Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-238

A Nemzetgyűlés 238. ülése 1021. meg a népnek, hogy a jogrenddel ellentétbe helyezkedő minden rendszertelen egyéni- vagy tömegakció nemcsak hogy törvénybe ütköző és büntetendő cselekmény, hanem hátrányára is van a nemzet nagy ügyének, mert csupán arra alkalmas, hogy tápot adjon az összhangbontó elemek aknamunkájának. Aki tehát lelkéből kívánja a közéletnek nemzeti és keresztény szellemben való berendezését, az őrizkedjék attól, hogy a nagy célt veszélyeztesse. Felkérem Méltóságodat, szíveskedjék az összes közigazgatási tisztviselőket (elöljárókat) felhívni, hogy a nép felvilágosításának, csillapításának munkáját haladéktalanul vegyék kezükbe azzal a hazafias odaadással, amelynek nemzeti életkérdésekben a múlt folyamán mindenkor bizonyságát adták. Használják fel teljes befolyásukat és minden agitatív képességüket. A meggyőző érvelés józan népünknél még sohasem tévesztette hatását. De e mellett a hatóságoknak minden eshetőségre el kell készülniük és a legnagyobb körültekintéssel kell gondoskodniuk a megfelelő preventív intézkedésekről. Ahol pedig minden óvatosság dacára is előfordulna valami rendbontás, ott a hatóságoknak kötelessége a rendzavarás megszüntetése és a vétkesek megbüntetése érdekében a szükséges lépéseket haladéktalanul megtenni. A belügyi kormányzat e tekintetben a hatóságoknak minden vonatkozásban messzemenőleg támogatására lesz. Irányító elvemül közlöm, hogy ugynevezett pogrom, népitélet stb. eseteiben az esetleges mulasztásokért felelős hatóságokkal szemben a minden kímélet nélkül való legridegebb megtorlás álláspontjára fogok helyezkedni. Arra kérem méltóságodat, hogy a tisztviselők (elöljárók) e részben való eljárását a legnagyobb gonddal ellenőrizni, irányítani és saját részéről is szükség esetén aggodalmas és bürokratikus tekintetek nélkül a legerólyesebb intézkedéseket, azonnal megtenni szíveskedjék. Erre méltóságodat annyival is inkább felkérem és meghatalmazom, mert, ismétlem, ily rendelkezéseknek erélytelenségéből vagy gondatlanságból származó elmulasztásáért kénytelen lennék az összes hatóságokat személyökben teljes felelősségre vonni.« Ezzel a felolvasott rendelettel . . . Fangler Béla: Kár volt kiadni! Beniczky Ödön : Bocsánat, t. képviselő ur, ön talán ezt mondhatja, én nem, mert a rendért én voltam felelős. (Ügy van! half elöl.) Azt a t. képviselő ur nem tudhatja, hogy ha pogrom van és a zsidókat kirabolják, ez hol áll meg; nagyon könnyen következlietik a sor az urakra és a papokra, (ügy van! bal felöl) Ezzel a felolvasott rendelettel, t. Nemzetgyűlés, nemcsak azt akartam bizonyítani, hogy én igyekeztem legalább kötelességemnek megfelelni, hanem azt is, hogy ón belügyminister koromban sem gondolkodtam, beszéltem és cseleél'« július hő 28-án, csütörtökön, 207 kedtem máskép, mint ellenzéki képviselő koromban. Eltekintve a rendeletben lefektetett és nézetem szerint minden kulturemberre, különösen keresztény kulturemberre okvetlen kötelező szempontoktól, kötelességem volt akkor figyelembe venni, hogy akkor az ugyancsak hatalmon levő Clemenceau oldala mellett a mindenható Mandl államtitkár volt, aki a francia képviselőháznak is tagja lett, s akinek esetleges bosszújától joggal kellett tartanunk a békeszerződésre való tekintettel. Nem hivatkozom volt kormánybiztosai, — akik jelenleg egyúttal a Ház tagjai is — Pallavícini és Sigray grófok tanuságtételére, akiket élő szóval, sürgönyökkel, Hughes-táviratokkal állandóan legsürgetőbben kértem, hogy akadályozzák és torolják meg az atrocitásokat, amennyiben azok előfordulnak. — En a kötelességteljesítés vagy mulasztás terén egy más koronatanura hivatkozom : Bethlen István gróf ministereinökre, akivel 1919 szeptember első napjaiban, dacára annak, hogy én az alám tartozó dolgokban már rendet csináltam és dacára annak, hogy nem én voltam a hadügyminister, elutaztunk és keresztülszöktünk a román vonalon. Mert hiszen a t. ministerelnök ur belügyministeri működésem megítélésénél még azt az irtóztató körülményt sem hajlandó a javamra irni, hogy én akkor a román megszállás alatt voltam minister. Nekünk a kezünk-lábunk meg volt kötve, minden erőszakkal igyekeztek minket megakadályozni és lehetetlenné tenni a kormányzást. (Zaj.) Igyekeztek a vidékkel való minden érintkezésünket megszakítani ; sürgönyeinket megcenzuráztak, eltüntették. A román cenzúra nem engedte a rendeleteket a hivatalos lapban megjelenni, ugy hogy Szombathelyen kellett a hivatalos lapot megjelentetni. S nap-nap után vártuk, hogy mikor tartóztatnak le minket a románok és visznek valamelyik dobrudzsai internáló táborba. En tehát kockáztatva az elfogatást és esetleg igen súlyos represszáliákat, a ministerelnök ur társaságában szöktem keresztül a román vonalon és mentünk együtt az összes bajok főfészkébe s már akkor — először ugyan, de nem utoljára — kéréseket intéztünk : gróf Andrássy G-yula, aki útközben csatlakozott hozzánk, őrgróf Pallavicini

<# György, gróf Bethlen István és Beniczky Ödön. Pedig ez nem is volt hivatalos kötelességem, hiszen ez a katonaság dolga volt. De olyan dolgokról volfc szó, amelyek nekünk már akkor a külföldön mérhetetlenül ártottak s amelyeket általában a »fehér terror« kifejezéssel szokás illetni. (Mozgás.) Én, t. Nemzetgyűlés, nem beszéltem múlt interpellációmban fehér terrorról, dacára annak, hogy gróf Andrássy Gyulának általam akkor idézett beszéde erre tulajdonképen felhatalmazott volna, mert hiszen ő azt mondta, hogy el kell mindent követni, hogy az ilyen esetek megismétlődését megakadályozzuk. Ezt a keresztény-