Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-235
A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921. évi július hó 22-én, pénieken. 12Ô miért nem létesítenek szoros kapcsolatot és miért nem egységesitik ezeket a műszaki hivatalokat. Megtörtént békeidőben pl. Debrecen városában, ahol dolgoztam, hogy ott dolgozott a pénzügyministerium műszaki osztálya, a csatornázási vállalat, a vasútépítési műszaki osztálya, ugy hogy mintegy 4—-5 műszaki csoport ugyanazt a munkát végezte, ugyanazt a teendőt látta el, természetesen mindegyik külön horribilis költségeket számítva fel az államnak. Ezeket mind egységesíteni lehetne ; ezt mind egy ember végezhetné el, egy ember vihetne keresztül, még pedig sokkal jobban, (ügy van! jobb felől.) Ezzel a dologgal még azt is elérhetnők, hogy az állam olyan anyagot tudna összegyűjteni, melyet az alvállalkozóknál, illetve privát vállalkozóknál értékesíthetne, tehát pénzzé is tehetne egyes dolgokat. Aki pl. műszaki dologhoz ért, nagyon jól tudja, hogy teljéken mindegy, hogy egy műszerrel csak vízszintes szögeket mérek, vagy egyúttal magassági szögeket is. Ez a dolog természetesen valamivel több időt vesz igénybe, de az a több idő tulajdonképen megtérül az államnak, mert egyszerre kapja meg a teljesen kész komplett munkát, olyan munkát kap, amelyet azután a kereskedelemügyi ministerium s a földmivelésügyi ministerium ép ugy felhasználhat, mintha külön küldtek volna ki valakit. Egy nagyobb csatornázási tervezetnél pl. már teljesen megvannak annak a vidéknek kataszteri felmérési adatai. A kataszteri felmérés természetesen nem foglalkozott annak idején magasságméréssel. Most a tervezetek elkészítésére újból ki kell küldeni műszaki közegeket, akik magasságméréseket, nivellálásokat végeznek, amit azelőtt a vízszintes felméréssel együtt el lehetett volna végezni, ami akkor egy költségbe került volna, most pedig dupla költségbe kerül. Ha ezt annak idején elvégezték volna, akkor most az irodákban egyseerüen ezeknek az adatoknak alapján el lehetne készíteni az általános tervezetet és csakis a részletek kidolgozására kellene valakit kiküldeni. Hogy a jövőben ez nem igy lesz, azt talán merem remélni, mert azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur figyelembeveszi ezeket a szempontokat, különösen amikor takarékosságról van szó, amikor ilyen dolgokra terjesztheti ki a figyelmét, ahol nem is kell tulaj donképen dolgoznia, mert a Mérnök- és Építész-Egylet teljesen kidolgozott memorandumot készített és teljesen díjtalanul felajánlotta a szolgálatát, hogy szervezi a műszaki hivatalok egységesítését, rendezi ezt az egész dolgot, tehát a szó szoros értelmében munka nélkül kap a pénzügyminister ur olyan tervezetet, amellyel milliókat tud az államnak megtakarítani. Ez csak egy szakma. Ha ezt továbbra is kifejlesztjük és kiépítjük,... (Egy hang a jobboldalon: Már meg is van!) még nincs meg, dolgoznak rajta, de a honvédelmi ministeriumnak erős ellenállásával találkozik, pedig egyáltalán nincs értelme annak, hogy miért akadéskoskodik a honvédelmi ministerium. Itt megint csak személyi kérdésekNEMZETGYÜXE3I NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTE' ről van szó, mert egyesek a honvédelmi ministeriumban a műszaki osztály élén pozíciókat akarnak nyerni és féltékenykednek a másik ministeriumra. De hát a szemlyi kérdésekkel ilyen nagy horderejű dolgokat nem lehet elintézni és ezeknek elintézését nem lehet hátráltatni. Ha mindenütt ilyen módon keresztülvisszük az egyszerűsítést, ha a bürokratizmust mindenütt agyonütjük, akkor kevesebb tisztviselőnk lesz, a kevesebb tisztviselőt jobban tudjuk dotálni, meg fogjuk nekik adni azt a megélhetést, amelyre feltétlenül szükségük van. Temesváry Imre : Es jobb munkát végeznek ! Perlaki György : Most az elbocsátásokról van szó Itt még az igen t. honvédelemügyi minister urnák egyik beszédére akarok reflektálni Az igen t. honvédelemügyi minister ur azt mondotta például a z elbocsátandó katonatisztekre vonatkozólag, hogy ő nem tudja megérteni azt, hogy egy és ugyanazon kitür.tetéskeel biró tiszteknél miért kelljen különbséget tenni jobb anyagi helyzetben és rosszabb anyagi helyzetben lévő tisztek között és miért kell a rosszabb anyagi helyzetben levő tisztvisleőt megtartani, a másikat padig elbocsátani, amikor tulajdcnképen egyenlők a jogaik Igen, mélyen t. Nemzetgyűlés, a jogaik egyenlők, azonban méltányossági szempontból feltétlenül a szegényebbet kell megtartani és ezt — tovább megyek — nemcsak a méltányossági szempont, hanem az igazi bajtársias érzés is diktálja. (Ugy van ! jobb jelöl.) Mert ha az a jómódú igazi bajtársnak érzi magát, akkor semmi körülmények között sem engedi meg azt, hogy másik szegénysorsú bajtársa kenyér nélkül maradjon, hogy aztuán a legnagyobb nyomorúságnak legyen kitéve ; hogy elvtgye annak szájából a kenyeret, amikor neki erre nincs szüksége, mert a privát életben el tud helyezkedni a vagyonánál, összeköttetéseinél vagy egyéb viszonyainál fcgva. A tisztviselőknél ugyanezt a szempontot kell figyelembe venni Az a megoldás, amelyet az igen t. pénzügyminister ur a költségvetésbe felvett, hegy A) és B) osztályba sorozza a tisztviselőket, oly hosszadalmas munkát igényel, amelyet a tisztviselők nem tudnak kivárni. Nem tudunk oly sokáig várni, amig igy lassan, fokozatosan apasztjuk tulaj donképen a tisztviselők létszámát. Itt radikálisabban bele kell nyúlni a dologba és végre kell hajtani azt a tervezetet, amelyet a Tisztviselők Országos Szövetsége mái régóta kido^ozott és amelynek keresztülvitelét régen kéri. Az A) és B) osztályba való sorozásnak egy más hátránya is van, még pedig az, hogy felfogásom szerint tulaj donképen a fiatalabbak elől hosszabb időre elzárja az előmenetelt is. A B) osztályba rendesen az idősebbek kerülnek, akik nyugdíjba mennek, tehát a magasabb állásúak. Ha ezeket az állásokat most beszüntetjük, akkor tulaj donképen elzárjuk azt a régi megérdemelt előléptetést, amely a szó szoros értelmében már nagyon égetővé vált a tisztviselőknél. Az előléptetés hiánya természetesen kiöli az ambíciót, ambició nélkül pedig a 17
