Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-234

102 A Nemzetgyűlés 234. ülése 1921. termelés vagy akármi, műszaki szakemberek nélkül megoldani nem lehet. Javos Antal : De földnélküli birtokreform nem kell az embereknek. Czeglédy Endre : Tisztelettel kérem tehát az igen t. kormányt, méltóztassék ezt is figyelembe venni a kérdés megoldásánál. Bátor voltam annak idején a mezőgazdasági és az aratómunkások ügyében is interpellálni. Amit akkor hangoztattam, bekövetkezett. Méltóztassanak csak körülnézni ; azt hiszem, a legtöbb képviselő barátunk is szomorúan tapasztalja, hogy igen sok panasz érkezik be a vidékről, hogy a községek zsúfolva vannak ellátás nélkül maradt munkásokkal. Én akkor rámutattam azokra a vonatkozásokra, amelyekkel ezt a kérdést némileg meg lehetett volna oldani, t. i. ugy, hogy igenis el kellett volna rendelni, hogy minden gazdaság elsősorban a helybeli községekből s a környékből vegye a maga munkásait, ne pedig idegen ajkú munkásokat szerződtessen. Megtörtént az, hogy például lent, Fehér megye közepén székesfehérvári munkások arattak, a székesfehérvári nagybirtokosoknak pedig nem volt munkásuk, vagy kénytelenek voltak idegen ajkuakat szerződtetni. Ha alkalmazkodtak volna a helyi viszonyokhoz, az ilyen esetek nem történtek volna meg. De tovább megyek. Ezeknek a szegény, nincstelen földmunkásoknak és aratómunkásoknak, az u. n. kisebb zsellérgazdáknak itt-ott kisbérleteket is kiadtak. Ezek most aratómunka nélkül maradtak. Hogy áll a kisbérletek ügye? Csak szemelvényeket vagyok bátor bemutatni. Hogy például a legerősebb és legnagyobb tényezőt citáljam, itt vannak a vallásalap birtokai. A vallásalap birtokainak bérlői megtehetik azt, hogy a kisbérleteket, nem amint a törvény is előírja, méltányos béráron adják oda, a száz hold földnek egy tizedrészét, hanem öt métermázsa kukoricáért adnak ki egy magyar hold földet annak a szegény, nyomorult, ellátás nélkül maradt mezőgazdasági munkásnak, zsellérnek. (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon : Hallatlan !) Ha ez a múltban megtörtént, akkor, amikor nem éltünk igazán szociális világban, amikor nem a birtokreform jegyében voltunk, erről nem szólok semmit, csak gondolok magamban valamit és azt mondom rá, hogy ez uzsora vagy más valiami, — de ha ma, amikor a birtokreformról törvény van, amikor törvény rendezi ezeket a dolgokat, megtörténhetnek ilyen dolgok, akkor — engedelmet kérek — igazán nem tudom, hogy mit mondjak. Ismét kijelenthetem, hogy inkább lemondok a mandátumomról, de nem vagyok hajlandó az ilyen dolgokat tovább fedezni. (Mozgás. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Hiszen addig, mig nem voltam képviselő, őszinte, tisztességes, becsületes embernek tartottak, nem vagyok hajlandó, hogy most mint képviselő, amikor kimegyek a kerületembe, azt kérévi július hó 21-én, csütörtökön. dezzék tőlem, hogy mi lett belőled. Inkább lemondok a mandátumról, de ezeket az állapotokat semmi körülmények közt nem fedezhetem többé. (Helyeslés balfelöl.) Kérem tehát a kormányt, méltóztassék e téren is sürgősen intézkedni. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a Dunán túl nagy jégkárok voltak, a jelentések bejönnek a földmivelésügyi ministeriumba, hogy hogyan és mint áll a mezőgazdasági munkások ügye ? Méltóztassék intézkedni, hogy ezek elláttassanak, ellátás nélkül, munka nélkül ne maradjanak. Kijelentem itt is, hogy ha mezőgazdasági termelésünk azon a nivón állana, amint állnia kellene, akkor ez nem történnék meg, mert akkor az országban minden mezőgazdasági munkásnak volna munkája. Egészen röviden kívánok még a középosztály helyzetéről beszélni. A ministerelnök ur bemutatkozása alkalmával azt mondta, hogy az ország első és főfeladata a szegény, nyomorult elszegényedett, lerongyolódott (Igaz! Ugy van!) középosztály felsegélyezése lesz. Mondták ezt az előző kormányok is, sajnos, én, aki még egyikmásik kisebb-nagyobb társadalmi és gazdasági egyesületnek tagja, elnöke, alelnöke vagyok, én ezt semmiképen sem tapasztaltam. A pénzügyminister ur proponált egy mentő akciót a tisztviselőkérdésben. A valuta javítással akarta a középosztály, a tisztviselők helyzetét javítani. (Egy hang balfelöl: Addig éhen halhatunk!) Ez is szükséges, de erre nem érünk rá, csak a valutajavitással egyedül nem tudjuk ezt a kérdést megoldani, ehhez az egész vonalon keresztülvitt produktiv termelőmunka szükséges. Dolgozzék minden üzem, ós ha a gazdasági programm végre lesz hajtva, akkor a középosztály, a felesleges tisztviselő is megtalálja a maga elhelyezését. Még azt is kérem a kormánytól, hogy, amennyiben szükséges, tessék operative beavatkozni. Sokkal fontosabb, hogy ezt a kérdést egyszer már megoldjuk, mintha ez folyton csak húzódik, mert nagyon sok tisztviselő nem tudja, mi lesz vele, meddig huzza a fizetését, nyugdíját; azt mondják, hogy ma még el tudnának helyezkedni, de holnap már nem. A t. kormánynak feltétlen kötelessége megtalálni a feltételeket ahhoz, hogy ezek a tisztviselők elhelyezést nyerjenek, mert ezek olyan erőt képeznek az országban, amely pótolhatatlan és nem engedhető meg, hogy egyetlen egyet is elveszítsünk belőle. Rátérek a középosztály másik részére, a szabad kereseti pályán lévőkre. Amikor mi eddig azt, amit tőlünk a t. kormány a tisztviselők részére kért, megadtuk és ezek után is szívesen megadjuk, elvárjuk tőle, hogy a szabad kereseti pályán dolgozókat is létalaphoz juttassa. Mert igaza volt a t. kereskedelemügyi minister urnák, hogy a munkanélküliség nem olyan nagy, mint volt már egyszer valaha, de ő ezt csak a munkásokra értette. De ha megnézzük a szabad