Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-238
À Nemzetgyűlés 238. ülése 1921. Budaváry László : Nem szóltam neki semmit sem. Helytelenül aposztrofált. Beniczky Ödön : Rendben van, t. képviselő ur, ha jól tette. Budaváry László: Ezt nem mondtam, ismételten kijelentem. Elnök : Csendet kérek. Á képviselő ur felszólalhat a 215. §. alapján, és azután sokkal terjedelmesebben igazolhatja magát. Héjj Imre : Sokkal több esze van, semhogy felszólaljon. Beniczky Ödön : Csak azt nem tudom megérteni, hogy miért haragusznak érte, és miért veszik rossz néven, ha az ember beszél róla. Budaváry László: Mert-az országot tönkreteszik. Meskó Zoltán : Olvassa el a külföldi lapokat. Benkő Gábor: Ha baj van, úgyis külföldre megy ! Budaváry László : Bele látunk a kártyáiba ! (Zaj.) Beniczky Ödön: Bárkinek bármilyen véleménye lehet Friedrich Istvánról, de tény az, hogy barátaival együtt puccs utján ő távolította el a Peidl-kormányt. (Halljuk! Halljulç !) Zákány Gyula : Szép a hála érte ! Beniczky Ödön: Abban a pillanatban, amikor már útközben volt az entente elismerése, — pedig akkor igazán más világ volt — ezt az embert parancsra Prónay huszárkapitány ur farkaskutyákkal üldözte, odaüldözte őt a vádlottak padjára. Meskó Zoltán : A vizsgálóbírónak adják oda ! Megindult a vizsgálat, adják oda a vizsgálóbírónak. (Zaj.) Tomori Jenő: Ne haragudjál, majd odaadják. Beniczky Ödön : Ott ült a szégyenpadon Magyarország volt ministerelnöke. Tasnádi Kovács József: Ártatlanul. Dinich Vidor: Ez nem érdekli őket! Budaváry László: Már a múltkor kijelentettem, hogy Friedrich István nem szorul Beniczky védelmére. Benkő Gábor : (közbeszól.) Friedrich István : Benkő, hallgass ! (Derültség.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a tanácskozás méltóságát megóvni. A képviselő urat pedig kérem, hogy az idő előrehaladottságát vegye tekintetbe. Csontos Imre: Estig ráér! Beniczky Ödön : A vádlottak padján ült Friedrich István, aki elsőnek merte kimondani a keresztény Magyarország jelszavát és most, amikor másfél esztendő kálváriája után összedőlt a hazugságok kártyavára, »bocsánat, uram, egy kis tévedés volt csupán«, — ezen az alapon elejtik vele szemben a vádat. Engem minden ok nélkül letartóztattak, agyonlövéssel fenyegettek, ha mozdulok ; mint valami gonosztevőt, szuronyok között és megfigyelés alatt tartanak, (Felkiáltások balfelöl : Hallatlan ! Képévi július hó 28-án, csütörtökön. 211 viselőt!) engem, volt keresztény ministert, képviselőt, szabad állampolgárt ! Én ezt zsebrevágjam? Meskó Zoltán (közbeszól). Tomori Jenő: Mit szólna maga ahhoz, ha magát csendőrök letartóztatnák?, Meskó Zoltán : Kerekes, beszélj te is egy szót ! Kerekes Mihály: Engem nem ő zárt le, hanem a katonaság, amelyről ő most beszél, (Zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek képviselő urak. Beniczky Ödön : Én akkor kiáltottam oda ennek a rendszernek : Halt! Rückwärts! És én azóta nézem, hogy mint tanakodnak hónapok óta, mint ügyeskednek, mint koholnak vádakat, mint konstruálnak utólag összeesküvéseket, puescsokat. Most már a kommunisták elfogytak s igy a legitimistákon van a sor. Nézem, mint mesterkednek, hogy én a nekem járó elégtételt ne kaphassam meg, mint ötölnek-hatolnak, mint mondanak ellent egymásnak és önmaguknak a tanúvallomásokkal. Itt nyilatkozik meg ismét a rendszernek általam megjelölt hazugsága és képmutatása. (Zaj.) Azok, akik ezeket a dolgokat elkövetik, a nemzet bűnösei. Mi pedig, akik ezeket a ;fenn nem tartható állapotokat ostorozzuk . . . Héjj Imre: Olvassa a beszédet! Nem szabad olvasni. Ugron Gábor : Jegyző, menjen a pódiumra ! Beniczky Ödön : En már kijelentettem, hogy a Napló számára beszélek, nekem mindegy ! . . . amiket a külföldön úgyis tudnak, mikor más módok hiányában végre valahára magunk, keresztény politikusok tesszük szóvá, mielőtt az ellenpárt valamelyik szónoka felkelne és ezekef a dolgokat egyenként a fejünkhöz vagdalná, mi vagyunk a zsidók által lefizetett hazaárulók ! Érintkezésben vagyok külföldi, különösen németországi... (Felkiáltások jobbfelöl : Úgyis tudjuk !) igen nevezetes keresztény férfiakkal, akik állandóan szemrehányásokkal halmoznak el minket, magyar keresztény pár ti politikusokat... Tankovits János: Hát mi mik vagyunk? Mi nem vagyunk keresztények ? Csak a képviselő ur keresztény? Furcsa fogalom! Benkő Gábor : . Kilépett a Keresztény Pártból ! Csontos Imre: Ne beszéljetek, mert akkor holnap reggelig sem lesz vége. (Zaj és derültség.) Héjj Imre : Hadd lássa az ország, hogyan pocsékolják az > idejét. Beniczky Ödön : ... állandóan szemrehányásokkal halmoznak el minket, magyar kereszténypárti képviselőket, hogy miért tűrtük és tűrjük az atrocitásokat, amelyek az ő helyzetüket künn a külföldön a szocialistákkal és a kommunistákkal szemben teljesen lehetetlenné teszik, mert a sajtóban és gyűléseken szakadatlanul azzal izgatnak az itteni munkások, között, hogy ha a 27"
