Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-234

A Nemzetgyűlés 234. ütése 1921. tem. Sajnos, ki kell jelentenem, hogy e téren, az azóta el telt idő ellenére sem történt semmi, ugy hogy kénytelen vagyok aggályaimnak ez alkalommal is kifejezést adni, azoknak az aggályoknak, melyek teljesen jogosultak, s amelyeknek hangoztatása— hogy ugy mondjam — lelkiismeretben szükségesség nálam. Feltétlenül szükségesnek tartom ezt annál is inkább, mert ma a termelő munka megindítására és megfelelő gazdasági programm megvalósitására fokozott mértékben szükség van, hogy ezt az országot fel tudjuk építeni. Kétszeres szükség van erre ma, amikor a nagy adótételek különben, úgyszólván, mindent megbénítanak. Sajnálattal kell konstatálnom azt is, t. Nemzetgyűlés, hogy ennek a gazdasági programmnak megvalósitására és a termelő munka megindítására mindezideig komoly kisérlet sem történt. (Halljuk ! Halljuk ! half elöl.) Mint a kormányt támogató képviselő, igazán fájó szívvel jelentem ezt ki, de olyan tényeket kell leszögeznem, amelyek elől nem térhetek ki. T. Nemzetgyűlés ! A helyzet ma az, hogy a termelés csekély, a munkanélküliség pedig nagy. Termelésünk oly kevés, hogy alig tudja fedezni a belső szükségletet, — kivitelre természetesen számítani sem lehet — a munkanélküliség pedig, mint nagyon jól tudjuk, növekedett. És bár igaz, hogy a kereskedelmi minister ur múltkor bejelentett statisztikai adatai helyesek, s az az állítása is megfelel a valóságnak, hogy volt már ebben az országban nagyobb munkanélküliség is, mégsem szabad felednünk, hogy a mai munkanélküliséget egész máskép kell megítélnünk, mint a régieket. Mezőgazdasági termelésünkkel kapcsolatban meg kell kérdeznem a t. kormánytól, hogy hol van az a nagy agrárpolitika, az a nagy agrármunkaprogramm, amelyről a t. ministerelnök ur bemutatkozásakor beszélt. Agrár állam vagyunk és nagy örömmel is vettük a ministerelnök urnák erre a programmra vonatkozó kijelentését, gyakorlatilag azonban nem látjuk megvalósulni az ilyen mivoltunknak megfelelő munkaprogrammot. A földmivelési minister ur pedig — sajnos — még csak expozét sem tartott erről a kérdésről. Ugyanaz történik mezőgazdaságunkkal, amit látunk a Kisgazdapártnál. A Kisgazdapárt sem kapja meg sohasem azt, amit kér, a mezőgazdaság sem. Ha a mezőgazdasági érdekeltségek részéről valami kérést előterjesztünk, azt nem teljesitik. S nagyon jól tudjuk azt is, hogy ha a Kisgazdapárt — amelyről pedig azt híresztelik, hogy nélküle nem lehet kormányozni — felállít bizonyos jogos követeléseket, azokat egyáltalában figyelembe sem veszik. Pedig ki kell jelentenem, t. Nemzetgyűlés, hogy helyes mezőgazdasági és termelési politika nélkül ezt azt országot nem lehet felépíteni. (Igaz ! Ugy van ! jobb- és bal felöl. ) Feltétlenül szükséges, hogy a mi fő termelési águnkra, a mezőgazdaságra a legnagyobb gond évi július hó 21-én, csütörtökön. 99 fordittassék, s hogy az a programm, amit a ministerelnök ur bemutatkozásakor előterjesztett, végre a megvalósulás stádiumába lépjen. T. Nemzetgyűlés! Ne méltóztassék azt hinni, hogy én osztálypolitikáról beszélek. Mint szakember, nem is beszélhetek osztálypolitikáról soha, de ugyebár, mindenkinek be kell látnia a mezőgazdasági termelés istápolásának elsőrangú fontosságát akkor, amikor egy mezőgazdasági állam rekonstrukciójáról van szó. Az intenzivebb gazdálkodás megvalósitására pedig igenis volt és van alkalom, és én imperative követelem is, hogy ennek az intenzív gazdálkodásnak alapfeltételei intézményesen, törvényileg biztosíttassanak. Az a mezőgazdasági gazdálkodás, amely ebben az országban ma folyik, mindenre alkalmas lehet, csak az ország gazdasági rekonstrukciójára nem. T. Nemzetgyűlés ! Az eddigi mulasztásokkal szemben semmi néven nevezendő mentséget nem találok a kormány számára, annál kevésbé, mert mint régi mezőgazdasági műszaki szakember, nagyon jól tudom, hogy fennáló nehézségek ellenére is meg lehetett volna valósítani azt, amit mi követeltünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kereskedelemügyi minister ur annak idején megtartott expozéjának megfelelően az ipar és kereskedelem helyzetének javítása terén történtek némi intézkedések, azonban — mint egyszer már mondottam — ezek is oly csekély jelentőségűek voltak, hogy a munkanélküliség megnagyobbodását és elharapodzását nem tudták meggátolni. Annyira nem, hogy ma már sok helyütt üzemredukcióról, sőt üzembeszüntetésről is szó van. Ezért sürgős intézkedéseket követelek a munkanélküliség megszüntetése terén is s nem fogadhatom el azt az álláspontot, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur erre a célra nem adhat semmit sem, mert egy kormányunk van, amelynek tagjai az összes szakministerek, igy a pénzügyminister ur is, egyezzenek meg hát egymás között és lássák be végre annak igazságát, amit én már május 4-iki interpellációmban kifejtettem, hogy megfelelő gazdasági munkaprogramm nélkül, tisztán adópolitikával, nem lehet egy tönkrement országot rekonstruálni. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Akkor azt mondottam, hogy gazdasági programmunkát összhangba kell hozni az adópolitikával, ma pedig azt mondom már, hogy adópolitikát csak olyan keretben lehet és szabad folytatni, amilyent a mi gazdasági helyzetünk megenged. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A viszonyok változása következtében kénytelen vagyok ezt tényként leszögezni. T. Nemzetgyűlés ! Láthattuk, hogy ha egyszer túlléptük azt a határt, amelyet a mi gazdasági helyzetünk ezen a téren megenged, akkor előáll helyzet, hogy gazdasági helyzetünkön felül ezzel a nagyszabású adópolitikával túlságosan erősen vagyunk színezve, s az esetleges 13*