Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-235
*Â Nemzetgyűlés 235. ülése 192 ről beszéljek, tettünk lépéseket és azt hiszem, hogy a dolog ugy lesz megoldva, hogy a bizottság nem is fog állandóan itt tartózkodni, hanem egyes alkalmakkor fog csak ide jönni a helyzet tanulmányozására. (Helyeslés. Mozgás.) Amit a jóvátételi bizottság működésével kapcsolatosan híresztelnek, egy megállapított óriási összegről, mindenféle igényekről, amelyek Magyarországgal szemben már megállapítást nyertek volna, teljesen légből kapott rosszakaratú híresztelések, melyeknek egyetlen célja, hogy a magyar közgazdasági konszolidációt aláássák. B. Szterényi József : Akkor helyes ! Nagyon örvendetes ! Gr. Bánffy Miklós külügyminister : A leghatározottabban kijelenthetem, hogy ennek semmiféle tárgyi alapja nincs és mindazok, akik ezt híresztelik, ezzel egyenesen a magyar állam rekonstrukciójának ártanak. A munkálatok ugy fognak történni, hogy egy bizottság fog idejönni, mely tanulmányozza itt a közgazdasági helyzetet s a helyzet ezen tanulmányozásából fogja megállapitani az országnak azt a képességét, hogy milyen mértékben járulhat hozzá a hadi indemnitások fedezéséhez. Haller István : A gazdagok majd ne flancoljának ! Bleyer Jakab : A köztisztviselők helyzetét is tanulmányozza ! Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Ebben a tanulmányozásban lényeges anyagot reprezentál az a megállapítási anyag, melyet a Comission spécielle de réparation, az a komisszió, mely itt működött a román okkupáció idejében, a magyar nemzet általi okkupáció idején szenvedett károkra vonatkozólag felvett, mely jelenleg nincs lezárva, amely okvetlenül aktívumát képezi Magyarországnak s amely mindenesetre érvényesítendő lesz. Ugyancsak ezzel függ össze, hogy Magyarország nem a közvetlen adós, hanem csak mint második adós jön számba, amennyiben Németország a reparációs összeg fedezésére nem volna képes, vagy az rajta nem volna behajtható. Bleyer Jakab : Megint összeveszítenek ! Gr. Bánffy Miklós külügyminister: A dolog tehát reánk nézve csak ilyen másodlagos tekintetben jön számba és azon aktívumokból és passzívumokból, melyeket ez a bizottság meg fog állapítani, fog csak kijönni az a mérleg, melyről szó lehet. Azért mondom el ezt ilyen bőven, hogy méltóztassanak látni, hogy összegről beszélni ma egyáltalában abszurdum és aki ma egy ilyen összegről beszél, az legfeljebb annak teszi tanúságát, hogy nem ismeri az ügyet. Legyen szabad végül megjegyeznem azt, hogy Reynaud szenátor a francia szenátusban a Németországgal szemben való reklamációkra nézve szintén azt mondja, hogy a magyar indemnitás mérve semmiféle megjelölésnek még hozzávetőleg sem lehet tárgya (olvassa) : »Le montant de l'indemnité hongroise ne peut être l'objet d'aucure indi1. évi július hó 22-én, pénteken. 131 cation même approximative.« Ez maga az a jelentés, melynek alapján a ratifikáció történt. Engedjék meg végül, hogy arra nézve, hogy mi a felfogás a kártalanításra nézve, idézzem Curson lordnak az angol szenátus ülésé n tartott beszédének végső részét, melyben a következőket mondja (olvassa) : »Nem kételkedem abban, hogy tekintetbe fogják venni nemcsak azt a kárt, amelyért kártérítés fizetendő, hanem a nagy területi megcsonkítást is, mellyel együtt jár a bevételek nagymérvű csökkenése, továbbá tekintetbe fogják venni Magyarország gazdasági talpraállitásának szükségességét is. Ha ugyanabban a szellemben bánnak Magyarországgal, mint azt Ausztriával tették, akkor nem hiszem, hogy Magyarország barátainak alapos okuk lennne panaszkodni. Ausztria esetében ugyanis, mint tudjuk, több mint valószínű, hogy a reparációról szóló klauzulák nem fognak keresztülvitetni.« Ezek az ő eredeti szavai. Azt hiszem, ezzel feleltem arra a nyugtalanságra, mely ezen híresztelésekből származott (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik 1 Vasadi Balogh György jegyző : Szádeczky Lajos Î Szádeczky- Kardoss Lajos : T Nemzetgyűlés ! Az indemiJtási vitában azért óhajtok résztvenni, hogy a külügyi kérdések terén mutatkozó egynémely jelenségre felhívjam a. t Ház figyelmét, melyek közelről érdekelnek bennünket, és különösen a cseh, lengyel, rutén és a keleti kérdésre vonatkoznak. Unos-untalan halljuk, hogy vasgyürü vesz bennünket körül. Ugyanezt panaszolják a lengyelek is. Erről a helyről, ahonnan beszélek, hallottuk a mai tárgyalás elején egyik-másik francia szenátor dicséretét, akik Magyarországnak pártját fogták, de egyúttal nem felejtettük el a francia ministereinök ur híres, lelkünkbe vágó szavait sem, hogy a húsunkba kellett belevágni. Ezt is tudomásul vettük. B. Szterényi József : Szijjat hasítani belőlünk ! Szádeczky-Kardoss Lajos : Csak azt kívánom megjegyezni, hegy kiegészítsem Négyesy kollégámnak itt elhangzott szavait, hogy azt hiszem, a francia történelem nem lesz túlságosan büszke később erre a győzelmére, amelyet a franciák nem annyira a saját erejükkel, sőt még nem is gyarmataik erejével. —mert hisz Afrikát és Ázsiát is felvonultatták — hanem azon eszközökkel vívtak ki, melyekre maga a ministerelnök ur is rámutatott, hogy tudniillik saját szövetségeseink közül kellett nekünk ellenségeket, magukat barátokat szerződtetni és saját határainkon belül árulókat kellett megfizetniük. Ezeknek az árán darabolták azután fel országunkat. Mondom, ilyen dicsőségre nem nagyon lesz később büszke a francia történelem. Az sem dicsekvés tárgya, és a mi testünkből meghízott úgynevezett utódállamoknak lelkiismeretét mutatja, hogy folytonosan egymáshoz szaladgálnak, ellenünk véd- és dacszövetséget I kötnek, és ugyancsak fennen emlegetik ők is azt a 17*