Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-233

96 À Nemzetgyűlés 233. iäesv 1921. évi Julius hó 20-án, szerdán. azt, hogy amikor előfordulnak ilyen dolgok, azonnal mi is hasonló rendszabályokat léptes­sünk életbe. Ezek után fel is olvashatnám interpellá­ciómat, de méltóztassanak megengedni, hogy még két mondatot fűzzek hozzá, ami egyébként ezen a tárgyon kissé már kivül esik. Azt hi­szem, eléggé feltártam, hogy mennyi anyagi kárral jár az a helyzet, amiben vagyunk, de még az anyagi kárnál is fontosabb lehet £lZ cLZ erkölcsi kár, ami a végeken, a határszélen lakó lelkekben végbemegy, főleg akkor, amikor a másik oldalról akkora csábitásnak vannak ki­téve, amikor olyan reformokkal, Ígéretekkel csábítják őket, amelyek azt az egyszerű és sze­gény embert esetleg elkábítják, hogy hamarább vagyonhoz tud jutni. Nagyon kérem a t. kor­mányt, hogy különösen a végeken figyelje és ellenőrizze — nem akarom azt mondani, hogy ez ma nincs így, — hogy a közigazgatás igazán a néppel együtt érezzen, (ügy van! ügy van!) Ez kisebb dolog ugyan, de a kormány­nak mégis egész lélekkel a gondjába kell vennie. Higgyék el, t. Nemzetgyűlés, a nagy dolgok sok­szor ilyen kis dolgokon fordulnak meg. A köz­igazgatásnak a maga szemével napról-napra kell látnia a nép baját. A végvárakat már nem kő­ből fogjuk építeni, a végvárakon nem is a katona­ság, mint egyedüli erősség fog dönteni, hanem a végvárak a magyar nemzetnek a demarkációs vonalon lévő magyar leikéiben vannak. Ezeket a lelkeket kell erősen tartani, ezért kell ezek­nek állandóan érezni a magyar államnak atyai, de egyúttal szigorú és igazságos kezét is ott, ahol arra szükség van. Ezek után a következő interpellációt ter­jesztem a külügy minister ur elé (olvassa) : »1. Van-e tudomása a külügyminister ur­nák ama rendszeres zaklatásokról, atrocitások­ról és a nemzetközi jogba ütköző cselekedetek­ről, melyeket a jugoszláv őrségek a demarkációs vonal mentén magyar állampolgárokkal szemben elkövetnek s ha van, minő lépéseket szándékozik tenni ez irányban ? 2. Hajlandó-e a külügyminister urabelügy­minister úrral egyetértve ugy rendelkezni, hogy a demarkációs határszélen a viszonosság teljes szigorral értelmeztessék és alkalmaztassák a magyar hatóságok részéről?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a külügy­minister urnák. A külügyminister ur kivan szólni. Gr. Bánffy Miklós külügyminster: T. Nem­zetgyűlés! Talán megengedi a t. képviselő ur, hogy ne térjek ki azokra a részletekre, amelyek­nek ecsetelésével beszédje első részében foglal­kozott. Hogy a határon állandóan ilyen nehéz­ségek és sajnálatraméltó zavarok vannak, azok­nak nem mi magyarok vagyunk az okai. (ügy van! Ugy van!) A kormány mindenkor köte­lességének tartotta, hogy ugy Belgrádban, mint a nagyhatalmak képviselőinél szóba hozza az ilyen dolgokat és elégtételt kérjen, ilyen esetek további előfordulását pedig a lehetőség szerint megakadályozza. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés meg fogja érteni, hogy az ilyen intézkedésekről egyenkint nem számolhat be a külügyminister, nem számol be a kormány sem, hiszen abból a bizalomból, amely a Nemzetgyűlés részéről a kor­mány irányában kell hogy nyilvánuljon, hogy kormány lehessen, következik az, hogy a kor­mánynak minden ilyen esetről külön beszámolnia nem kell, mert hiszen legelső kötelessége, hogy ezekben az ügyekben eljárjon. Ezért az olyan kérdés, hogy vájjon szándékozom-e ezután fel­lépni egy ilyen vagy ehhez hasonló ügyben, amely tudomásomra jut, azt hiszem, túlmegy ezen a határon, mert hiszen ez a kérdés feltételezi azt, hogy képes volnék az intézkedést elmulasztani. Meskó Zoltán : Ez parlamenti szokás ! Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Minden esetben fellépünk, sőt felléptünk ebben az eset­ben is, amit a t. képviselő ur előhozott, Tóth Sándor és Yranár József elfogatási ügyében is. Kijelentem, hogy 24 óra alatt ki is bocsátották őket. Vranárt valami nő utján csalták át a határon, azért ez komplikáltabb dolog. A kül­ügyministerium képviselője két nappal ezelőtt utazott le Belgrádba és a legnyomatékosabban a lelkére kötöttem, hogy ebben a kérdésben helyes elintézésre jusson. A nemzetek szövet­ségéhez is számos esetben adott be a kormány okiratot ilyen ügyekben és a kormány ezt a jövőben is meg fogja tenni, a nemzetek szövet­ségének ellenőrzését pedig el fogjuk várni. Meskó Zoltán : Az entente pesti képviselői törődjenek vele többet! Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Az entente pesti képviselőinek a magyar ügyek iránt való érdeklődésére nézve teljesen megnyugtathatom a Nemzetgyűlést. A népszövetség ingerenáciája azon­ban csak akkor kezdődik, illetőleg a kötelezet­ség rájuk nézve csak akkor áll be, amikor a ratifikációs szerződés ki van cserélve, és amikor a határmegállapitások utján végre egészen tiszta határvonal lesz. A liatármegállapitó-bizottságok épen arravalók, hogy az ilyen atrocitásokat megszüntessék. Kérem válaszomnak tudomásul vételét, (Altalános helyeslés.) Elnök : Az interpelláló urat illeti a szó. Túri Béla : A külügyminister urnák inter­pellációmra aclott válaszát tudomásul veszem, és megjegyzem, hogy ő félreértette szavaimat, mert nem ugy értettem beszédemet, hogy a külügyministerium eddig az ilyen esetekben ne intézkedett volna, hanem csak egy megszokott parlamenti formával éltem. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a Nemzet­gyűlés a külügyminister urnák Tűri Béla Nemzet­gyűlési képviselő ur interpellációjára adott vála­szát, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette.

Next

/
Thumbnails
Contents