Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-240
260 A Nemzetgyűlés 240. ülése 1921. raéleti oktatás még nem teszi a tanítókat gyakorlati gazdákká, gondoskodtak arról is, hogy az ezen pálya iránt fokozott mértékben érdeklődő tanitók részére a kéthónapos nyári szünetekben u. n. mezőgazdasági tanfolyamok tartassanak, amelyeket rengeteg sok tanítóval elvégeztettek. Ezeknek a tanfolyamoknak életbeléptetése óriási pénzáldozatába került az államnak, mert a tanitók államköltségen végezték azt a kurzust, a legtöbben azonban ezen tanfolyam elvégzésének egyáltalában nem vették hasznát. Most azután, amikor végre mód kínálkozik arra, hogy szakképzett embereket állítsanak be a megfelelő helyekre, amikor látjuk, hogy a menekült tanítóság százait más pályákra terelik, joggal várhatjuk, hogy azokat a tanítókat, akiknek megfelelő mezőgazdasági szakképzettségük megvan, ezekbe az állásokba elhelyezzék. (Zaj.) A magam részéről kívánatosnak tartom ezt, t. Nemzetgyűlés, annyivalis inkább, mert igen sok menekült tanitó van, aki mezőgazdaságilag is képzett, aki 3—4 évtizedet mezőgazdasággal foglalkozó faluban töltött, aki gazdasági iskolát is végzett, sőt aki már a tanítóképzőben is elnyerte a megfelelő gazdasági alapismeretekben való oktatást, tehát képzett gazda, aki esetleg maga is gazdálkodott a falun — talán egy mintagazdaságot, vagy egy faiskolát vezetett, avagy egy tejgazdaságnak, vagy tejszövetkezetnek élén állott — ugy hogy én egyáltalában nem látom akadályát annak, hogy az ilyen tanitók erre a pályára is áttereltessenek, s a maguk szakképzettségének ekként : teret találva, az ország szolgálatára lehessenek. T. Nemzetgyűlés ! Elítélendőnek tartom azt, amit legújabban uzusba vettek itt, hogy t. i. a menekült tanítókat adóügyi tanfolyamokra küldik, amiről Gerencsér István képviselőtársam is megemlékezett már. Százával és ezrével terelik át őket az adóügyi tanfolyamokra, tehát olyan pályára, amelyhez a tanitók abszolúte nem értenek, amire semmi néven nevezendő előképzettségük nincs. Most, amikor kimondották, hogy ezeket a menekült tanítókat beosztják az adóügyi tanfolyamokra, meg sem kérdezték az érdekelteket, hogy van-e ehhez kedvük, értenek-e hozzá, vagy sem, egyszerűen csak beosztják őket, s ha valaki ezt nem vállalja, akkor állásából elbocsátottnak jelentik ki. Ezek a szerencsétlen emberek, akik 30—35 évet a tanítói pályán töltöttek el, akik már nyugdíjba készülnek, egészen egyszerűen egy uj kenyérkereseti pályára utaltatnak, ahol egy-két esztendei kínlódás után úgyis csak az vár reájuk, hogy kénytelenek állásukat odahagyni, mert minden közszolgálati pályától meg kell válniok. Meg kell említenem, hogy pályázatot hirdettek például számtiszti állásokra. Az adóügyi tanfolyamot végzett tanitók jó része megpályázta ezeket a számtiszti állásokat s akkor kijelentették nekik, hogy a tanitó urak pedig nem pályázhatnak ilyen állásra, mert őket csak altiszti minőségben vehetik fel a számvevőségekhez. (Zaj.) Ez a magyar tanítóság aroulcsapása s ezzel örök időkre elvették I évi július Tió 30-án, szombaton. a tanitók kedvét attól, hogy adóügyi tanfolyamra menjenek. . Én e törvényjavaslattal kapcsolatban, amely második paragrafusában kimondja (olvassa) : »M. kir. gazdasági felügyelővé csak azt lehet kinevezni, aki magyar állampolgár és valamelyik felsőfokú magyar mezőgazdasági tanintézet szabályszerű elvégzését igazolja, vagy pedig akinek külföldi hasonló tanintézetben megszerzett oklevele Magyarországon honosítva van. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik a törvény életbeléptekor akár mint m. kir. gazdasági felügyelők, akár a földmivelésügyi igazgatás valamelyik ágában mint gazdasági tisztviselők már alkalmazva vannak, feltéve, hogy főiskolai képzettségük van.» — Tiszteletel kérem a földmivelésügyi minister urat és a Nemzetgyűlést, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy ez a szakasz kiegészíttessék egy pótlással, amely szerint (ok vassá) : »M. kir. gazdasági felügyelőkké kinevezhetők olyan okleveles tanitók is, akik mezőgazdasági tanfolyamot végeztek, vagy akik a 3. §-ban előirt gazdasági felügyelői államvizsgát leteszik«. (Zaj jobbjdől.) Azt hiszem, a földmivelésügyi minister ur és általában az egész ország nyerni fog ezekkel az erőkkel, annál is inkább, mert maga a földmivelésügyi minister ur mondotta, hogy szeretné, ha ezek a gazdasági felügyelők tanítói, oktatói, nevelői lennének a népnek. A tanításhoz, az oktatáshoz, a neveléshez érteni is kell, aki azt nem tanulta, az — legyen akármilyen más irányú iskolai képzettsége — nem fog érteni ahhoz, hogy miképen oktassa, nevelje és tanítsa a népet. (Zaj jobbfdöl.) Azonkívül, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, azok a tanitók, akik évtizedeket töltöttek el a falun a mezőgazdasággal foglalkozó nép között s akik maguk is mintagazdaságot vezettek, sőt az élet nyomorúságának kényszere folytán földet béreltek, vagyis saját praxisukból is gazdasági ismereteket szereztek, mint ilyenek is elsőrendű erők, velük tehát nem fog szégyent vallani a iölmivelésügyi kormányzat, ezek a tanitók a nemzetre nézve csak hasznos szolgá^tot fognak teljesíteni s épen ezért kérem a mélyen tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztassék beterjesztett pótlásomat a 2. §-hoz elfogadni. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Nem lehet I) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szobi. (Halljuk ! Halljuk !) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Legnagyobb sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a módosításhoz hozzájárulhassak. Amit t. képviselőtársam a tanitók érdekében elmondott, én azt mind helyesnek tartom, alá is írom, de nagyon téved t. képviselőtársam, —- és mindenki, aki az ő javaslatát pártolja — ha azt hiszi, hogy itt sok embert el lehet helyezni. CsonkaMagyarországon ez nem jelent olyan óriási szaporítást, mint gondolni méltóztatnak s nekünk menekült, már régen vezető gazdasági felügyelői állásban levő egész sereg olyan tisztviselőnk van, akit itt fizetünk Magyarországon s akit el kell
