Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-233

A Nemiéig y ülés 233. ütése 1921. évi július hó 20~án, szerdán. 93 az ügydarab, dönteni fog afelett, hogy az állás üres-e vagy sem, s ha ugy dönt, hogy az állás üres, akkor az esetleg megejtett választás jogérvényes maradhat, ha pedig ugy dönt, hogy az állás nem üres, akkor ipso facto meg lesz semmisítve az időközben megejtett választás. Akár így, akár ugy lesz, itt semmiféle sérelem senkin nem esik, de természetes, hogy elsősorban be kell várni, mig a közigazgatási biróság abba a helyzetbe jut, hogy az ügy felett dönthessen. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paczek Géza: T. Nemzetgyűlés! En teljes tisztelettel tudomásul veszem a belügyminister ur válaszát, s csak annyit jegyzek meg, hogy nem tudom megérteni, r miért nem nevezték akkor ki épen ezt az Ács Sándor főjegyzőt helyettes főjegyzőnek, mint aki ugyanabban a községben lakik, teljesen állás nélkül van, nagycsaládos ember s akinek kinevezése annál inkább indokolt lett volna, mert mindenki tudta a községben, hogy ő erre az állásra vár. Nem akarok kiterjeszkedni egyéb dolgokra, bár ismerem ebben az ügyben a teljes tényállást, nem akarok foglalkozni a főszolgabiró ur személyével sem, s csupán azért interpelláltam és fordultam az igen t. belügyminister úrhoz, mert tudom, hogy a közigazgatási hatóságoknál oly lassan történik az ilyen akták elintézése, hogy igazán gyakorlati közmondássá vált, hogy élő ember egy ilyen akta elintézését még soha nem tudta megérni. (Zaj és ellenmondások.) Csak azért fordultam tehát a belügyminister úrhoz, hogy ez az áldatlan kérdés mennél hamarabb megoldassék. Egyénként — mint már kijelentettem — a választ teljes tisztelettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozat. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a belügyminister urnák Paczek Géza nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló? Szabóky Jenő jegyző : Túri Béla ! Túri Béla : T. Nemzetgyűlés ! Ismeretes dolog, hogy a békeszerződést ratifikáló okiratokról szóló jegyzőkönyvet néhány rövid napon belül hivatalosan is el fogják helyezni Parisban s ezzel a trianoni békeszerződés tulajdonképen formailag is be lesz fejezve. A magyar nemzet ezen aktussal átmegy a megaláztatás minden fokán és kaudiumi igáján, amit saját nemzeti önérzetéhez ós méltóságához illő módon s megfelelő szavakkal tett. (Ugy van !) Tudjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy külpolitikánk a trianoni békeszerződésben megjelölt vágányokra igyekszik a magyar jövendőt jobb sors felé vinni. Egy szóval az a nemzet, amelyről mindig az volt a történetírók feljegyzése, hogy »jugi impatiens«, nagyon is megmutatta ebben a szenvedésben, hogy ehhez a módszerhez is tud alkalmazkodni, ha igy tudja az ő jövendőjét legjobban biztosítani. Gazdaságilag is arra törekszünk, hogy főleg szomszédainkkal a normális viszonyok helyreálljanak ; ám, amikor a magyar nemzet ilyen politikát követ, amikor a magyar nemzetnek a belpolitikája olyan az idegenekkel szemben, hogy itt senkinek, akármilyen államnak polgára, vagy akármilyen nemzetiséghez tartozik, bántódása nincs, (Igaz! Ugy van!) akkor, t. Nemzetgyűlés, nemcsak az ' utódállamokban tapasztalunk a magyarokkal szemben atrocitásokat és a nemzetközi jogba ütköző cselekvéseket, (Igaz! Ugy van!) de még a demarkaciónális vonal mentén is, még pedig ugy a mentén, hogy a magyar területen is olyan dolgok történnek, olyan sérelmek, a nemzetközi jogba ütköző olyan cselekmények, amelyek teljesen lehetetlenné teszik a szegény falusi népnek a békés megélhetését, a mindennapi kenyérnek a megszerzését is. Én ezúttal a csak a jugoszláv részről tapasztalható ilyen cselekményekre és jelenségekre, zaklatásokra akarok rámutatni, ebben a részben is csak azon keretben, amelyet saját tapasztalatomból ismerek és amelyet közvetlenül láttam, Zala megyének abban a részében, ahol a demarkaciónális vonalat a Mura képezi, később onnan északra folyik és ott már megszűnik a magam kerülete is, amelyet a Nemzetgyűlésen van szerencsém képviselni. Én csak azt mondom el, amit láttam, de vannak nagyon sokan a Nemzetgyűlésben, akik hasonlókat tudnának mondani, mert hiszen itt néhány kivétellel majdnem mind határszéli képviselők vagyunk. Ez sem jó szó, mert határa sincs ennek az országnak, de mindenki látja, hogy mit jelent az egy vidék lakosságának, egy vidék gazdaságának, hogy jóformán ketté van szelve minden község határa és legtöbb helyen az a helyzet, hogy a saját magyar fenhatóság alatt álló falvak lakói a megszállott területen kénytelenek munkát végezni, mert ott van a földjük, a mely a megélhetésüket biztosítja, viszont sok folyóparti helyen az a helyzet, hogy a túlsó partra eső község lakói a mi területünkön, a magyar területen, birtokosok, mert a trianoni békeszerződésnek papiroshatárai nem tüntették el a százados, ezredes összetartozást, a gazdasági életnek azon alakulatait, hogy a murántlúi muraközi polgár, aki még hozzá magyar anyanyelvű is, a Murán innen szüreteljen, mert hiszen ott vannak a hegyek, viszont a demarkaciónális vonalon innen sok község lakossága a Murán túl kaszálja a szénáját, mert ott van a földje. En nem akarom a t. Nemzetgyűlést ilyen részletekkel untatni, de, ismétlem, mi, határszéli kerületek képviselői, nagyon sokszor lát-