Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

134 A Nemzetgyűlés 235. ülése 19.21, évi július hó 22-én, pénteken, hogy mielőbb megszabaduljanak tőlük, mi sem segíthetjük ellenségeinket jobban, mint ahogy az a mi érdekeinknek is kívánatos. Ezeket akartam megjegyezni a cseh kérdésre vonatkozólag és most áttérek a lengyel-magyar közös határ kérdésére. T. Nemzetgyűlés ! A lengyel-magyar közös határ kérdése nálunk ugyan nem, de Lengyelországban régóta, a trianoni béke megkötése óta állandóan napirenden van. Iratok, cikkek, könyvek jelennek meg róla, és méltóztassék megengedni, hogy bemutassak egy lengyel térképet, amely azt akarja föltűntetni, hogyan vannak ők csehektől és német ellenségtől hatalmas gyűrűvel körülvéve, mint amikép en. mi is, és hogyan akarják ők ezt áttörni azáltal, hogy a régi közös magyar-lergyel határ visszaállíttatván, Magyarországgal szerződéses, szövetséges, barátságos viszonyra léphessenek, amikéit az ezer esztendő óta volt. Ennek a kérdésnek Lengyelországban nagy és hatalmas irodalma van, amelyből csak két-három könyvet akarok felemlíteni, hogy mi is tudomást szerezzünk róla, hogy van egy szövetséges társunk, aki ugyanazt óhajtja, kívánja, sürgeti, mint mi . . . Friedrich István : Akkor ki kell békülnie a lengyel nemzetnek a némettel ; csak akkor. Szádeczky-Kardoss Lajos : ... és amely szövetséges társunk az ententehoz tartozván, fel tudja emelni szavát, mig a mi szavunkat kevesen hallják meg. Az egyik könyv »A lengyel-magyar kérdés a magyar képviselőházban 1915—1918-ig« címet viseli, Varsóban jelent meg 1920-ban és a lengyel kérdésben itt elhangzott képviselőházi beszédeket tartalmazza. A gyűjtemény gróf Andrássy Gyulának 1915 december hó 8-án elmandott beszédével kezdődik és ugyancsak gróf And ássy Gyulának 1918 július 19-én a lengyel kérdésben elmondott beszédével végződik és közben van sok más beszéd, gróf Apponyi, HuszárKároly, nagyatádi Szabó és mások beszédei, amely gyűjtemény — mert ezt a könyvet, ezt a beszédgyüjteményt igen nagy lelkesedéssel fogadták a lengyelek — a köztük lévő magyar-barát szimpátiát még jobban élesztette. A másik mű ; »A cseh-orosz folyosó veszedelme«, amely az orosz és cseh korridor veszedelmét tárgyalja, »A lengyel-magyar közös határ« alcímen összegyűjti a lengyel lapokban, folyóiratokban, újságokban megjelent 38 cikket, mely ezt a kérdést tárgyalja és amelynek lényege az, hogy Magyarországgal közös határa kell hogy legyen Lengyelországnak, ha élni akar, mert anélkül elpusztul Lengyelország, de Magyarországot is csak ez fogja talpraállitani. Viszont Európát is ez fogja megvédelmezni a keleti bolsevizmus ellen, mert ez a cseh korridor, amely körülvesz bennünket és Lengyelországot, nem egyéb, mint az orosz veszedelem számára készitett ut, amelyen keresztül — a csehek felhúzva a zsilipeket —• bejöhet a bolsevizmus Magyarországra és Európára is átterjedhet, tehát ez nemcsak lengyel és magyar, hanem egyúttal európai közös veszedelem is. Erről szóinak ezek a ;

kkek, ezek vannak itt kötetben összegyűjtve. A Nowa Beforrnának egyik cikke azt mondja, hogy a trianoni béke a legnagyobb abszurditást, kegyetlenséget követte el és felszólítja a lengyel kormányt, hogy minden befolyását vesse latba a Magyarország és Lengyelország közötti közös határ visszaállítására. A harmadik, amit bemutatni akarok, egy szintén 1920-ban lengyel és francia nyelven megjelent munka, amelynek címe : »Magyarország tragédiája és a lengyel politika.« Egy kimondhatatlan nevű lengyel ur irta, Zdziecho wski Marian vilnai egyetemi tanár, aki valaha nagy szlavofil volt és a magyar kormány nemzetiségi politikája ellen cikkeket irt, de a háború alatt és főképen a trianoni béke után, a csehek viselkedése után e> ienkező véleményre jutott és ma leglelkesebb hive a magyar-lengyel barátságnak. Ebben a »Magyarország tragédiája« című munkában elmondja Magyarországnak hatalmas nagy vérveszteségért, elmondja a trianoni béke által szenvedett veszteségét, de egyszersmind a legszebb ódákat, dicshimnuszokat zengi azokra a magyarokra, akikabolsevismust letörvén, uj, hatalmas, nagy nemzeti fellendülést csináltak itt a keresztény kurzusnak és eszmének segítségével, ami mintegy eszményképe Lengyelországnak is. Azt mondja többek közt (olvassa) : »A magyar hősiesség mentette meg Európát a bolsevismustól, mert ha ez Magyarországon befészkelte volna magát, könnyen eláraszthatta volna egész Európát. Ezt megakadályozta a magyar nemzet, amely ezáltal megmentette Európát a legrettenetesebb inváziótól, aminőt nem. láttunk a tatárjárás óta. Mivel hálálta meg ezt Európa ?« Itt azután elmondja a tranoni békét. »De a küzdelmekben és szenvedésekben megedzett magyar nemzet nem teszi le a fegyvert, hanem példáját adja bátor és lelkes hazafiságnak, mely a múltot a jelennel összekapcsolja. Magyarország az egyetlen szövetségesünk — mondja tovább, amellyel lelki rokonságban vagyunk. A gazdasági kapcsolat oly természetes, hogy felesleges arról beszélni. Célul kell kitűznünk a magyarral való közös határt, a Tótföldnek Csehországtól való elszakitását, a mi elsőrendű érdedünk. A nemzetiségek — azt mondta — már belátták Magyarországon, hegy vissza kell térniök az anyai kebelre. A tótok és a rutének máris nyilatkoznak ebben a tekintetben. Mi is türelmetlenül várjuk azt a pillanatot«, — mondja végül a szerző —• »amikor a Tótföldnek és a rutén-magyar területnek egyesitése bekövetkezik és Szent István koronája alá visszatér. Csak akkor fog Lengyelország szorosabban egyesü]hetni azzal a nemzettel, amelylyel annyi életbevágó érdek köti össze, többek között a Keletről fenyegető orosz bolsevizmus veszedelme.« Szabóky Jenő: Szövetséget kötöttek a románokkal. Szádeczky-Kardoss Lajos : En ezt tagadom, az nem áll. A negyedik könyv, ha szabad ezzel is foglalkoznom egy percig, mely nemrég jutott a kezembe.