Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-240
A Nemzetgyűlés 240. ülése 1921. évi július hó 30-án, szombaton. 257 rámutattak, az eredeti törvényjavaslatban nem is volt benne. A bizottság találta jónak, hogy ezt a passzust belevegye. A magam részéről a felmerült kívánságoknak eleget kivánnék tenni egy bizonyos részükben, abban tudniillik, hogy a beadandó módositások révén hozzájárulnék ahhoz, hogy a 18. §. utolsó sorából a következő szavak (olvassa) : »sem a biróság részéről szakértőként ki nem rendelhető», hagyassanak ki. A többit azonban fenn kivánnám tartani, tudniillik hogy a gazdasági felügyelők semmiféle mellékfoglalkozást, sem pedig a magánosok részéről szakértői megbizást nem vállalhatnak. (Helyeslés.) Fenn kivánnám tartani ezt a bizottságban elhangzott érvelések alapján is azért, mert a magánosok részéről megbízatás adható olyan munkálatokra is, amelyek például egy egész gazdaság felügyeletére, egy egész gazdaság üzemterveinek kidolgozására vonatkoznak, ami azután azt a gazdasági felügyelőt olyan mértékben venné igénybe, hogy elvonná őt hivatalos foglalkozásától. A gazdasági felügyelőnek pedig véleményem szerint lesz dolga járásonként is, hiszen vannak járások, amelyek 25—30 községből állanak, ugy hogy lesz munka a gazdasági felügyelő részére, csak el tudja végezni, ennélfogva az idejét nem lehet magánmunkálatokra lefoglalni. (Helyeslés.) Sziráki Pál t. képviselőtársam felemiitette, — legalább én ezt magyaráztam ki beszédének egyik részéből —• hogy a gazdasági felügyelőket a kisbérleteknél magáncélra használták ki. Ennél a szakasznál tehát a jelzett módositásra hajlandó vagyok s ha az elfogadtatik, akkor a gazdasági felügyelő is kinevezhető birósági szakértőnek. Ami azt illeti, amire Magyar Kázmér igen t. képviselőtársamnak tetszett hivatkozni, hogy a gazdasági felügyelőktől szakvéleményt lehessen kérni, erre nézve kijelentem, hogy nem hogy tilos volna szakvélemény adása, hanem egyenesen kötelessége ez a gazdasági felügyelőnek. Ha bármelyik községben a birtokosság egyik-másik része az öntözés, lecsapolás, kertészet, szőlészet, méhészet kérdéseiben vagy a földmivelés bármely ágában szaktanácsot kér tőle, a gazdasági felügyelő köteles azt meg is adni, s ha ideje van rá és meghívják, köteles más községekbe is kiszállani és a helyszínén teljesíteni a kívánságokat. Ez nem áll ellentétben azzal a rendelkezéssel, hogy a gazdasági felügyelő magánmunkálatokat nem végezhet, mert hiszen ez nem magánmunkálat, hanem közszolgálat. Hegedüs György t. képviselő ur a kinevezéseknél a menekült tisztviselőket hozta szóba. A menekült tisztviselők között meglehetős számmal vannak olyanok, akik Nagy-Magyarországon előbb is mint hivatalos gazdasági felügyelők működtek, s akik most visszajöttek Csonka-Magyarországba, itt kapják a fizetésüket, tehát kell, hogy ezek az elhelyezkedésnél elsősorban jöjjenek számításba. Természetes, hogy megkívánjuk ezektől a tisztviselőktől teljes mértékben azt, hogy a jelenlegi viszonyokhoz alkalmazkodjanak és a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTE törvény, valamint a földmivelésügyi kormányzat intencióinak minden tekintetben megfeleljenek. (Helyeslés.) Remélem, hogy ezek nem esnek kifogás alá, dacára annak, hogy sajnos, olyan jelenségek észlelhetők több helyen, hogy a menekült zisztviselők egy bizonyos percentje nem egészen áll azon a magaslaton, amelyet mi csonka Magyarországon tőlük elvárhatunk. (Ugy van! jobbfelől.) Bizonyos részeknél ugy láttuk, hogy a menekült tisztviselők alkalmazása nem felelt meg az idevaló viszonyoknak. A menekült tisztviselők egy része talán nem magyar emberek között teljesítette a hivatását, és nincs annyira szokva a magyar emberek gondolkozásmódjához, mint ahogy azt az idevaló tisztviselők már megismerték és tudnak ahhoz alkalmazkodni. Azt hiszem azonban, hogy a gazdasági felügyelők, akik ott is gazdaságban foglalkoztak, tehát ott is a néppel kellett, hogy érintkezzenek, ebben a tekintetben nem lesznek majd kifogásolhatók és elhelyezést nyerhetnek. Amit tetszett mondani, hogy be kell kapcsolni a falut, ez természetes, hiszen az a célja magának az egész törvényjavaslatnak is, hogy a gazdasági felügyelő mintegy vándor tanítója legyen a falu népének. (Helyeslés.) Mi mindenesetre pénzügyileg és anyagilag is lehetővé akarjuk tenni, amihez a pénzügyminister urnák hozzájárulása is szükséges, hogy az a gazdasági felügyelő ne legyen kénytelen a járási székhelyén ülni azért, mert a kiszállásra nincs napidija vagy költsége, hanem meglegyen az anyagi ereje ahhoz, hogy a kiszállásokat minden irányban végezhesse. Szilágyi Lajos: Anyagilag függetlenné kell tenni a gazdasági felügyelőket száz és egy okból ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Kifogásolták azt, hogy a gazdasági felügyelő fegyelmi ügyekben meg van osztva, amenynyiben a földmivelésügyi minister alá tartozik, azonban bizonyos kérdésekben mégis a vármegye alispánjának van alárendelve. A belügyministeriumban nagyon beható tárgyalások folytak e tekintetben. Az természetes, hogy a földmivelésügyi minister igyekszik a maga fennhatóságát a gazdasági felügyelők felett teljes mértékben gyakorolni és azt gyakorolni is fogja. Azonban a gazdasági felügyelők a régebbi rendszer mellett majdnem teljesen alá voltak rendelve a törvényhatóságnak, illetőleg az alispánnak, ugy hogy működésüknek körülbelül olyan színezete volt, mint egy aljegyzőnek, közigazgatási tisztviselőnek, és mindenben az alispán rendelkezett vei üli. Ez a törvényjavaslat már nagy haladás ezen a téren. De miután a megyei és a járási közigazgatástól nem választható el a gazdasági felügyelő működése, ennélfogva ennek azzal kapcsolatosan kellett történnie, kellett valami módot találni arra, hogy a gazdasági felügyelőnek fegyelmi ügyei ugyan a földmivelésügyi ministeriumhoz tartozzanak, de bizonyos módon bekapcsoltassanak a vármegyei és járási közigazgatásba is. Amennyire tudtuk, igyekeztünk megtalálni a leghelyesebb módszert. A belügyministeriummal hosszas és 33
