Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-209
A Nemzetgyűlés 209. ülése 1921. évi június hó 15-én, szerdán. 67 gal biró villamosvasúti alkalmazottakkal, akiknek fizetése nem éri el a földmunkás fizetését és akiknek helyzete sokkal rosszabb, mint a vidéken dolgozó földmunkás helyzete, és mi lesz az ipari munkásokkal. Nem tudjuk, hogy ezek hova tartoznak. (Zaj.) Szijj Bálint: Azok a kapálástól menekültek ide! Haller István : Nemcsak a kapálás a munka: egyébre is van szükség, nemcsak kapálásra! Minden munkát el kell valakinek végezni ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Szabó József (budapesti) : Nem szól a rendelet egyáltalában arról, hogy mi lesz a boltiszolgákkal, az irodaszolgákkal, a biztosítási alkalmazásban lévő szegény páriákkal, (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) akik nincsenek felvéve az ellátatlanok sorába, illetőleg, ha akarom, fel vannak véve, ha nem akarom, nincsenek felvéve. Azért nekem csak az a kivánságom, — és csodálkozom, hogy a képviselő urak ezen felháborodnak — hogy a rendelet precizen irja azt elő, hogy tudja az a polgár, tudja az a munkás, hogy neki joga van ott a hatósági ellátását^ magának biztositani kérni, vagy nincs joga. Én csodálkozom, amikor a képviselő urak arról beszélnek, hogy a közigazgatásnál megakadályozzák a földreformnak, a házhelyek kiosztásának végrehajtását, de ugyanakkor támogatnak oly rendeletet, amely tág teret nyit a legnagyobb visszaélésre. Szijj Bálint: Azoknak is kár az ellátás! (Nagy zaj.) Szabó József (budapesti) : Nem szól egy árva szót sem a rendelet a munkanélküliekről, hogy mi lesz azokkal, akik a saját hibájukon kivül munka nélkül vannak. Szijj Bálint: Jöjjenek kapálni a vidékre! (FélhiáltásoJc jobbfelöl : Tizezeren csavarognak Pesten, kint pedig nincs munkás ! Budapest féle népe itt csavarog és nem mennek ki a vidékre dolgozni! Állandó zaj.) Szabó József (budapesti) : Ha minden közbeszólásra reflektálnék, akkor nekem is olyan hosszú beszédet kellene mondanom, mint az előttem szólónak. Sajnálom, hogy a képviselő urak ilyen kicsinyes szemüvegen át nézik a kérdést és önző egyéni szempontokat szolgálnak. Sajnálom, hogy ennyire elfogultan kezelik ezt a kérdést, (Felkiáltások jobb felöl : Annyit értünk hozzá, mint a képviselő ur ! Zaj.) Gaal Gaszton : Hét esztendő óta elfogultak lehetünk ! Szabó József (budapesti) : Azt kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hogyha nincs joga senkinek sem hatósági ellátásra, . ., (Felkiáltások jobbfelöl : Nincs l) Gaal Gaszton : Tagadom ! Nincs joga hozzá , senkinek. (Állandó zaj.) * Szabó József (budapesti): Ha nincs, akkor kérdezem a t. Nemzetgyűlést és a t. képviselő urakat, milyen jogcímen hozzák ide azt a törvényjavaslatot, amely a forgalmi adót fogja behozni. (Felkiáltások jobbfelől: Azt sem szavazzuk meg !) Nem akarják-e megadóztatni a polgárságot épen azért, hogy fedezetet találjanak az ellátatlanok ellátására? Ezt a célt szolgálja a törvényjavaslat és ha törvényerőre emelkedik, jogot ad egyes szegénysorsu elhagyott, rossz anyagi viszonyok között lévő polgároknak arra, hogy állami támogatásban részesüljenek. (Állandó zaj és közbeszólások jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Népgyűléseken, ahol szociáldemokratákkal találkozom, meg vagyok szokva, hogy a közbeszólásokat túlkiabáljam. Szeretném azonban, ha itt nem kellene ezt a módszert alkalmaznom, és nyugodtan mondhatnám el, amit elmondani szeretnék. Reischl Richárd : Becsületes magyar embert meg kell hallgatni. Szabó József (budapesti) : Felszólalásomban oda konkludáltam, hogy helytelenítem a rendeletet, mert foglalkozási ág szerint kezeli az ellátatlanokat és helytelen azért is, mert tág teret nyit a visszaélésnek. A szabad forgalom visszaállításának valamennyien hivei vagyunk, de nem szabad ezt ilyen szempontok szerint kezelni és foglalkozási ágak szerint elbirálni, kik érdemelnek támogatást, hanem azt tartanám célszerűnek, ha a közélelmezésügyi minister ur ugy rendelkezett volna, hogy, akik vagyoni viszonyaiknál, kereseti viszonyaiknál fogva rá vannak utalva, azokat segélyezi, mert hiába méltóztatnak felháborodni : a tény az, hogy a közélelmezésügyi minister mégis csak hatósági ellátásban fogja részesiteni az ország lakosságának egy részét, de nem azokat, akik a legjobban rá volnának utalva, mert foglalkozási ágak szerint itéli ezt meg, nem pedig ráutaltság, jövedelem, és vagyoni állapotok szerint. Miért nem méltóztatnak helyeselni azt, hogyha már a lakosság egy része hatósági ellátásban részesül, akkor ne a foglalkozási ágak, hanem a jövedelem, a vagyoni állapot szerint állapítsuk meg, kit illet ez a támogatás. A közélelmezésügyi minister ur azt mondja, hogy nem tehet többet, mert a pénzügyminister ur nem ad több pénzt hozzá. Ez kényelmes álláspont, de nem lehet a felelősséget egyszerűen a pénzügyminister úrra áthárítani... (Nagy zaj jobbfelől. Félkiáltások : Csak a gyári munkások elégedetlenek!) Nem tudom, hogy a képviselő ur odahaza csupa megelégedett emberrel találkozott-e, olyanokkal, akik nem gyári munkások. A közélelmezésügyi minister ur például a fővárossal szemben azt mondja, hogy adok ennyi gabonát, tessék abból az ellátatlanokat ellátni, nem törődöm azzal, hányan vannak és mennyi jut egyre, ennyit adok, mert ennyi van és többet nem. Bodor György: Mit adjon akkor a nagykereskedő, ha mindent a termelők adnak ! (Zaj.)