Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-241
286 "A Nemzetgyűlés 241. ülése 1921. évi augusztus hó 2-án, hcdden. Hornyánszky Zoltán : Mi is vagyunk valakik, ha nem mentünk is Szegedre ! Ha itt ültünk is a vörös terror alatt és szenvedtünk a fogházakban! (Folytontartó zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben lenni ! Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Befejezem az én bejelentésemet, de engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy itt a ház szine előtt ezen hivatalos levél kapcsán egy kis személyes ügyet is elintézhessek Prónay Pál alezredes úrral. (Bálijuk! Halljuk!) Az alezredes ur azt mondja, hogy Héjjas Iván és Francia Kis Mihály ujjaihoz szenny és piszok nem tapad. Egy harmadik szót kihagyott... Rassay Károly: A vért! Rakovszky István : ... és igy folytatja. »és én nem hiszem, hogy akár a Rakovszky-, akár a Beniczky-család feltudná mutatni ősei között ilyen hazafiakat, mert különben nem sülyedhettek volna az utódok annyira« . . . (Mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Hallatlan !) T. Nemzetgyűlés! Teljesen igaza van az alezredes urnák ebben az egyben. En nagyon mélyen sülyedtem az ő színvonala alá. En is voltam katona. A háború végén, a kormány bizalmából egy nagyon kényes állást töltöttem be, de arra az erkölcsi magaslatra, amelyen Prónay alezredes áll, én sohasem tudtam felkapaszkodni — nem is vágyódtam rá — engem sohase függesztettek fel ilyen Kornhauser-féle esetbeli vádak alapján állásomtól, és nekem sohasem mondták azt, hogy erre vagy arra az állásra méltatlan leszek és oda többé vissza nem mehetek. A másik az, hogy az alezredes ur, mikor tőlem, aki őt nem bántottam, követel valamit és siránkozik afölött, hogy én erőszakoskodom és egy képviselővel szemben nem védem ,meg, minden ok nélkül azt mondja (olvassa) : »És ha a házelnök ur hazafi és magyar,- hasson oda, hogy a zászlóalj meg legyen követve a Ház előtt és a nyilvánosság előtt ezekért a rágalmakért, mert különben gondolkodóba ejt, hogy elnök urat nem a csehek küldöttek-e ide azzal a hazafias megbízatással, hogy politizáljon és kártyázzon.« (Nagy zaj és felkiáltások a Ház minden oldalán : Hallatlan ! Gyalázat ! Elnök csenget. ) Itt rágalmakkal vakmerősködik Prónay Pál ur és engem, a Ház elnökét megtisztel azzal az állítással, hogy a csehek szolgálatában állok. (Zaj és felkiáltások: Gyalázat!) Ha ez igy folytatódik, ma-holnap azt fogja irai, hogy a ministerelnök urat pedig a románok küldték ide. (Igaz ! "ügy van ! Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Szilágyi Lajos: Be fog következni! Orbók Attila: Ma nekem, holnap neked! Rakovszky István : T. Ház ! Büszke vagyok arra, hogy bár sok ellenségem volt politikai pályafutásom alatt, de olyan vádakkal a legelszántabb ellenségem sem merészelt soha illetni, aminővel most Prónay alezredes ur vádoltatik. (Igaz! ügy van!) Az én cseh megbízásom abban áll, hogy mikor megtagadtam azt, hogy cseh állampolgárnak optáljak s magyar képviselővé választattam, ötnegyed éven át családommal összeköttetésbe lépni nem tudtam, családomtól el voltam zárva, annak ellenére, hogy a magyar kormány mindent megtett, hogy részemre a szükséges engedélyt kieszközölje. Yégre — nehézségek árán — hazamehettem, s most a csehek jóakarata abból áll, hogy birtokaimat szekvesztrum alá vették, földbirtokomat felosztják s ennek fejében én — amint ez logikus — a csehek dolgait itt előbbre viszem. (Zaj és derültség.) Röviden reasszumálni akarom az elmondottakat. (Halljuk! Halljuk!) Azáltal, hogy Prónay alezredes ur, mint a hadsereg egy zászlóaljának parancsnoka — tehát hivatalos minőségben — a Ház elnökét terrorizálni akarja, hogy miként vezesse a Ház tárgyalásait, azáltal, hogy ultimátumokat küld és jogot arrogál magának és a zászlóaljnak a beavatkozásra a képviselőkkel szemben, a mentelmi jogot súlyosan megsértette. (Igaz! JJgy van! a Ház minden oldalán.) S én, t. Nemzetgyűlés, annak dokumentálására, hogy egészen szenvedély nélkül állok itt és hidegen a Ház bölcseségére bízom ennek a kérdésnek elintézését, midőn mentelmi jogom sérelmét bejelentem, még csak arra sem kérem a magam részéről a Házat, hogy a 188. § értelmében a mentelmi bizottságot záros határidő alatt utasítsa az én mentelmi ügyem elbírálására. (Helyeslés,) Ezt egészen a t. Ház bölcs megítélésére bizom, mentelmi jogom megsértését azonban újból is tisztelettel bejelentem. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. Elénk felkiáltások : Éljen Rakovszky /) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) A házszabályok értelmében minden mentelmi bejelentés vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasítandó, én tehát nem azért kértem szót, hogy ezen bejelentésnek a mentelmi bizottsághoz való áttétele kérdésében álláspontomat kifejtsem, hanem tisztán és kizárólag azért, hogy ebből az incidensből kifolyólag a kormány nevében egy elvi jelentőségű deklarációt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Rassay Károly: Tetteket kérünk! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! A nemzet szuverenitásának letéteményese a Nemzetgyűlés, (Igaz! JJgy van! Hosszas; élénk éljenzés és taps.) és a Nemzetgyűlés szuverenitásának letéteményese a Ház elnöke. (Igaz ! Ugy van ! Élénk éljenzés és taps.)
