uralma alá, ahol eddig még sohasem volt. Épen ezért uj közművelődési politika kell.» Majd meglátjuk, milyen volt ő szerinte ez a közművelődési politika. KÓSZÓ István : Internacionális ! Tasnádi Kovács József: Az uj nemzedéket igy lehet jobbá tenni, — mintha hallanám azokat a szavalatokat 1919 áprilisban S — jobbá kell tenni az uj nemzedéket, messzebbre látóvá kell nevelni és bele kell oltani a haladás szellemét. A jelennel — azt mondja — mindeki elégedetlen. Két nagy nevelési irány küzd egymással, mondja a szerző. Az egyik a szocialista nevelési irány ; kijelenti, hogy a szociáldemokrata párt nevelési irányát érti ez alatt. A másik a katholikus nevelési irány, ahova beleszámítja a keresztényszocializmust is. Andaházy-Kasnya Béla: Olyan nincs is ! K una P. András : Neki veres posztó ! Tasnádi Kovács József : A felekezeti iskolákra a következőket mondja. Felolvasom egyfolytában (Olvassa) : »Az egyházak egyoldalú nevelést adnak, mert felekezeti célokra használják fel az iskolát. A felekezetek szervezkedése közben nem olyan szellem, nem olyan gondolkozás létesül, amely a nevelés tárgyilagos munkájára kedvező lenne, Mert az egyházak szemében az iskolának az a főkötelessége, hogy őket szolgálja. A felekezetek nevelési mozgalma az illető felekezet szükkörü érdeke. A felekezetek is nem a természetes különbözést állítják elő, — amire szerinte szükség van, — hanem idegenséget és gyűlöletet teremtenek egységes nevelő irány helyett. A felekezetek csak hangoztatják a nevelés eszményi céljait, de nem engedik meg, hogy eszményi célok felé az övéktől eltérő utón is lehet vezetni a gyermekeket « Az övéktől eltérő cél mindjárt meg lesz határozva általa, mert most ismerteti a szociáldemokrata-párt nevelési irányát A szerző bizonyos lelkesedéssel és elismeréssel foglalkozik ezzel az iránnyal. Az egész beállítás ugy történik, hogy a szerző 178 oldalas munkájában 96 oldalt szentel a szociáldemokrata nevelési iránynak. Azt mondja (olvassa) : »Az állam és társadalom nem vonta elmélkedési körébe a szociáldemokrata-párt nevelési irányát, hanem társadalombontásnak és a nemzet ellen izgatónak bélyegezte. Vizsgálni kell tehát a szociáldemokratapárt nevelési irányát s ami uj s az egységes nevelésre hasznos, át kell venni.» A minister ur int, tehát látom, hogy megértette. Ez a munka lényegében oda akar kilyukadni, hogy államosítani kell az összes iskolákat. De ezt ő szociáldemokrata nevelési irányban kívánta megtenni. Nin.cs az ellen, kifogásom, hogy államosítsunk; bár ennek is sok akadálya van és talán nem is egészen helyes, mert nem osztozom abban, amit a t. szerző ur a felekezeti iskolákra mond. Én a debreceni kálvinista iskolában nevekedtem és még senki sem