Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-230
'A Nemzetgyűlés 230. ülése 1921, évi július hó 16-án, szombaton. 19 MeskÓ Zoltán : Csak saját nevedben beszélhetsz. Legfeljebb ugy, bogy : Orbók ! (Derültség.) Budaváry László : 1919 február 1-én a következőket irtam (olvassa) : »Budapsst főváros tanácsának közoktatási ügyosztálya 5.1919 VII. köri szám alatt körlevelet intézett a fővárosi iskolák és tanfolyamok vezetőihez. Ez az irás öröv szégyene marad a fővárosnak. Egy folt, amely forró parázslással fog égetni minden, időkön át, egy jelzőtábla, amelyről többé nem lehet letörölni azt a megalázó, azt a meggyalázó, azt a megborzasztó felrovást, hogy azokban a válságos időkben, amikor a legkisebb magyar falvak nádfödeles kis kunyhóinak becsületes gazdái, jó honfiak, igazi magyarok (akiknek ősei megszerezték ezt a szent földet a magyar nemzet számárai) aggodalmas fejjel össze-összebujva, sóhajos suttogással gyötrődnek a hon szomorú sorsa miatt. (Mozgás balfelöl.) Rupert Rezső: Ha valakibe beleharaptok és védekezik, az nektek nem komoly dolog ! % Budaváry László : Hát ne harapjon, akkor nem kell védekezni ! A patkányok szoktak harapni ! Rupert Rezső : Nem magáról van szó ! A maga harapása abszolúte nem fáj ; Magának nincsenek fogai, barátom ! (Zaj.) Szabó József (budapesti): Barátom ? (Derültség.) Budaváry László (tovább olvas) : »Akkor Budapest főváros tanácsa intézményesen akarta kiirtani a gyermeki lelkekből a már beleoltott csiráját a legszentebb hazafiságnak, a tiszta, becsületes, egyedül boldogitó nemzeti érzésnek.« Elnök : Kérem képviselő ur . . . Budaváry László : Nem sokáig tart már. Elnök: . . .ne méltóztassék itt az egész irodalmi szereplését ismertetni. Elég egy pár szemelvényt felolvasni. (Zaj.) Budaváry László : Nem olvasom fel. Vannak még súlyosabb részletek is, amikor egyenesen nekitámadtam az akkori hatalomnak és követeltem a távozásukat. Nem akarom sokáig igénybevenni a Nemzetgyűlés figyelmét, csak még egy tényre akarok rátérni s ez a tény az, amely a legméltóbb felelet azokra a közbeszólásokra, melyeket a képviselőtársaim tettek. A kommunizmus alatt, amikor engem állásomból a kommunisták elüldöztek, bejártam Budapest különböző részeit s a főváros környéki községeket és ott a keresztény és nemzeti irányzatnak, az ellenforradalmi szervezetnek gyűjtöttem hiveket, nem pusztán csak agitációval, hanem házról-házra járva, bujkálva, eskü alatt szerveztem be rengeteg embert, ugy hogy az én kezdeményezésemre — természetesen a munkatársaimmal együtt, akik ugyanezt a feladatot végezték — csakhamar 15.000 embert szerveztünk be eskü alatt. Ezt az esküt akarom csak felolvasni, hogy ebből lássa a t. képviselő ur az én meggyőződésemet és lelki világomat. Ezt az esküt tette le 15.000 ember, jórészt az én kezembe (olvassa) : »Eskü. Én . . . igaz hittel, teljes meggyőződéssel -és rendithetetlen akarattal esküszöm az élő egy igaz Istenre és mindarra, ami előttem kedves és szent, hogy az ezeréves Magyarországhoz, annak vérrel szerzett és őseink vérével megszentelt határaihoz s minden kicsiny rögéhez utolsó csepp véremig tán torithatatlanul ragaszkodom ; a magyar nemzeti eszményt, őseink nyelvét, nemes erkölcseit tiszteletben tartom, ápolom, fentartom és megoltalmazom. Magyarország területi épségéről soha le nem mondok. Hű fia maradok Krisztus által alapitott keresztény (keresztyén) egyházamnak, annak szent erkölcsi tanításait, hitigazságait hitvány emberi elméletekkel felcserélni, a valláserkölcs ádáz ellenségei által legyőzetni nem engedem. Nem engedem, hogy a mélységes hazaszeretet és tiszta valláserkölcs helyét a durva erőszak, hazafiatlanság és bűnös erkölcstelenség uralma váltsa fel. Mindenkor legszentebb törekvésem lesz Magyarországot magyarnak és kereszténynek (keresztyénnek) megtartani, ebben erősíteni és általában a magyar nemzeti eszményt győzelemre segiteni. Épen ezért a nemzetközi kommunistaszocializmus tanát, mint amely Istenem, hazám, hitem és nemzetem ellen irányul, gyűlölöm, megvetem és ellene minden erőmmel küzdeni fogok. Mindazon keresztény magyarokat, akik ezen küzdelemben igaz érzéssel mellettem állanak, testvéri szivvel küzdőtársaimnak tekintem és sem őket, sem gyülekezetünket, sem szavainkat, sem tetteinket, sem terveinket soha senkinek, semmi körülmények között, sem kényszerítésre, sem fenyegetésre, sem könnyelműségből el nem árulom. A keresztény magyarság tömörülését minden erőmmel elősegítem és sorainkban széthúzást nem támasztok. Isten engem ugy segéljen; (Éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Én még ma is annak az eskünek az alapján állok ; az én törekvésem a magyar erőket porbatiport hazánk feltámasztására egyesíteni és ezt figyelmébe ajánlanám azon képviselőtársaimnak is, akiknek minden törekvése arra irányul, hogy mindenkit, aki az igaz nemzeti és keresztény érzés mellett exponálni meri magát, le akarják rángatni, a becsületüket letiporni, megforgatni őket a szennyes utcai sárban. De mi ennek ellene állunk, és vegyék tudomásul, hogy engem leleplezni nem lehet ; az én multamban és jelenemben folt nincsen ; én tisztán és becsületesen állok Isten és ember előtt és azt a küzdelmet, amelynek zászlaját kezembe ragadtam, még az ilyen támadásokkal és az ilyen liberális harcokkal szemben is a végsőkig folytatni fogom hazánk érdekében. (Helyeslés balfelől.) Sándor Pál : Majd leleplezik a szobrát, mint költőét ! Rupert Rezső : A házszabályok 215. §-a alapján személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : A képviselő urat a szó megilleti. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy pár szóval a képviselő urnák ellenem szólt sértő kifejezéseit visszautasítsam. Budaváry László : Nem ellene ! 3*
