Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-230

A Nemzetgyűlés 230. ülése 1921. évi július hó 16-án, szombaton. 23 Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Háromszázhuszezret ? Kerekes Mihály: Igen ! Ezért nincs házhelyrendezés ! Birtha József: Mesébe való ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez szinte hihetetlennek látszik. Elkezdve két koronától egészen 200 koronáig négyszögölenkint tartják a házhelyeket. Ezek igazán olyan dolgok a birtokosság részéről, (Felkiáltások : Uzsora !) amelyek minősithetetlenek. Nem is akarok ezzel bővebben foglalkozni, nem erről van szó, hanem arról, hogy eszközöket keressünk ennek a kérdésnek szabályozására. Sok helyen ez is visszaijesztette a házhelyigénylőket és inkább lemondtak az igénylésről, mintsem hogy ilyesmibe belemenjenek dacára annak, hogy a törvény és a rendeletek is világosan megmondják, hegy a házhely árát, ha a felek nem tudnak megegyezni, a biróság állapítja meg. Rábízhatták volna tehát nyugodtan ezt a bíróságra, de a szegény emberek nagy tömegéből ezt nem mindenki tudja és igy nem biztak a sikerben. A birtokrendezésről szóló töményben ugy méltóztattak határozni és a törvényalkotók ugy csinálták meg a törvényt, hogy a birtokreformnak végrehajtását teljesen ráruházták a birtokrendező bíróságra. Most az a helyzet, hegy ezek az ügyek a földmivelésügyi minist eriumt ólátkerültek a birtokrendező bírósághoz, és az elintézés már teljesen ennek hatáskörébe tartozik. A birtokrendező bíróságnak már inkább módjában van, mint volt nekem, kiküszöbölni azokat az akadályokat, amelyek gátolják az intenció megvalósítását. Ilyen volt a 450 koronának befizetése és sok más hasonló, és amit a birtokrendező bíróságnak módjában lesz megszüntetni, azt meg is fogja szüntetni, tehát ezen a téren is nagyobb eredmény várható. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Felvetek egy eszmét. Mivel ez a kormány egy tagjától jön, talán azt lehetne mondani, hogyha a kormány eszméje, akkor jöjjön törvényjavaslattal is. De igyekezni fogok ezt a gondolatot a vagyondézsma-váltságnál érvényesíteni. A vagyondézsma-váltságnál ugyanis, mint a pénzügyminister ur is hangoztatta, tervbe van véve, hogy a nagybirtoktól természetben kívánja a vagyondézsmát. Itt tehát nagyobb menynyiségü földre van kilátás, ami az állam kezébe kerül és amit az állam birtokpolitikai célokra sokkal gyorsabban és eredményesebben tud felhasználni, mint elővétel vagy kisajátítások utján. Már most itt ki kell kötni magában a törvényben, hogy a birtokrendező bíróságnak joga legyen ezt a földleadást a nagyobb birtokoktól ott követelni, ahol arra birtokpolitikai szempontból szükség van. (Helyeslés.) A birtokrendező bíróságnak kötelessége, amit mindenesetre a legnagyobb készséggel meg is fog tenni, hogy megvizsgálja, melyik községben van házhelyre szükség és elsősorban azt a földet kell igénybe venni, akárkié és akárhol legyen is az, ahol a házhelyre szükség van. A birtokrendező' biróság ezen a réven nem drága földnek jut a birtokába, mert nem lehet többe számítani a földet, mint ahogy az a vagyondézsmánál általában számításba jön és igy a birtokrendező biróság először is földhöz jut ott is, ahol ezt a kérdést még nem intézték el kellőképen, másodszor pedig olcsóbb földhöz jut, mint a milyennek az eddigi ármegállapítások voltak és mód lesz arra, hogy azok is, akik eddig nem részesültek ebben a kedvezményben vagy mondjuk jótéteményben, amivel az állam különben is tartozik nekik, igy ezen a réven részesüljenek benne. De még egy másik oldalát is megpendítem a dolognak. Nem mindenhol van nagybirtok. Vannak községek, ahol nincsenek oly nagybirtokok, mint amilyeneket a pénzügyminister ur emiitett, hogy ő tudniillik csak az ötezer holdon felüli birtokokból akarja természetben levenni a vagyondézsmát. Ezért megfontolásra ajánlom, hogy — fogok rajta még gondolkodni — ne m kellene-e ide azt is belevenni, hogy ahol házhelyekre még szükség van, ott a sokkal kisebb birtokokból is le kelljen adni azt a területet, ami a házhelyekre szükséges. (Helyeslés.) Nem mondom, hogy hol vonjuk meg a határvonalat, hogy a birtoknak melyik részét hasítsuk le, de miután én foglalkozom ezzel a gor.dolottal és úgyis a bizottságban dől el a törvényjavaslat sorsa, ajánlom ezt az eszmét a t. Nemzetgyűlés figyelmébe. Igazán a legelemibb kötelességünk nekünk, akik valamenynyien földreformot akarunk és fogunk csinálni Magyarországon, hogy legelőször házhelyeket és házat juttassunk a szegény embereknek. Erre az egyetlen és leginkább célravezető eszköz, ami még a kezükben van s amit még megvalósíthatunk az , hogy ott, azokban a községekben, ahol házhelyekre még szükség van, a vagyondézsmát a házhelyekre szükséges földben legyenek kötelesek leadni a kisbirtokosok. Én még a kisbirtokost sem mentesíteném ez alól, hogyha nem tudunk máskép házhelyet szerezni. Azt hiszem, a t. interpelláló képviselő ur is meg van győződve arról, hogy ugyanaz a törekvés, ugyanaz az indulat és szándék vezeti a kormnnyt és a földmivelésügyi ministert is, mint ami őt, és azt hiszem az egész Nemzetgyűlést vezeti. Kérem, méltóztassanak meggondolás tárgyává tenni azokat az eszméket, amiket felvetettem és amiket a vagyondézsma keretében, azt hiszem, meg is tudunk valósítani. A házhelykérdés, aminek eddig csak egy része van megoldva, ezen a réven, azt hiszem, még ebben az esztendőben megoldható lesz ugy, hogy e tekintetben teljes megnyugvást tudunk adni és a népet ki tudjuk elégíteni. Ennek reményében, azt hiszem, az igen t. képviselő ur panaszai és speciálisan azok a részletek, amiket méltóztatott felsorolni, nagyon is könnyen orvosolhatók lesznek és az orvoslás már nincs is messze, ugy hogy azoknak az embereknek nem kell sokáig várni. Az interpellációból kifolyólag még egy kijelentést szeretnék tenni. Sok panaszt hallok arra nézve, hogy a kisbérleteket, amelyeket meghosz-