Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-240
248 A Nemzetgyűlés 240. ülése 1921, ezt ennek a melegségnek, az ezen ügyhöz való vonzódásnak méltóztassék betudni. Ez a törvény]avaslat már a második törvényjavaslat, illetőleg na törvénnyé lesz, már a második törvény, amely a mezőgazdasági külső igazgatás kérdését Magyarerszagon rendezi. Az első törvény az 1912. évi XXIII tcikk volt, amely »a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézéséről« címet viselte. Ez a törvény kilenc esztendőn keresztül volt érvényben s most ezen törvényi avaslatnak törvényerőre emelkedésével megszűnik az érvénye. Ez a törvény szűk keretekben mozgott az akkeri viszonyokhoz mérten s annyira, amennyire megállta a helyét Á mostani törvényjavaslat címe : »A gazdasági felügyelői szolgálatról.« A törvényjavaslatban lefektetett elvek és az ott megszabott keretek megfelelnek a törvényjavaslat címének. Nin.cs távol tőlem az a gondolat, hogy taián most, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozik a törvényhozás, amelynek agiár szinezete kétségtelen, hogy "talán nem lett volna időszerűtlen, ha most ez alkalommal nemcsak a felügyelőség szolgálatáról, hanem az egész felügyelőség szervezéséről és annak szolgálatáról alkottatott volna meg a törvény. Itt van az országos gazdasági főfelügyelői állás, itt vannak a vármegyei gazdasági felügyelőségek és a járási felügyelők. Ezekről a maguk összességében, összefoglalóan kellett volna a törvényjavaslatban intézkedni. Szerettein volna, ha legalább az indokolásban láttuk volna azt, hogy ez a töruényjavaslat a személyi létszám kategóriái és a személyzet elosztása tekintetében világos képet tárt volna elénk. De miután a jelen alkalommal a gazdasági felügyelői szolgálatnak törvényi szabályozását kívánta a földmiveléiügyi minister ur törvénybe foglalni, eltekintek ettől a magángondolatomtól és foglalkozom a törvényjavaslattal mint ilyennel. A törvényjavaslat, amint az előadó ur ismertetni szíves volt, kiterjed a gazdasági felügyelőségeknek az állammal szemben való szolgálati viszonyára, minthogy a gazdasági felügyelőségek az állami igazgatás külső szerveit képezik ; másrészt kiterjed arra a viszonyra, amelyben ezek a felügyelőségek a vármegyei törvényhatóságokkal szemben elhelyezkednek. Ez nagyon helyesen mind le van benne fektetve és kifogás ellene nem emelhető, miért is örömmel járulok hozzá. Kicsendül az indokolásból az, hogy a minister umak talán nem végső célja volt a gazdasági felügyelői intézménynek ebben a keretben való tartása, hanem mintha a járási gazdasági felügyelői teendőkön tul még kifelé ható erőt, expansiv tendenciát is mutatna a fejlesztés, és pedig talán a körjegyzői csoportok és községek, illetőleg a városok irányában is a jövőben. Ellene kifogást tenni nem lehet, mert a gondolat nem rossz. Ugy látszat szerint ez szükséges és kívánatos volna majd akkor, ha erre az alkalom eljön s idő, pénz és költség lesz reá. Én nagyon szívesen meg tudok elégedni azzal, hogy a vármegyék központja láttass ék el ezekkel a szervekkel, hogy ezek a szervek kiváló tisztviselőkkel évi július hő 30-án, szomhatoÁ töltessenek be s hogy a járások elláttassanak ezekkel a szakértőkkel, akiknek a működése mint óriási lendítő erő kell hogy nyilvánuljon meg majd az egyes vidékeknek gazdasági fejlődésében is. Elégnek tartom ezt abból a szempontból, ahogy az életben az ember tapasztalja és látja a dolgot. Az ebédfőzés alkalmával a pásztorember nem teszi a bográcsát magára a fára vagy a rőzsére, hanem egy bizonyos magasságban tartja felette s abban a távolságban, amely az égő fa és a főzőeszköz között van, fejlődik ki a tüz szükséges ereje. Ëpugy képzelem és gondolom, hogy a járásokban elhelyezett gazdasági felügyelőnek a működése lesz távolság, amelyikből ő a községekben is kisugároztatja az éltető, a felvirágoztató meleget. Ezért mondom, hogy ezen diszpozícióval tökéletesen meg vagyok elégedve. A gazdaságilag képzett tisztviselők nagy számának szabaddá válásáról méltóztatott említést tenni az előadó urnák. Mi ehhez hozzájárulunk és nincs talán nyugodtan és tárgyilagosan gondolkozó magyar gazdaember, aki ezen szakavatott, arra hivatott tisztviselőknek ilyen módon az állami közigazgatás szervei közé való felvételét ellenezné. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Magyar Kázmér : Szükség van rá általában. Azonban tudom és meg vagyok arról győződve, hogy most kik kezelik ezt a kérdést s hogy ez bizalmi kérdés. Azért nem szólok az ellen, hogy a beosztás akkép fog megtörténni, hogy a jelenleg működésben lévő tisztviselők sérelmet szenvedni nem fognak. Mivel tudom, hogy kiknek a kezében van ez a dolog s mivel ez csak átmeneti intézkedés, csak a mostani időszakra szól, azért megnyugvással veszem a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését. De megnyugvással veszem — és lélekemelő dolog, ha az ember ezt meggondolja — azt a bölcs előrelátást is, hogy a jövőben a gazdasági felügyelői állás elnyerésére micsoda különleges kvalifikációt kivan a törvényjavaslat, nevezetesen az elméleti mezőgazdasági ismereten kívül a gyakorlati mezőgazdaságban való jártasságot s ezenkívül a közigazgatási és közgazdasági ismereteknek vizsgálat utján való bebizonyítását. Az eddigi tisztviselői kartól ezt a vizsgát nem kívánták, de ezek az élet viszonylataiban és a szolgálatban fényes vizsgát tettek le arról, hogy mindenre képességgel bírnak. Hogy jövőben még jobban, még fényesebben fognak az egyes vármegyei gazdasági felügyelői keretek kialakulni, erre már ennek a vizsgaletételnek a szüksége és kényszere is mintegy biztosíték. Az a körülmény, hogy egyrészt a tisztviselők létszáma szaporittatott á gazdasági felügyelői keretben, másrészt, ha ilyen minősítésű tisztviselők fogják ellátni az ügyeket, az embernek természetesen világos a sjeme előtt, hogy eme külső kiváló gazdasági szaktudással rendelkező szervek egy része rendelkezésére fog állani a központnak arra, hogy a központi igazgatás szerveit, hogy ugy mondjam, átfüszerezze, átszinesitse ezekkel a gazdasági gyakorlattal rendelkező egyéniségekkel. Itt azonban ismét kell, hogy szót
