Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-241

A Nemzetgyűlés 241. ülése 1921. harmadik egyén vagyonértéke által érintve nincs. vagy amely azon felül marad. Ez a törvény megint azok közé a szerencsétlen törvényalkotások közé tartozik, amidőn egy felmerült konkrét esetre akarnak törvényt hozni. Bókkal helyesebb lett volna, ha őszintén megmondották volna azt, hogy itt a Károlyi-féle hitbizomány sorsáról kivannak törvényhozási utón rendelkezni. Kerekes Mihály: Ugy vaní Lex Károlyi! R

assay Károly: Azért tartom ezt sokkal helyesebbnek, mert akkor minden egyes képviselőtársam tudná, hogy miről van szó. Hiszen ez a nagyon finom jogi disztinkciókon felépülő javaslat is igen hamar megtalálná rá a helyes feleletet, hogy a Károlyi-féle hitbizományt a maga egész terjedelmében el kell kobozni a kincstár javára . . . (Helyeslés.) Orbók Attila*. A földreform javára! R

assay Károly: . . .és azt át kell adni véleményem szerint bizonyos meghatározott célra. mondjuk, a hadirokkantak elhelyezésére, eltartására. (Helyeslés.) Ha őszintén megmondták volna, hogy miről van szó ; hogy a Károlyi-féle hitbizományról akarnak rendelkezni, minden képviselőtársam eiőtt abban a pillanatban ott állt volna ez az egyetlen lehető, helyes megoldás. Itt ellenben ezt valamilyen csodálatos szósszal feleresztették, rendelkeztek benne hasonló esetekről, tudniillik arról, midőn haszonélvezette], vagy elidegenítési és termelési tilalommal van terhelve az a vagyon és ugy mellékesen megemlítik a hitbizományi vagyont azért, hogy azután a 2. §, amely a törvénynek tulajdonképeni rendelkező része, csak erről az egy kérdésről rendelkezzék. Ismétlem, ha csak ezekről a vagyonokról s

volna szó amelyek haszonélvez ette vagy elidegenítési és terhelési tilalommal vannak terhelve, erre nem kellett volna uj törvényt hozni, mert ezt az esetet a bíróság az 1915 : XVIII. te. alapján megoldotta volna. Hanem igenis, törvényt kellett hozni abban a percben, amidon a Károlyi-féle hitbizomány egy részét és mondjuk meg mindjárt, hogy mennyit, 50%-át, meg akarták menteni az oldalági várományos részére, (Ugy van! half elől.) és ha ez egy lex Károlyi, ezt én is elfogadom,, csakhogy akkor őszintén meg kell mondani, hogy ez nem lex Károlyi Mihály, hanem lex Károlyi József. Mit mond ennek a törvényjavaslatnak 2. §-a, amely, ismétlem, az egész törvényjavaslat gerince ? Ez a szakasz azt mondja ki, hogy amennyiben valamely hitbizomány birtokosa vagy várományosa találtatik a hazaárulás bűnében, akkor a hitbizomány egy részét veheti el a kincstár a maga részére kártérítésül, vagyoni elégtételül, a másik részét pedig — és erről ugyancsak mindjárt ez a 2. § rendelkezik — a leszármazók kizárásával, az oldalági várományosok javára fog átszállani. Orbók Attila: Azok majd eltartják az egész f ami liât ! Meskó Zoltán: Holtig eltartják! évi augusztus hó 2-án, kedden. 275 R

assay Károly: Meg vagyok győződve arról, hogy a jogi irodalom sokat fog foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy ennek a vagyoni elégtételnek, ennek a vagyonelkobzásnak mennyiben lehet helye a modern jogi felfogás szerint, vagy mennyiben nem lehet helye. Én azonban ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Van egy 1915. évi XVIII. te. s az ezen törvénycikkben lefektetett alapelveket egy konkrét esetben kívánják alkalmaztatni. Ëpen ezért, mellőzve ennek a kérdésnek elméleti részét, csak azzal a gyakorlati kérdéssel foglalkozom, hogy vájjon mi célja, mi értelme lehet annak, hogy a leszármazó gyermekek kizárásával tulaj donképen itt egy nemzeti adomány adatik Károlyi Józsefnek . . . Orbók Attila: Ártatlan gyermekek kizárásával ! R

assay Károly : ... vagy pedig — bocsánatot kérek, kikapcsolom a nevet — az oldalági várományosok részére, mert hiszen emberi számítás és valószinüség szerint ez az oldalági várományos ehhez a vagyonhoz sohasem juthatott volna hozzá. (Zaj jobbfelől.) Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy amikor ilyen hitbizomány alapittatik, akkor az oldalági örökösök vagy azok a testvérek, akik a hitbizományban nem részesednek s azon oldalág lemenői törvény által biztosittatnak arra nézve, hogy ők a köteles részekkel kielégíttetnek, tehát a hitbizomány felállítása által semminemű sérelem sem háramlik rájuk. Már most előfordult az az eset, hogy ennek a családnak egyik tagja hazaárulás bűnében leiedzett. A bíróság még nem mondta ugyan ki, de meg vagyok győződve, hogy ki fogja mondani. Ebből tehát az következik, hogy vele szemben ugyanazokat a konzekvenciákat alkalmazzuk, mint ennek a társadalomnak bármelyik más polgári tagja ellen. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Andaházy-Kasnya Béla: Nem lehet benefíciumokat adni a grófoknak ! R

assay Károly : Én itt egyáltalában nem vagyok hajlandó elfogadni azt a látszólag tetszetős jogi argumentumot, hogy azért nem lehet gróf Károlyi Mihállyal szemben ekként eljárni, mint X. y. polgári tagjával a társadalomnak hasonló körülmények között, mert hiszen mindenkitől csak azt lehet elvenni, ami az övé, de hát Károlyi Mihályé nem volt a hitbizományi vagyon, az övé csak a birtoklási jog volt, tehát a törvény nem vehet el tőle többet, mint a birtoklási jogot. Meskó Zoltán : A felét el lehet venni 1 Ez ellenmondás ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! A hitbizomány privilégium, kiváltság, . . . Andaházy-Kasnya Béla: Már idejét multa! Rassay Károly : . . . törvényeink szerint s az erkölcsi elvek szerint ezek a privilégiumok abban lelik a gyökerüket és létjogosultságukat, hogy egy-egy olyan családnak adják, amely a haza körül kiváló nagy érdemeket szerzett. A hitbizomány erre való, Orbók Attila : Az osztrák haza körül !