Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-209
A Nemzetgyűlés 209, ülése 1921, évi Junius hó 15-én, szerdán. 71 Azt hallottam, egyszer egy hónapban az ellenőr megnézte, hogy dolgozik-e a daráló. Az emberem megmondotta neki, hogy valahányszor szükség van a darára, akkor darálunk, egyébként pedig a daráló nem dolgozik. Azután többször is bejelentettem írásban, hogy én igy értelmezem a rendeletet és annak rám vonatkoztatott hatályát nem ismerem el. Ennek dacára csak hónapok múlva — hogy mikor, azt nem tudom — indították meg ellenem a kihágási eljárást, a darálómat pedig egyáltalában nem zárták le, az dolgozott tovább. Az az egy bizonyos, hogy a Háztól engem ebben az ügyben körülbelül márciusban —igy emlékszem — kértek ki,s amint méltóztatik tudni, magam kértem a mentelmi bizottságok, hogy engem igenis ebben az ügyben, miután ez nem politikai üldözés, kiadni méltóztassanak. Ereky Károly : Akkor sem zárták le a malmot ? Gaal Gaszton : Nem, hanem az tovább dolgozott. Majd attól a hosszú nevű hatóságtól, amelynek a címét az előbb voltam bátor felolvasni, 941/1920. sz. alatt végre idézést kaptam június 11-ére, amely szerint »Balatonboglár község körjegyzői irodájába Gaal Gaszton terheltet személyes megjelenés kötelezettsége mellett s azzal, hogy a tárgyalásra gazdasági könyveit hozza magával«, megidéz. Dömötör Mihály : Ehhez nincs joga ! Gaal Gaszton : Az idézésnek alá van irva egy olvashatatlan (valami Határ, vagy Batár nevű ur, tb. szolgabíró, m. r. b. bíró. Hogy ez az m. r. b. mit jelent, nem tudom. (Zaj.) A tárgyaláson megjelenvén, előadtam mindazokat, amiket itt is előadtam, hogy engem jég vert, hogy feleslegem nemcsak hogy nem volt, hanem hivatalból megállapította a GOK., hogy két és fél vagon hiányom van ; előadtam, hogy senkinek másnak nem darálok, kizárólag gazdaságom részére, csak annak dolgozik a daráló. Megjegyzem, hogy tárgyalás közben is kötelezett végzésileg az eljáró tisztviselő arra, hogy összes feljegyzéseimet és gazdasági könyveimet tartozom előadni, amit én jegyzőkönyvileg megtagadtam, azzal, hogy ha nekem a szolgabíró ur törvényt tud mutatni, amely engem, aki nem vagyok nyilvános számadásra kötelezett vállalat, hanem magánszemély, arra kötelez, hogy privát feljegyzéseimet valakinek felmutatni tartozom, ebben az esetben hajlandó leszek ezt megtenni, de miután erre törvény nem kötelez, magánfeljegy zéseim bemutatását megtagadom. Megjelent azon a tárgyaláson még a GOKnak egy kiküldőttje is, mint szakértő és vádló. Azt hiszem, nem tévedek — és ezt a t. pénzügyminister urnák szives figyelmébe ajánlanám, ha itt volna — de ez a két ur ezért a tárgyalásért legalább 6—700 koronás számlát ad be majd az államnak napidíj, utazási költség, ellátás címén egy olyan dologért, amit ha a mi törvényes bíróságunk, a lengyeltóti főszolgabíró járt volna el ebben a dologban, megcsinált volna ingyen. Dömötör Mihály: Ez a takarékosság! Gaal Gaszton : Itt kell még rámatatnom arra is —• és itt szavaimat megint a pénzügyminister úrhoz vagyok bátor intézni, azért intézem interpellációmat az összkormányhoz — hogy a kaposvári GOK., szóval a gabonagyüjtés országos kormánybiztosságának ottani kirendeltsége egyetlen havi személyi járandósága több, mint Somogy vármegye egész esztendei budgetje. (Nagy zaj és jelkiáltások : Hallatlan ! Ezért kell a szabad forgalom ! Ez a takarékosság !) Hát mi szükség van olyan rendeletekre, t. Nemzetgyűlés, amelyek ilyen hatóságokat eredményeznek, amely hatóságnak csak egy vármegyébe való kirendeltsége sok-sok milliójába kerül ennek a koldus államnak. Van nekünk vájjon szükségünk olyan hatóságokra, ahol sárgaszáj u közigazgatási tekintélyek, tiszteletbeli szolgabíró urak szolgáltatnak repülő igazságot, meglett tisztességes, becsületes polgárok felett ? (Igaz ! ügy van J) Ahol elvonhatnak bennünket a mi törvényes bíróságunktól és ilyen gyerekek ítéletére biznak felnőtt férfiakat ? (Nagy zaj és felkiáltások : Felháboritó ! Ez a rendszer !) De tovább megyek. Ez a t. GOK. biró ur, ez a hosszú című biró w, akinek cimét nem akarom még egyszer felolvasni, a következő Ítéletet hozta (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa): »ítélet. Alulírott tb. főszolgabíró — mikor megidézett, még csak tb. szolgabíró volt, időközben ugy látszik tiszteletbeli főszolgabíróvá avanzsirozott — mint rendőri büntetőbiró Szmál József szakképviselőnek a vád képviseletében való részvétele mellett közélelmezési kihágással terhelt Gaal Gaszton rendőri büntetőügyében Balaton-Bogláron 1921. június 11-én megtartott nyilvános tárgyalás után következőleg Ítélt : Gaal Gaszton 53 éves, róm. kath. balatonbogiári születésű és lakos, magyar honos, földbirtokos, katona volt, vagyonos terheltet 1. tanúsítvány nélküli darálás, 2. könyv nem vezetése, 3. tanúsítványok beküldésének elmulasztása, 4. vámlevonás nélküli darálás, illetve a vámnak közfogyasztás alóli elvonása által elkövetett és a 44.000/920. Ké. M. sz. rendelet 4. 2., illetve 5. §-aiba ütköző kihágásban vétkesnek mondom ki, s ezért a hivatkozott rendelet 17. §-a alapján a ktk. 29. §-ának alkalmazásával összbüntetésként 30 napi (harminc napi) elzárással, mely saját költségén töltendő ki és még az ítélet jogerőre emelkedésétől 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett a lengyeltóti járás főszolgabirájánál lefizetendő 1000+ 1000+ 500+ 2000 korona (egyezer és egyezer és ötszáz és kettőezer korona pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén 50+50+25+100 napi, de összesen csupán 6 havi (hat havi) elzárással büntetem. (Nagy zaj és felkiáltások : Törvénytelen Ítélet !) Pákozdi András : Igazán sárga szájú ! Gaal Gaszton (tovább olvassa) ; »A pénzbüntetés felerészben az államkincstárt és felerészben Balatonboglár község szegényalapját