Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-238

A Nemzetgyűlés 238. ülése 19.21, nek szintén lett volna kedve egy és más rend­bontást csinálni, de a parancsnok vaskeze fe­gyelmet és rendet tartott. Es amikor a románok kivonultak az országból és Lehár ezredes csapa­tai a nyugati határtól a beregi és szatmári hegyekig, Soprontól Sátoraljaújhelyig, Kőszegtől és Nénietujvártól Göncig és Mátészalkáig álltak, mert hiszen, mondjuk meg őszintén, más csapat alig volt, mely a kivonuló románok után indul­hatott volna, Lehár ezredes a következő had­osztályparancsot adta ki (olvassa) : »A »tiszt« fogalma mindenféle törvénytelen ténykedést, minden atrocitást, minden bosszú­állást, vallási üldözést és minden személyes bán­talmazást eleve kizár. Ha egy helységbe való beérkezés után valaki mint közveszélyes bolse­vista jelöltetnék meg, ugy az illető lefogandó. Ezen lefogás azonban csak akkor tartandó fenn, ha az illető parancsnok által megkérdezett köz­ségi bizalmi emberek, idősebb polgárok, kik abban a helységben általános bizalomnak ör­vendenek, a lefogatás szükségességét bizonyítják. Az ilymódon lefogott egyének lehetőleg minél előbb írásbeli jegyzőkönyv kíséretében illetékes hatóságuknak átadandók, hogy ezek utján ren­des bírói eljárás alá helyezhetők legyenek. A legszigorúbban megtiltom az ilyen elfogott egyé­nek bántalmazását és kínzását. Ebben a tekin­tetben minden tiszt a rangjával felelős. Magyar­országon a »tiszt« fogalmának a feltétlen becsü­letesség, lovagiasság és feltétlen megbízhatóság fogalmát kell magában foglalni. Ez hazánkra, valamint a mi jövőnkre is sokkal fontosabb, mint az, hogy egy gazember megkapja-e a veré­sét vagy sem. Aláírva: Lehár ezredes.« Midőn pedig a szombathelyi hadosztály­parancsnokságnak Budapesten átvonulóban a Tiszántúlra azt a bizonyos törzsszázadból kü­lönítménnyé előléptetett különítményt aláren­delték és a különítmény helyettes parancsnoka a hadosztályparancsnoknál jelentkezett, a kö­vetkező választ kapta: »Rendben van, de nálam nincs atrocitás. A legelső esetben haditörvény­széki vizsgálat és én ott állok a hadbíró mö­gött, amig ki nem mondja az ítéletet.« Másnap a különítmény máris kivétetett a szombathelyi h ad osztály kötelékéből és ha jól tudom, saját szakállára indult el a Tiszántúlra. A had­osztályparancsnok pedig, akinek — mint ezek­ből látható — helyes politikai felfogása sok kívánnivalót hagyott hátra, azóta férfikora delén már nyugdíjba ment, mivel ugy látszik, nincs szükség rá a nemzeti hadseregben. (Mozgás a jobboldalon.) Én tehát — ismétlem — nem fehér terror­ról beszéltem múlt interpellációmban. En ártat­lan emberek elpusztításáról és rablógyilkossá­gokról beszéltem és beszélek általában. Meg­néztem például Neubauer Izidor dolgát, akit a lajosmizsei vonatból szállítottak ki. Ez az ember az egész kommün alatt budapesti Dam­janich-utcai lakásában nyomorgott abból a havi ' NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XII. KÖTET. évi július hő 28-án, csütörtökön. 20r> 2000 koronából, amit a kommunista-rendszer a burzsujoknak engedélyezett. Az egész idő alatt be sem tette lábát a kecskeméti elkommunizált gyufagyárba. Nem hihető, hogy Hegedüs Loránt egy kommunista érdekében eljárt volna. Mind­ezek ellenére tegyük fel, hogy mégis kommu­nista volt. Hegedüs Loránt pénzügymínister : Nem volt ! Beniczky Ödön : Biztos azonban az, szerin­tem legalább, hogy seoi az aranyórája, sem az aranylánca, sem a gyűrűje, sem a pénztárcája nem volt kommunista. (Mozgás.) Izsákon két kommunista zsidó volt. Miért nem vitte el Francia Kiss Mihály Héjjas Iván szolgálatvezetője a két vagyontalan kommunis­tát, miért vitte el a község három legvagyono­sabb zsidóját, akiknek a kommunizmushoz annyi közük volt, mint nekem, vagy pl. a ministerelnök urnák. Azért tette, hogy kirabolhassa a Wert­heim-szekrényüket, elvihesse ékszerüket, ruha­neműjüket 200.000 korona értékben. Ez nemzeti cselekedet? Ez rablógyilkosság. Egy embernek a hulláját tavaly ilyenkor aratták ki a szalkszentmártoni búzaföldön. Mi­kor Francia Kiss Mihály érte jött, felajánlotta neki, hogy 30.000 koronáért elengedi. Nem volt 30.000 koronája, csupán 10.000 koronája, ezzel Francia Kiss Mihály nem érte be, elvitte és megölte ezt az embert, de a tízezer koronáról sem feledkezett meg. Ha nincs 30.000 koronám, kommunista vagyok, de ha tudok fizetni, akkor mindjárt nem vagyok kommunista. Aki az ilyen elkövetett bűntetteket, ame­lyek két évvel a kommunizmus megdőlte után szűnni nem akarnak, helyesli, bocsánatot kérek, az fogadja részvétemet. En a kalocsai jezsuiták­nál mást tanultam. (Mozgás.) Ereky Károly : Két évvel a kommunizmus után ? Beniczky Ödön : Egy pár hónapja! Az izsáki vásárosokat véresre verték múlt vasárnap. En el tudok képzelni egy futóbolondot, aki nem tud zsidót látni anélkül, hogy rögtön meg ne verje. De miért rabolják ki őket? Mi köze van ennek a keresztény nemzeti irányzathoz és hogy jövök ahhoz, hogy ezt a politikát fedezzem. Ereky Károly : Ki is kérnénk magunknak, hogy keresztény irány 1 Usetty Ferenc : Abszolúte nem függ össze a kereszténységgel! Ereky Károly : Meg kell őket büntetni. Beniczky Ödön: Mindezek a cselekmények, mondja a hozzám jutott, hivatalos helyről és keresztény kézből származó emlékirat . . . Budaváry László : Kivételesen keresztény kézből ! Beniczky Ödön : . . . nemcsak a hazafias fel­buzdulás következményei, nemcsak a kommün által megsértett jogrend helyreállítását céloz­ták, hanem a kommunizmus elnyomásának hangzatos ürügye alatt egy maffia közönséges rablási szándékából származtak. 27

Next

/
Thumbnails
Contents